Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

6. szám - Barta Erzsébet: Tisza Lajos, Szeged 1879 utáni újjáépítésének királyi biztosa

BARTA E.: Tisza Lajos királyi biztos 339 ereje minden bajon, minden akadályon diadal­maskodott, éppen úgy, amily sikeresen tudta ér­vényesíteni ama tényezőket, amelyek hathatósan közreműködtek arra, hogy az országgyűlés a Sze­gedre, Szeged rekonstrukciójára annyira üdvös törvényeket meghozza. T. L. ma bálványa a szegedieknek. Az ellenzé­ki sajtó is ma már osztatlan elismeréssel övezi az ő nagy érdemeit, amiket Szeged újjáépítésével szerzett. Méltán ismerjük el érdemeit. Mert, hogy Szeged újra van, sőt a mostani Szegednek a volt­nál jóval életerősebb, virágzóbb fejlődését, s gaz­dagabb szellemi életét szemlélhetjük: ez Tisza La­jos 4 évi fáradhatatlan tevékenységének az ered­ménye, igen az övé, akinél a gondolkodás mun­kája, a Szeged iránti szeretet, a jelen ügyes fel­használása, s a jövő okos előkészítése szövődött be minden legcsekélyebb alkotásába, s minden leg­kisebb intézkedéseibe is, s akinek sok műve, ténye — amit Szegeden létrehozott — fényesen hirdeti Kossuth Lajos azon .mondásának az igazságát: erős akarat nem ismer akadályt. Tisza Lajos a rekonstrukciónak nem csupán azon oldalára fordította figyelmét és munkásságát, me­lyek a „legfőbb" érdekeket, s „leghőbb" vágya­kat tükrözték vissza, hanem fordította a legki­sebb kérdésre, s a legparányibb érdekekre is, ami Szegeden igazán az volt, s amit az ő belátása is annak ismert fel. És e tekintetben nagyon kezé­re játszott az — mindjárt kezdettől — a lakos­ság minden rétegével személyesen és sűrűn érint­kezvén, miden ízében kitanulta Szeged népének árny- és fényoldalait, s éppen úgy meg .tudta kü­lönböztetni: érdekeiből melyik az igazi, s melyik a hamis. A királyi biztosság működése már csak 4 hóna­pig terjed, a szorosan vett rekonstrukdió 9/10-ed részben végre van hajtva és mi jelen cikkünkkel örömmel illesztünk egy kis levelet abba a babér­koszorúba, amelyet Tisza Lajos Szegeden végzett munkájával hazája és királya részéről annyira ki­érdemelt." 4. A KIRÁLY LÁTOGATÁSA Korszaknak tekinthető Szeged újjászületésében az 1883-as év, amikor a szebben felépült várost bemu­tatták a királynak és amikor véget ért a királyi biz­tos működése. Bármennyit kritizálták is a szegedi polgárok a ki­rályi biztosság munkáját, felépült a város 3 év alatt, és szebb, mint volt. A befejezett munkát meg kellett mutatni a királynak. A király 1883. október 14-én d. e. 11 órakor érkezett Szegedre, hogy számonkérje azt a munkát, amellyel Tisza Lajost megbízta. A királylátogatás emlékére a hatóság aranyérmet veretett. Egyiket a királynak nyújtották át, a mási­kat Tisza Kálmánnak. Utána a polgármester és a kül­döttség Tisza Lajoshoz ment tisztelegni és átnyújta­ni a számára készült, díszes borítékba zárt aranyér­met. A polgármester köszönetet mond annak a fér­fiúnak, aki a királyi szót teljesedésbe vitte. Kérte őt, hogy ne feledje Szegedet és emlékezzék meg azokról, akik őt olyan nagyon szeretik. Erre olyan megható je­lenet következett, amit a szegediek sohasem fognak elfelejteni. T. L. átvette az átnyújtott emléket és a meghatottságtól reszkető hangon mondta, hogy meg fogja őrizni, és a vasakaratú férfiút — aki csupa erély — legyőzte benne az ember, aki csupa szív, és Tisza Lajos arcán könnyeket láttak leperegni a sze­gediek. A szegediek ebből megértették, hogy T. L. az övék és az is marad. A király udvari vonatán jött, vele jött Tisza Kál­mán és Tisza Lajos. Az első est programja az új vá­rosi színház megnyitása volt. Ilyen fénnyel még nem avattak fel vidéki színházat. A díszpáholyban ült a király a kormányférfiakkal és a királyi biztossal. Kivilágítás fejezte be a király Szegeden idézésének első napját. A második napot a város megszemlélésé­re fordította a király és örömét fejezte ki T. L.-nek és hivatalnokainak a rekonstrukció eddigi sikerei fe­lett. Harmadnap a kültelkekre rándultak ki, és ezen a napon nyitották meg a Somogyi könyvtárat. Az emlékezetes 3 napot ünnepi bál fejezte be az új színházban. A király innen hajtatott a kivilágított vá­roson át az állomásra. Ott búcsúzott el T. L.-tól, eze­ket mondta: „ön igen szép napokat szerzett nekem, nagy örömömre szolgált." Szeged ünnepén 2 alkalmi lap jelent meg. Az egyik: „Szeged hálája" — nagy elismeréssel nyilatkozik T. L.-ról, aki győzedelmeskedett minden akadályon, meg­találta a nagy műhöz a helyes alapokat és céltudatos működése — melyben a rendszeres cselekvés logikai láncolata csakhamar felismerhető volt — biztos pon­tokat teremtett a nagy tájékozatlanságban. A királyi biztos és a szegedi nép — így végződik a ci'kk — a dicső sikerben közös társak. Tisza Lajosé az érdem, hogy a nép oly lelkesedéssel fogott a re­konstrukcióhoz, a lelkesedésre eszméivel, zseniális sza­bályozási terveivel ő nyújtott anyagot, övé az érdem, hogy gazdag és szegény mintegy rajongással hozta filléreit a jövő nagy és fényes Szeged oltárára. De az is tagadhatatlan, hogy nem egy ízben Tisza Lajost a szegedi nép rendkívüli kitartása, munkássága, a ben­ne levő szívósság buzdította, mert ezek közvetlen szemlélete győzte meg arról, hogy e nép valóban az állam támogatására és szebb jövőre érdemes. Tisza Lajos és Szeged népe mint szövetséges tár­sak emelkednek ki fölötte magasan a rekonstrukció­ból, érdemes, hogy a király és nemzet meglátogas­sák Szegedet". 5. A KIRÁLYI BIZTOSSÁG TÁVOZÁSA Az 1883. év végén megszűnt a királyi biztosság működése és az év utolsó napján búcsúzott el az újraépített várostól Tisza Lajos, illetőleg akkor már Tisza Lajos gróf, királyi biztos. A király az államnak tett kiváló szolgálatai és Szeged rekonstrukciója körül szerzett érdemei el­meréséül a grófi címet és a borosjenői nemesi elő­neve mellé a szegedi előnevet adományozta. Kedves Tisza Lajos! Midőn önt az 1879. XX. 7.-cikk hatályúnak megszűntével magyar miniszterelnököm 'előterjesz­tésére a isz&gedi Ikirályi biztosi állásától fölmen­tem, az államnak tett kiváló szolgálatai és külö­nösen Szeged (várcfc rekonstrukciója művének si­keres véígrehajtása körül szerzett kitűnő érdemei elismeréséül önnek és egyenes törvényes utódai­nak a magyar grófi méltóságot díjmentesen ado­mányozom ;s meg engedem, hogy „borosjenői" ne­mesi /előneve mellé a „szegedi" előnevet is fölve­hesse. Kelt Bécsben, 1883. december 27. Ferencz József s. k. Tisza Kálmán |s. k. B. Drozy Béla s. k.

Next

/
Thumbnails
Contents