Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)
6. szám - Vita
Vita 367 Vita Hozzászólás Szerdahelyi Noémi: „A vízfolyásrendezés természetbe illő tervezése" című cikkéhez igazgatóságok általában meglehetősen érdeikeltek a rendelkezésükre álló, legtöbbször elég nagy földmunkagép-kapacitás kihasználásában, vagyis a minél nagyobb földimunkák elvégzésében. Az eredmény aztán elszomorító! A hatalmas szelvények alján a kis vizek idején a víz alighogy csörgedezik. Az elkészített szelvény szinte robbanásszerűen benő. A benőtt fenéken a növényzet szűrőként visszatartja a hordalékot, s megindul a meder rohamos feltöltődése, deformálódása — úgy, ahogy azt a Szerdahelyi cikkének 2. ábrája alapján készült 1. ábra is mutatja; csakhogy nem 100 év, hanem annak tört része, 10 év, vagy még annál rövidebb idő alatt. ) óvenyzettel Építéskor növényzet nélkül | j 10.00 j. 20 év múlva -yO.OO A oriBm:W0 % A 2 0 - H m l -- 66 % Szigyártó Zoltán a műszaki tudomány doktora, műszaki szakértő A Hidrológiai Közlöny 1990. évi 1. számában — csatlakozva az e téren már korábban megjelent hazai publikációkhoz (Bognár és társai 1989., Harkay— Lotz 1978., Kaliczka 1989., Kovács—Domokos 1984.) — Szerdahelyi Noémi tollából egy érdekes, s rendkívül időszerű szakcikk jelent meg a vízfolyások természetbe illő rendezéséről. A tanulmány sok érdekes, s hasznos megállapításával egyetértve tulajdonképpen csaik egyvalamit hiányolok. Az idevágó szakirodalomból ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy a vízfolyások keresztszelvényeinek a méretezésénél van egy olyan, a természeti adottságokhoz igazodás szempontjából alapvető kérdés, amelyre a tanulmány nem tér ki: annak az összhangnak a biztosítása, amely a vízfolyás hidrológiai viszonyai és a meder hidraulikai adottságai között feltétlenül meg kell legyen. Ez a folyók szabályozásánál már régóta természetes gyakorlat. Kinek is jutna például eszébe az, hogy a Dunán, vagy a Sajón olyan egységes szelvényt alakítson ki, amely alkalmas a mértékadó nagyvizek elvezetésére is? Már egészen más a helyzet a kisvízfolyásoknál. Ezeknél — tiszteletre méltó, de sajnos kevés kivételtől eltekintve — a tervezők úgy gondolják, hogy a feladatuk egy olyan trapéz- vagy csésze szelvényű meder kialakítása, amelyben (esetleg a depónia miatt szükséges padika minimális elbontásával) a mértékadó maximális vízhozam levezethető. Ezt a megoldást természetesen az a körülmény is támogatja, hogy az A jtermészetbe illő vízfolyásrendezés legelső feltétele tehát az, hogy a kialakított szelvény megfeleljen a (vízfolyás hidrológiai adottságainak. Azaz, ,hogy a tervezés során — akárcsak a folyók esetén — megoldják mind a kisvízi, mind a középvízi. mind a nagyvízi szabályozást. Mindez közelebbről azt jelenti, hogy a rendezés eredményeként — a szelvény alsó, kisvizeket szállító része elég szűk kell legyen ahhoz, hogy a benne kialakuló nagyobb sebességek hatására az ne nőjön be, s a hordalék se rakódjon le abban; — a kisvízi medret is magábain foglaló középvízi meder az éves középvizeket le tudja vezetni; ss-iUQ 50 év múlva A 10 t^32m 2 = 68% lábra. A keresztszelvény változása (a {vízfolyások egyenes szakaszain /Szerdahelyi hyomán) 100 ev múlva A a- 37m J= 77%
