Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

6. szám - Barta Erzsébet: Tisza Lajos, Szeged 1879 utáni újjáépítésének királyi biztosa

BARTA E.: Tisza Lajos királyi biztos 337 fejezik. Részleteiben valamennyien kritizálták a törvényt, de nagy elismeréssel nyilatkoztak Tisza Lajos működéséről. A közgyűlés most már lelkesült az ércemberért, aki így tudott fölötte uralkodni, Tisza Lajos pedig nagy lelkinyugalommal tűrte a hívatlan, de mégis szűnni nem akaró kritikákat. A Szeged újjáépítésére vonatkozó törvényjavaslatokat a képviselőiház április 16-án tárgyalta és túlnyomó többséggel elfogadta. Ez alkalommal Tisza Lajos beszédet mondott, mely mindenkit arról győzött meg, hogy küldetését a leglelkiismeretesebben fogja fel, és azt az érzést, mely az ő egész lelkét betöltötte: Szeged nemzeti missziójába vetett erős hitétt, sikerült beplántákiiaa szívekbe. A „Szegedi Híradó" ápriliis 18. száma vezércikket szentel a királyi biztosnak. „Tisza Lajos volt, aki április 15-én szegedinél szegedibbnek tűnt föl az országgyűlésen. Ismerjük el az igazságot, aki bennünket járni tanított: az T. L.; aki a csüggedőkbe új reményt öntött: az T. L.; akit a beteg felindulásai nem tántorítottak meg türelmes ápolási munkájában, a jövőbe néző terveiben: az T. L.! Örök hálára lehet kötelezve Szeged lakosisága T. L.-nak, mert kivitt olyan kedvezményéket, amiket kérdés, hogy egy más királyi bizítos kivitt volna-e?" Volt Tisza Lajosnak egy öreg pap barátja: Somogyi Károly esztergomi nagyprépost és kanonok, aki meglátogatta őt és tudatta vele, hogy 60 000 kötetet tevő tudományos könyvtárát átengedi a város tulajdonába és ezenfelül még évenként 1000 forintot adományoz a könyvtár gyarapítására. De Tisza Lajos öröme nem sokáig tartott; a kisajátítás alkalmával követett indítványáért a municípium élesen bírálta. Július 16-án Szegedre érkezett Tisza Kálmán miniszterelnök, egy napot töltött itt, és ezt arra használta, hogy az épülő várost megtekintse. A város újjáépítése miatt Szegedre özönlött sok idegen elem a város közbiztonságát erősen megrendítette. A lakosság követelte Tisza Lajostól, ha olyan „mindenható úr", változtasson a közbiztonsági állapoton. Tisza Lajos utasította a hatóságot, hogy a rendet is a polgársággal igyekezzék fenntartani. Ekkor gondoskodtak utcai kapitányokról. Tisza Lajosnak nagy tervei voltak Újszegeddel is, és valóságos paradicsomot varázsolt a régi szerény ligeteoske helyén. November 13-án a közgyűlés bizottságot küldött ki, hogy kijelölje az árvíz emlékére emelendő fogadalmi templomnak alkalmas telket. A királyi biztos kijárta, hogy a király fogadta a szegedi egyetemet kérő küldöttséget november 18-án a budai várban, bár ő maga kijelentette, hogy nem tartja az akkor hazánkban harmadik egyetemet Szegeden azonnal felállíthatónak. Az év vége felé Tisza Lajos arról tájékoztatta a miniszterelnököt, hogy a hosszú ősz kedvez a rekonstrukciónak. Olyan a város képe, mint valami gyorsan épülő amerikai telepé. „Szeged egyelőre az adósok városa, de azon leszek, hogy a legjobb módú magyarok városa váljék belőle." Hasztalan bizonykodott Tisza Lajos, hogy néhány év múlva százezren laknak Szegeden. Nem hitték el neki. Nem hitték a szegediek sem, akiket a katasztrófa pesszimistákká tett. 1881 Egy év leforgása alatt sok minden történt és Szeged hatalmas arányokban emelkedik romjaiból. De az új év tavaszán a Tisza magas vízállása ismét szükségessé tette a védekezést. A királyi biztos április 3-án leiratot intézett a város közönségéhez, melyben összehívja a közmunkaerőt, de kimondta azt is, hogy a kényszermunkát pénzzel meg lehet váltani, ö maga mindennap bejárja a védvonalakat és személyesen érintkezik a védelmet intézőkkel. Naponta többször megvizsgálja a város melletti töltéseket; közvetlen tudomást szerez a helyzetről, a munkálatok folyamatáról. Felügyel, ellenőriz, igazgat. Így azután a szorongatott helyzetben, a kritikus pillanatokban biztos tudatában van annak, hogy Szeged érdekében mit kell tenni. A szegediek maradandólag jegyezték meg róla, hogy a vész perceiben ő volt mindenütt az elsők elsője és az elemekkel folytatott neíhéz küzdelem perceiben mindig a legsúlyosabb pozíciókban látták. T. L.-t az árvízveszély tapasztalatai még közelebb hozták a szegediekhez. Április közepén megrendülve jut arra a tapasztalatra, hogy a töltések mindenütt alacsonyak és gyengék, a Tisza még sohasem tapasztalt magas vízállásával (845 cm, szemben az 1879. évi kataszitrófát okozó 806 cm-rel). Április 10—15-ig T. L. átvirrasztja az éjszakákat. És az utolsó percben, verőfényes húsvéti reggelen beköszöntött az apadás. De április végén ismét kritikus a helyzet, T. L. Algyőn ütötte fel sátorát, hogy a harctéren lehessen. Végre április utolsó napján apad a víz. Az árvízveszedelem eredménye, hogy T. L. sürgős előterjesztésére a kormány új Tisza-szabályozási tervet készített. Június 4-én az első kerület választói Tisza Lajost kiáltották ki képviselőjelöltnek, de ő ezt nem fogadta el. A ^Szegedi Híradó" a választással kapcsolatban megemlékezik: „T. L. akkor midőn Szeged érdekéről van szó: megszűnik pártember lenni, elvész benne a kiérdemelt kitüntetés után való vágy. Csak Szeged lelkes barátját látjuk jellemének teljes fényében. És ez százszorosan kedvessé és drágává teszi nekünk T. L.-t. Ez tette hitvallássá bennünk azt a meggyőződést, hogy Szeged várost egyedül ő van hivatva nagy rendeltetéséhez vezetni." T. L.: „én Szegedre nem politikát, hanem várost csinálni jöttem. Ott, hol meggyőződésem szerint ezen romjaiból feltámadóban lévő város előmenetele forog szóban: háttérbe szorul nálam a politikai színezet szerinti pártember; én itt egy párt alakulást tartok ma jogosultnak és ez: a városi párté. Ehhez vallom én magamat." Hogy milyen gyors munlkát kívánt T. L., azt élénken illusztrálja az a körülmény, hogy Fellner és Helmer bécsi építési vállalkozóktól azt követel-