Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

6. szám - Refuznyiki - Nyugat-európai Ipari és Kereskedelmi Kamarák Rajna-, Rhone- és Duna-melléki Szövetségének levele - A tudomány laple alatt – vagy fölött - „A Minisztertanács Beszámolója a nagymarosi munkálatok felfüggesztése alatt végzett vizsgálatok…” c. előterjesztés Határozata

Refuznylki 377 közötti gázturbina beruházási költségei a tényleges megvalósítás során tarthatók lesznek. Annál is inkább fennáll ez a kétség, mivel a megadott beruházási összegek nem tartalmazzák a környezetvédelmi követelmények teljesítését. Közismert ugyanis, hogy a gázturbinák a legnagyobb NOx kibocsátó létesítmények. Amennyiben Budapest amúgy is szennyezett levegőjét a közlekedésen túl még gázturbinák is terhelni fogják, igazán kérdésessé válik a főváros levegőminősége. Az NOx katalizátorok ugyancsak kizárólag tőkés piacról szerezhetők be, s az osztrák ós NSZK tapasztalatok szerint átlagosan 30%-kal növelik a beruházás költségszintjét. Esetünkben már ez is kereken +2 milliárd Ft. Problémát okozhat az is, hogy a meglévő erőműveknél van-e egyáltalán hely a beépítésre, mivel ezen környezetvédelmi berendezések területigénye a gyakorlati tapasztalatok szerint meghaladja az erőmű területfelhasználását. Arról meg ne is beszéljünk most konkrét adatok hiányában, hogy egy ilyen katalizátor üzemeltetési-karbantartási költsége mit jelent. Katalizátorok nélkül a gázturbinák üzemeltetése csak növeli hazánk légszennyezettségét. S nyilván éppen a már jelenleg is túlterhelt ipari övezetekben és városokban. Hogy az erdőpusztulásban milyen szerej et játszanának, további kérdés. Az is közismert, hogy a gázturbinák kizárólag földgázzal vagy megfelelő minőségű gázolajjal üzemeltethetők. így a kőolaj világpiaci árának alakulása csak tájékoztató érték lehet, hiszen finomabb feldolgozott termék szükséges. A jelenleg használt 18 USS/barrel ár is megtévesztő egy hosszú távú kormányzati döntés megalapozásához, hiszen a Világgazdaságban közölt nyugat-európai prognózisok egyértelművé teszik, hogy 2000-ig folyamatos olajár növekedéssel kell számolni, amely a 32 ŰS% értéket is elérheti. Ezzel szemben a Dunán lefolyó és a turbinákat hajtó víz ára nem emelkedik. Folymatosan megújuló természeti erőforrás. így alapvető kérdésként merül fel, hogy az MVMT által jelen érték alapján számított 11 milliárd Ft többletköltség — ami ugyancsak konvertibilis valutában fizetendő! —ténylegesen milyen összeg lesz. A tényleges teljesítmény arányokra tekintettel eleve felmerül a következtetés, hogy a nagymarosi vízlépcső elhagyása, illetve a bősi vízerőmű alapüzeme, a tulajdonviszonyok változása miatt jelentkező teljesítmény hiány eleve és több szempontból is alul van értékelve. A teljes értékű és tényleges pótlásra tehát több gázturbina építése szükséges. Az NOx mentesítő katalizátorok beépítése a lakosság egészségvédelme szempontjából elemi követelmény. Nyilvánvaló, hogy a népgazdaságot konvertibilis valutában terhelő tüzelőanyag költségek is, a jelzettnél magasabbak lesznek. Nem esett szó még arról sem, hogy egy vízerőmű tervezett élettartama 50 év (vannak Európában és másutt is közel 100 éve zavartalanul működő vízerőművek!) egy kalorikus erőműé pedig csupán 25 óv. Ha figyelembe vesszük, hogy a Központi Földtani Hivatal kószletmérlegei a hazai kőolaj és földgáz kitermelés belátható időn belüli jelentős termeléscsökkenését jelzik, egyértelművé válik, hogy szénhidrogén import függőségünket növeljük a gázturbinás megoldással. Ez a körülmény az ország gazdasági (ós egyben politikai) kiszolgáltatottságát fokozza a jelenlegi helyzethez képest is. Alapvető kérdésként kapcsolódik ehhez, hogy az ország gazdasági teljesítőképessége lehetővé teszi-e a nélkülözhetetlen környezetvédelmi berendezések megvalósítását. Ezek nélkül ugyanis a lakosság egészségügyi állapotát még tovább rontó szennyezés fogja városaink, az ország légterét terhelni. A lakosság oldaláról közelítve életbevágó kérdésként merül fel, hogy a konvertibilis import fűtőanyag beszerzés, a környezetvédelmi beruházások ós azok üzemeltetési költségei miként befolyásolják a térítendő energia árakat, s azok óhatatlan emelkedése kit is fog terhelni. Logikus, sőt törvényszerű kérdésként merül fel végül is, hogy Ausztria energia- ós gazdaságpolitikája miként is magyarázható? Az „Összefoglaló" szerint a BNV-vel gazdaságtalanul megtermelt energiát fogadja el az általa nyújtott — Magyarország történelmében eddigi legnagyobb összegű — hitel törlesztéseként, sőt egyre növekvő mértékben még vásárol is ebből az áramból. De az általa gyártott gázturbinákat, katalizátorokat is hajlandó eladni nekünk, hogy a nagymarosi vízlépcső elhagyása miatt kieső áramtermelést pótolhassuk. Ha a gázturbinás energiatermelés olyan gazdaságos ós környezetbarát, akkor miért nem használja Ausztria saját maga gyártotta berendezéseit saját felségterületén saját energiagondjainak megoldására? A berendezések és a környezetszennyezés exportja, az üzemanyagellátás gondjainak áthárítása jobb üzlet? Úgy érzem, hogy ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása nem a vízügyi szolgálat, nem a dunai vízlépcsőrendszerrel foglalkozó szakemberek hatáskörébe tartozik. Viszont joggal követelhetjük, hogy egy komplex vízgazdálkodási rendszer nemzetgazdasági mérlegelése során ezek a kérdések is valósághűen értékelési-döntési tényezők legyenek. Vízerőpotenciál — vízerőliasznosítás A környezetvédelem fogalmi körébe szervesen beletartozik a természeti erőforrások célszerű hasznosítása az ember javára. A nemzetközi törekvések megkülönböztetett hangsúlyt helyeznek ezek közül is az önmaguktól folyamatosan megújuló természeti erőforrásokra. A legutóbbi években a nemzetközi szaksajtó kiemelt figyelmet fordít a nap- és szélenergia, a geotermikus energia (beleértve a hőszivattyúkat is!), a biomassza fel- ós kihasználására. Furcsának tűnhet, hogy a vízenergia hasznosításáról mintha kevesebb szó esne. Ez azonban törvényszerű. Az emberiség történelmét visszapörgetve a vízkerék, a vízimalom használatát több ezer éves hagyománynak tekinthetjük. Csupán hazai példaként hadd említsem meg, hogy a hivatalos statisztikák 1895-ben Magyarországon 22 000 vízikerék működésót tartották nyílván. Napjainkban mindössze 37 vízerőmű üzemel, évente kerekítve 220 millió kWh átlagos energiatermeléssel. A gázgyárak, a hőerőművek, a villamos áram megjelenése lesöpörte az emberi fejlődésnek, az ipari termelésnek a legalapvetőbb energia forrását a hasznosítás palettájáról? Nos lehet, hogy nálunk igen, de nem a világban. T. W. Mermel 1990-ben megjelenő monográfiájából (Vízenergiai és gátépítósi kézikönyv 1990.) néhány elgondolkoztató adatot lehetne magunk okulására és hasznára kiszűrni. Az előzetes adatközlés a világ legnagyobb gátjai ós vízerőművei címmel táblázatos kimutatást tartalmaz 370 létesítményről. Ezek között szerepel a gaböikovoi vízerőmű is. Miután az „Összefoglaló" a Dunakiliti—Hrusovi tározó ökológiai veszélyeit már az előzmények között kiemeli, elsősorban ilyen szempontból említek néhány elgondolkodtató adatot. A 370 létesítményből a tározó befogadóképességét tekintve 69 kisebb (18,6%) a dunakiliti tározónál. Ugyanakkor 67 tározó (18,1%) befogadóképessége legkevesebb 100-szor akkora, mint Dunakilitié, s egy olyan is akad (Owen Falls, Uganda), amely ezerszer annyi vizet tárol. Külön említést érdemel, hogy Európa 16 országából 73 gát-vízerőmű szerepel a világ legnagyobbjainak listájában. Ezek közül 26-nak kisebb a tározótere (35,6 %) a Gaböikovoi erőműhöz tartozó Dunakiliti tározónál. A beépített teljesítmény szempontjából közelítve ugyancsak több érdekes megállapítás tehető. A Gabrikovoi erőmű eredeti tervek szerinti beépített 720 MW teljesítményénél a világranglistán 59 esetben kisebb a teljesítmény (15,9%), míg az európaiak közül 20 (27,4%) teljesítménye marad alatta. Végül — ami talán a legfigyelemreméltóbb — a 73 európai vízerőmű közül 10-nek nagyobb a tározótór befogadókapacitása a Dunakiliti—HruSovo tározónál, s ugyanakkor a beépített