Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

6. szám - Barta Erzsébet: Tisza Lajos, Szeged 1879 utáni újjáépítésének királyi biztosa

336 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1990. 70. ÉVF. 6. SZAM szabad lakni. Ezért sokan támadják és a „Napló" június 3-án ezt írja: őrizkedjünk az illúzióktól, Szeged képtelen egy nap, európai fogalmaknak megfelelő várost építeni." De 1879 nyarán a kifakadások ellenére is megszeppentek — mikor az elhunyt Wenkheim báró, a király személye körüli miniszter helyét Tisza Lajossal akarták 'betölteni. De ő inkább folytatta a küzdelmet. Megmentette a hajléktalanokat a következő rettenetes kemény télben a megfagyás veszélyétől. Akiket a várban és középületekben el nem szállásolhatott, azoknak a külföldi vasgyárak által ajándékozott, s fűrészporral bélelt falú vasházakat és földdel tömött falakkal bíró deszka barakkokat állított föl és ezeket hatalmas kályhákkal szereltette fel. A lakosság téli ruházatához az ország, a külföld és még a tengerentúli államok is elképzelhetetlen bőségben küldték a ruhaneműt. A világ minden civilizált országában folyt a gyűjtés Szeged számára. Tisza Lajos államkölcsönből kezdte az építkezést. A jövőnek építkezett. Az egész várost nagyszabásúra tervezte, körutakkal, sugárutakkal, terekkel, helyet hagyva hatalmas 'középületeknek. Szomorúan nézte a lakosság a nagy arányokat. De Tisza Lajos vaskézzel kényszerített mindenkit a modern építkezési formákra. Már 1879. július 21én utasítást adott a szegedi folyammérnökségnek, hogy egy — Szeged jövő biztosítására alkalmas — körtöltés tervezetét készítse el. Az elpusztult város és különösen az iskolai és egyházi épületek megtekintésére jött Szegedre Trefort Ágoston kultuszminiszter, aki Tisza Lajos lakásán értekezletet tartott a város tanügyi rendezésének tárgyában. Tisza Lajos kijelentette, hogy pártolja és óhajtja az iskolák megnyitását és Treforttal bejárta a várost. Az első látogatás az újonnan épült újszegedi barakk-kórháznál történt; a kórház létrehozása is Tisza Lajos érdeme. Tisza Lajost a tömérdek folyó munkán kívül, főleg a vízvédelem ügye és az új város terve foglalkoztatja. Aggódik a népért, mely rendes életmód után sóvárog. Ahogy közeleg a tél, annál félelmetesebb a védelem kérdése. A körtöltés felépítését elhatározták, de nehéz kérdés, hogy kinek a költségén épüljön a külső védvonal? A megoldást Tisza Lajosra bízták. „Exponálja magát a rekonstruktor" — mondták. Közben épülnek az ideiglenes hajlékok. Bakay Nándor országgyűlési képviselő, hogy a nép kegyeit keresse — beszédeiben kritizálja a királyi biztosságot, mert még október elején is csak részleteiben készültek el a város tervei. „A szegediek nagyon hamar észrevették, hogy a 'királyi biztos arisztokratikus légkört teremtett maga körül itt, a demoknácia fészkében, s úgy akarta meghódítani az embereket, hogy távoltartá magát tőlük. Szeged társadalmi életében nem vett részt. Hatalmasabb ő, mint egy fejedelem — jellemzi Mikszáth Kálmán —, uralkodik, ahelyett, hogy kormányozna. Ügy, hogy ő mindig ad a népnek és sohasem kér attól semmit. Csodálatos, hogy mégsem népszerű." Pártatlanságában mindenki bízott. „Siket volt minden panasz előtt, hogy igazságos lehessen"; aminthogy nem hatott rá a panasz, úgy nem sokat törődött a gánccsal és a támadással sem. Helytelenül állapította meg Mikszáth, hogy Tisza Lajos ideges ember, „sok tekintetben ideges ember és minden apróság bosszantja" — mert a támadások ellenére is ragaszkodott elhatározásaihoz, s ha valamely intézkedéséért nagyon támadták, ugyanazt az intézkedést habozás nélkül megismételte. Munkáját leginkább az hátráltatta, hogy a szegediek nem értettek vele egyet. Csúfolták őt azért, hogy „reményei vitorláit odáig feszítette, hogy egykor Szegednek 100 000 lakója lesz." De Tisza Lajos bízott benne, hogy jönnek más idők is, és tudta, hogy ilyen borzalmas katasztrófa után könnyű panaszhangokat sajtolni a népből. 1879. szeptember 29-én a királyi biztosság elküldte a városi tanácsnak a jövendő Szeged térképét, magyarázó füzettel, és benne volt a hídépítés terve is, amit Eiffel francia mérnök épített és az államtól kapott ajándékba a város. Az év őszén Tisza Lajos keresztülvitte a szegediek régi vágyát és tervét, hogy Újszeged ne tartozzék Torontálhoz. A város ajándékba kapta a rakpartot is. Nagy küzdelemmel hozta rendbe a város háztartását. 1879

Jben 70%-os pótadó alatt nyögött a lakosság és a közvélemény már egyetemet követelt Szegednek. De Tisza Lajos lépésről lépésre akart haladni, és azt hangoztatta, hogy a város csak a körtöltés felépítésével érezheti magát biztonságban. Sürgette a percsorai töltésvonal építését, mert ezt elegendő külső védvonalnak tartotta. Tisza Lajos Szeged érdekében szükségesnek tartotta, hogy minden hatalom az ő kezében összpontosuljon, s ezért hatalmaskodással vádolják, pedig ő ezért viselte is a felelősséget. Bírálták a vízkárosultak osztályozása miatt is. De Tisza Lajos liberalizmusát mutatja az is, hogy a kársegélyezés kiosztásakor a társadalmi osztályok közötti különbségre nem volt tekintettel. 1880 A sokágú munka lázas tempóban folyt tovább. Újév napján a romváros a tisztelet és bizalom kifejezéseivel árasztotta el rekonstruktonát. Az év elején Tisza Lajos már elküldte a kormányhoz, az országgyűléshez való beterjesztésre a szegedi törvényjavaslatokat. A javaslatok tárgyalásán a királyi biztos is részt vett. Végre megszületett a Szeged újjáépítésének alapját képező 1880. XX. t.-cikk, a Tisza és mellékfolyói (menetében alakult vízszabályozó és ármentesí'tő társulatok és Szeged szab. kir. város részére kötendő általános kölcsönről. Ez a törvény biztos alapra építette az ő rendszerét, melynek alapelve az önsegélynek és államsegélynek összhangzatos alkalmazása. Szeged polgársága elismerte, ez az eszme közgazdasági szempontból helyes és igazságos. Március 17-én a köztörvényhatósági tagok értekezletén elhatározták, hogy a törvényjavaslatért a kormánynak és a királyi biztosnak hálájukat ki-