Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

6. szám - Kató Pál: Az Bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ökológiájának néhány fontos kérdése

KATÖ P.: A bős—nagymarosi rendszer ökológiája 363 kai alkalmasabb, mint az áradásokkal zavart „halbölcső". Mindenesetre szorosabb együttműködésre lenne szükség ahihoz, hogy a nemzetgazdaságilag jelentős halászat érdeke érvényesülhessen. A dunaikili'ti tározó vize nem állóvíz, mert kis vízhozamnál (1000 m

3/s) kétnaponként, közepes vízhozamnál (1800 im

3/s) naponta, az erőmű teljes vízátbocsátó képességénél (4000 m

3/s) félnaponként cserélődik, árvízkor átfolyik. Tehát nem posványozódhat el. A tározó vize lassú áramlású és ebben a sekély, de alsó végén több mint tíz méter mély vízben megtalálják a helyüket a harcsák és téli szállást a pontyok. A naponta kétszeri 5—5 órán át tartó apadás és áradás csak hasznára van a halnak: táplálékhoz jut. 5. VADÁSZAT A vadászatot és vadgazdálkodást a legkevésbé befolyásolja a BNV létesítése. A környezetváltozás lkárát, vagy hasznát az itt élő és ide betelepíthető vad megélhetésének és megmaradásának szempontjából kell vizsgálni [15]. A változás, hogy a hullámtér Ásványrárótól Dunakilitiig árvízmentes lesz, mert az áradások vize megosztva folyik le a Duna és a hajózási csatorna medrében, nagyon előnyös lesz a csülkös vad számára, mert a szaporulatát nem veszélyeztetik a hullámteret évente még többször is elöntő áradások. A 10—20 év alatt egyszer jelentkezők kárát majd könnyen elviselik. Ugyancsak előnyös lesz a szárnyas vadak számára, mert a földön fészkelnek. A KEFAG vadgazdasága pedig ide betelepítheti a kipusztulásban lévő foglyot és fürjet is. Ezek jó otthonra találnak, ha nekik is táplálékot nyújtó termeivényeket vetnének itt kisebb parcellákban, amelyek igen hiányoznak a nagyüzemi mezőgazdaságok területén. A hullámtéri vízpótló rendszer megszünteti az oldal- és holtágak vízszintjének az ingadozását és az állandó vízmagasság lehetővé teszi az európai hód visszatelepítését. Ez a vad azért is menekült el innen, mert nem győzte töltésépítéseivel biztosítani a víz alatti bejáratait a parton épített „hódvárakba". A csaknem halastavakká alakított hullámtéri vizekben pedig a növendékhal igen el fog szaporodni és ez a terített asztal visszahozza az eltűnőben lévő ritka vízimadarakat is (feketególyát, gémeket). Ezek után helyes lesz a KEFAG fővadászának aggályaival is foglalkozni, bár az aggályok oka elsősorban a nagylétesítmény és működésének nem kellő isimerete. A válaszok a már előadottakban benne vannak. Részlétesebben csak az indokolhatókkal kell foglalkozni az alábbiak szerint: A hajózási csatornák útját állják a szarvasnak és az itteni állomány nem keveredhet mással és elsilányodik. A rendszer zaja, egységei közötti jövés-menés nyugtalanítja, elűzi a vadat. A talajvíz szintjének süllyedése miatt megváltozik az erdők fafaja és aljnövényzete, csökken a vad tápláléka, elvándorol. Csökken a KEFAG vadászterülete és vadásztatási lehetősége, bevétele. Megsokszorozódik az idegenforgalom, turizmus, ami igen zavarja majd a vadat. A bősi erőmű időszakos üzemeltetése miatt a mellékágak vízszintje méterekkel változik meg, amit a vad nem tud majd megszokni. A Duna vize duzzasztva visszanyomja a győri szennyvizet, a szárnyas vadak elriasztására. A medvei híd előtt és után Gönyűig a szarvasok a Dunát átúszva keveredhetnek, mint eddig is. A kárpáti szarvasnak igen valószínű, hogy útját állja a hajózási csatorna, bár még arra is képes, hogy Bőst megkerülve jusson el a Dunára. Biztosabb a vérfelfirissítésnek másutt is alkalmazott módja, amely szerint másutt befogott bikákat bocsátanak ki szükség szerinti időközökben. A tározó és a bősi erőmű, és hajózási zsilip üzemeltetői rádiótelefonnal — és nem jövő-menő futárokkal — fognak érintkezni. Zaj leginkább a vízfolyásból ered, amit a vad jobban tűr, mint a vasutak és közutak zaját. Az erdők növényzetét a KEFAG határozza meg, mivel egyben a vadgazda is; módjában áll olyan aljnövényzetet is betelepíteni, amely a vad téli táplálékát is biztosítja. Ugyanis csak a már nem létező őserdők változatos korú és fajtájú növényzete biztosította az erdei vad táplálékát. Ma már az embernek, a vadgazdának kell erről is gondoskodnia. A KEFAG erdőterülete és így a vadászterülete 900 ha-ral csökkent, amiért kártérítést kapott. Az itt vesztett vadásztatási lehetőséget pedig pótolja a megnövekvő szárnyas vadállomány vadásztatása. A turizmus és idegenforgalom, főleg az autósturizmus az egész világon zavarja a vadat. Ezen csak a jó tájékoztatás és az erre hivatott őrszemélyzet jó működése segíthet. A Ibősi erőmű okozta vízemelkedések még középvízhozam mellett is benne maradnak a medrükben. Árvízkor a hullámtér Ásványráró alatt ugyanúgy el lesz öntve, mint eddig. A Duna a győri szennyvizet már nem fogja visszaduzzasztani, mert a szennyvíztisztító időben elkészül. Különben is a duzasztás annyira felhígítja a Mosoni-Duna vizét, hogy szennyezettsége nem pusztíthatná a szárnyas vadat. 6. KÖRNYEZETVÉDELEM A szaklapokban, folyóiratokban jól képzett szakemberek bizonyítják, hogy a BNV-nek környezetére káros hatása nem lesz, mégis néhány aggályt, véleményt vagy hiedelmet meg kell említenem. Talán nem lesz érdektelen az, hogy olyan személy foglalkozik ezekkel, aki fél évszázados, igen változatos műszaki tevékenysége során tíz esztendeig munkaköri kötelezettség miatt, majd mint vadászva horgászó (blinkerező) sporthorgász, összesen huszonöt esztendeig bolyongott a szigetközi Dunaszakasz szigetei között, évekig saját motoros csónakjával is. Ezen felül minden erdőmérnök szakképzett környezetvédő is, mert az erdővédelemhez elengedhetetlenül szükséges a levegő, víz. föld károsodásának és ártalmainak ismerete. A leggyakrabban hangoztatott aggodalom, hogy a Duna vize már annyira szennyezett, miszerint a tározók csaknem álló vizében leülepedő szerves anyag, iszapréteg tönkreteszi a talajban lévő ivóvízkészleteket. Mindaddig a Duna nem duzzasztható fel, míg el nem készülnek a Dunába bevezetett szennyvizek tisztító berendezései. Az ártalmas csúcsrajáratást el kell hagyni, így a nagyma-