Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

6. szám - Kató Pál: Az Bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ökológiájának néhány fontos kérdése

362 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1990. 70. ÉVF. 6. SZAM téséig bizonytalanságban vannak. Ugyanis a kiszámíthatatlan nyári áradások kisöpörhetik a halivadékot, a holtágak pedig elposványosodnak, ezért a bennük élő halivadékot ki kell menteni, különben elpusztul. Nem utolsósorban: ezek a vízfelületek évről évre csökkennek, hiszen a lebegtetett hordalék itt lerakódva feliszapolja ezeket a holtágakat. Ezt a bizonytalan „halbölcsőt" a megépülő hullámtéri vízpótló rendszer gyökeresen megjavítja. A vízi állatok — néhány kivételtől eltekintve — kerülik a sebesen folyó vizeket és igazi életterük a csendes folyású, áramlású oldalágak és az áradások alkalmával megtelő holtágak. Az épülő hullámtéri vízpótló rendszerben Dunakilititől Ásványig (az árva'i zárásig) ezeket a holtágakat és oldalágakat összekötik és elzárják a Duna-medertői. Mivel a hullámtér ezen a szalkaszon mintegy 9 métert lejt, a hullámtéri összekapcsolt oldal- és holtágakat lépcsőzik, hogy ezekben biztosítani lehessen a kívánatos vízmélységet [14], Ez a rendszer 200 m

3/s kapacitású zsilipen látható el anynyi vízzel, amennyivel biztosítani lehet vizének csendes áramlását, de amíg az övcsatornába szivárog a tározó vize, ennek egy része is itt fog elfolyni, javítva a vízminőségét. Ez a rendszer közel 900 ha felületű halastónak, illetve halastavaknak használható állandó szintű vízfelületet ad az elvesztett Duna helyett. A Győri Halászati Szövetkezet életrevalóságán múlik, hogy a kivitelezés során mennyire veszik figyelembe a halgazdaság igényét. A mentett oldalon a meglévő belvízlevezető csatoronák felhasználásával közel 100 km hosszú öntözőcsatorna épül. Ebbe az övcsatorna vizét engedik be egy 6 m

3/s kapacitású zsilipen keresztül. A tározóból az övcsatornába is bocsátható víz egy 50 m

3/s kapacitású zsilipen, arra az esetre, ha a kolmatáció következtében már nem kapna elég átszivárgó vizet. Aj öntöző csatorna alsó-szigetközi ágába három 2 m

3/s kapacitású zsilipen keresztül bocsátanak vizet a hullámtéri vízpótló rendszerből. Így ennek a vize minden körülmények között biztosítva van és állandóan azonos szinten, mert az egész árokrendszer kis duzzasztókkal van ellátva, amelyekkel biztosítani lehet az árokban az átlagos 1,5 m-es vízmélységet. A Dunakilitinél induló főcsatornában az állandó vízmélység 2,5 im lesz és ennek 10 km hosszban a tiszta vize lehetővé teheti a sebes- és szivárványos pisztráng betelepítését, amellyel jelentős kemény valuta-bevételt is tudna a halászati szövetkezet elérni. A csatorna többi részében könnyen elszaporíthatók a pontyfélék és a csutka. Igen látogatott helye lesz a horgászoknak, de a varsás és merítőhálós halászoknak is. A Mosoni-Dunát is az övcsatorna 20 m

3/s kapacitású zsilipé látja el vízzel és ez lényegesen tisztább lesz, mint a jelenlegi, így a ragadozó őn ismét seregestül fog ivásra ide felvonulni. Néhány szót a horgászatról is kell szólni, mert ennek a sportnak sokezres tábora van a Szigetiközben. A sporthorgászok lapjában 1989-lben megjelent egy cikk, amelynek az írója, sajnos, nem ismeri a szigetközi horgászati lehetőségeket, és nincsen kellően tájékozódva a vízlépcsőrendszer létesítményeiről és ezek rendeltetés szerinti működéséről. Mi, szigetközi horgászok nagyon jól tudjuk, hogy a Duna-meder nem horgászvíz azóta, mióta a mederbe beépített ruganyokat 'betemette a kavics. Mintegy 40 éve itt csak elvétve lehet fogni egy-egy márnát és a kavicszátonyak szélein esetleg néhány balint — vízisárkánnyal. Az igazi horgászhelyek a hullámtéri oldal- és holtágak és a kubikgödrök, amelyek áradások alkalmával friss vízzel teltek meg. A hullámtéri vízpótló rendszer, ha nem is halastavakká alakítja át a hullámtéri vizeket, lényegesen megjavítja a dunai halak életterét és így a horgászati lehetőségeket is. Meg kell említeni a győri halászok aggályait is és az ezekre adható válaszokat. Az ő véleményük szerint az elvesztett dunai halászati lehetőségért kártérítés jár. A szigetközi „halbölcső" megszűnik, csökkenni fog a Duna és dunántúli mellékvizeinek halállománya. A bősi erőmű időszakos működése miatti napi kétszeri vízingadozást a halak nem fogják elviselni, elmenekülnek innen. A győri szennyvíz a viszszaduzzasztáskor annyira elszennyezi a Mosoni-Dunát, hogy ebben a halak elpusztulnak. A zárt és lépcsőzött vízpótló rendszereken a halak nem tudnak ivásra beúszni és az itt felnőtt halivadék nem tud kijutni a Dunába. A dunakiliti tározó holt víz lesz, csaknem állóvíz, amelyben legfeljebb a keszegek élnek meg, és elposványosodik. Az elvesztett, csaknem értéktelen dunai vízfelületért a szövetkezet bért nem fog fizetni, így kár nem éri. Az ezzel egyenlő vízfelületű mellék- és holtágak messzemenően jobb életterét nyújtanak majd a halaknak, így növekedni fog a kifogott hal mennyisége. Amennyiben ezeket a zárt egységeket a szövetkezet gondosan fogja kezelni, ezekben elszaporítható ivadékkal lényegesen jobban és biztosabban növelhető a dunai vízrendszer halállománya. A bősi erőmű időszakos működése miatt bekövetkező vízingadozás a felső vezetésű hajózási csatornában és a dunakiliti tározóban nem több, mint egy méter. Véleményem szerint ezt a halak megszokják és alkalmazkodni fognak ehhez, mivel a vízszintváltozás nem hirtelen jelentkezik, hanem 4—5 órai időtartam alatt. A bősi turbinák alatt ez a szintkülönbség nagyabb, és már lökésszerűen jelentkezik és ezt a halak nem szeretik, hacsak a megnövekedett oxigéntartalom miatt nem fognak itt is szívesen tartózkodni, aminek a lehetősége meglesz, mert az alvízcsatorna vízszintjének gyors emelkedése után a magasabb szint mintegy négy óra hosszan állandó, mint ahogy állandó akkor is, amikor az erőmű nem működik. A tengerek árapályait megszokták a halak, és igen jól kihasználják, mert az elöntött partokon terített asztaluk van, mint ahogy itt is lehet. A győri szennyvíztisztító várhatólag időre elkészül. Egyébként sem pusztulnának el a halak az erősebben szennyezett Mosoni-Duna vizében, mert ez a visszaduzzasztás következtében a sokszorosára felhígul.. Abban igazulk van a győri halászoknak, hagy a mellék- és holtágrendszerben a halak nem tudnak a Dunára ki- és onnan bejutni. Azonban a halászok szerint is a dunai vízrendszerben csak akkor gazdaságos a halászat, ha mesterségesen keltetett, vagy kihalászott ivadékkal növelik a halállományt. Ennek a lehetősége: az állandó vízszintű, és 2,5 m átlagos mélységű hullámtéri vízpótló rendszer, a halgazdálkodásnak a legmegfelelőbb sebességgel áramló szabályozott vize sok-