Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

6. szám - Vita

368 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1890. 70. ÉVF. 6. SZAM 2. ábra. Az összetett iárvizi (szelvény/célszerű kialakítása — s a rendezés — amennyiben erre szükség van — — kellő biztonsággal megvédje a környéket az árvizek elöntésétől is. Az első pillanatra úgy tűnik, hogy e feltételeknek, de különösen a kisvízi mederrel szemben támasztott követelményeknek meglehetősen nehéz mindenben eleget tenni. Valóban nehéz akkor, ha a tervező, miután a helyszíni felvétel elkészítését a geodéziai csoportra rábízta, a tervezést kizárólag e felvételekalapján kívánja elvégezni. Ha azonban csak egy napot rászán arra, hogy a rendezetlen, látszólag összevissza folyó patak közepén az esetek döntő többségében kialakult egy általában nagyon kicsinek tűnő, tiszta meder — vagyis az a szelvény, melynek mérete a kisvízi vízszállítás szempontjából megfelel a mederalakító kisvízi vízhozamnak. A kisvízi meder nagysága, s a benne kialakuló sebesség mellett azonban hasznos szemügyre venni annak a rézsűjét is, mely általában ismét meglepetésszerűen, elég meredek lesz. Gondolni kell ugyanis arra, hogy az ennél laposabb rézsű alját a víz úgyis szétrombolja, illetve a túl lapos rézsűre a víz a hordalékot feltétlenül lerakja, hogy végül is a számára hidraulikailag kedvezőbb, meredekebb rézsű alakuljon ki. Az ilyen meredek rézsű azonban, ha állékonyságát, s ezzel együtt a meder kialakított vonalvezetésének a maradandóságát biztosítani akarjuk, általában védelemre szorul. A szükséges partbiztosítás céljára igen jó — és a környezetbe való illeszkedés szempontjából is megfelelő — a nagy élőmunkaigénye miatt ma már divatjamúlt rőzsefonás (ámbár iki tudja, hogy az élőmunka felhasználhatósága szempontjából mit hoz a jqvő). De alkalmazható az általában sajnos környezetidegen, de a természetbe mégiscsak úgy-ahogy beilleszkedő kőszórás is, amely beiszapolódhat, s rajta növényzet telepedhet meg. A kisvízi meder vízszállító képességével kapcsolatban végül meg kell emlékezni arról is, hogy ha a medret egy korábbi beavatkozás annyira tönkretette, hogy a tiszta kisvízi meder képtelen kialakulni, a mederalakító kisvízihozam számítására ma már megfelelő összefüggés is rendelkezésre áll (Kovács—Domokos 1984). Ennek használatához azonban még két megjegyzést kell fűzni: az egyik az, hogy bár az összefüggést közvetlenül a dunántúli kisvízfolyások adataira támaszkodva vezették le, de Domokos közlése szerint az biztonsággal alkalmazható az ország más tájain is. Másrészt viszont szelm előtt kell tartani azt is, hogy az így számított vízhozamnak megfelelő középsebesség (a lerakódások elkerülésére) lehetőleg haladja meg a 0,25, 0,30 m/s-os értéket. A kisvízi meder kialakításánál általában nehezebb a középvízi meder helyszíni szemlére támaszkodó meghatározása, mável a korábbi rendezések a természeti adottságokhoz valamilkor igazodó középvízi medernek legtöbbször még a nyomait is eltüntették. Ezért a gyakorlati munkánál azt kell szem előtt tartani, hogy — a középvízi meder vezesse le legalább 10%-os valószínűségű középvizet, s hogy — a kisvízi és középvízi meder egységes, hidraulikailag kedvező szelvény legyen. Rátérve az árvízi meder tervezésére, mindig mérlegelni kell azt, hogy a környezet szempontjából valóban szükség van-e az árvízi elöntések elleni fokozott védelemre; hiszen a korábbiak szerint kialakított középvízi meder sokszor a gyakrabban előforduló nagyvizet is le tudja vezetni. Ha viszont ez a mérlegelés arra az eredményre vezet, hogy árvízi szelvény kialakítására is szükség van, akkor azt mindig úgy kell megtervezni, hogy a középvízi mederhez egy széles, füvesített padka csatlakozzék. Tehát az árvízi ímeder — akárcsak a folyók esetében — összetett szelvénnyel rendelkezzék; attól sem visszariadva, hogy a padlkához egy kisebb, vizet visszatartó töltés csatlakozzék. Ennék az összetett szelvénynek a gyakorlati kialakítása pedig úgy történhet, hogy la középvízi meder partélét, s ezzel együtt az ahhoz csatlakozó padkát valamivel a terepszint alá süllyesztve, az így kialakult bevágásból földtömeg kiegyenlítéssel készítjük el a nagyvízi meder felső részét képező töltés (2. ábra). Ha még ezuitán arra is vigyázunk, hogy a töltés rézsűje minél laposabb legyen, s így a földmű a környezetbe minél jobban belesimuljon, s ugyanakkor a kaszálás alkalmával a munkagépek mozgását is megkönnyítse; elő is állt az a szelvényalak, amely hidraulikailag is kedrvező, a környező természet adottságaihoz is a lehetőséghez mérten igazodik, s gazdasági hasznosítás szempontjából is megfelelő. A környezetvédelem igényeihez, s ezen belül a vízfolyások természeti adottságaihoz való alkalmazkodás, vagyis a hidrológiai viszonyoknak és a hidraulikai adottságoknak az összhangba hozása előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz. Ugyanakkor úgy tűmálk, hogy bizonyos területeken a begyökerezett rossz szokásokat csaik megfelelő szabályozással lehet megszüntetni. Ezért feltétlenül indokolrt, hogy a 'kisvízfolyások tervezésével foglalkozó szabványokat sürgősen felülvizsgálják, s módosítsák. Irodalom Bognár Gy. és társai: Vízfolyások környezetbe illő szabályozása. Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont, Budapest, 1989. Harkay M.—Lotz Gy.: Nyugat-dunántúli vízfolyások rendezésének tapasztalatai. Vízügyi Közlemények, Budapest, 1978., 1. füzet, 28—55. o. Kaliczka L.: Gondolatok a vízrendezés és a tájvédelem problémáiról. Hidrológiai Közlöny, Budapest, 1989. 6. sz. 352—361. o. Kovács Gy.—Domokos M.: Segédleteik a dunántúli kisvízfolyások szélsőséges vízhozamainak becslésére. Vízügyi Közlemények, Budapest, 1984., 4. füzet, 573—585. o.