Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

6. szám - Barta Erzsébet: Tisza Lajos, Szeged 1879 utáni újjáépítésének királyi biztosa

BARTA E.: Tisza Lajos királyi biztos 335 A város közönségének ilyen hangulathullámzása között érkezett meg Tisza Lajos 1879. június 11-én Szegedre. De Tisza Lajosban nemcsak a királyi biztos, a teljhatalmú úr és parancsoló érkezett meg, hanem megérkezett benne Szeged városának egy új polgára, első polgára, primus inter pares, mint ő maga mondta megérkezése első perceiben. És Tisza Lajos első, szerencsés szavaival megnyerte magának a szegedi szíveket. „Nem fognak hiányozni, akik a kisebbítés, a rágalom szemtelen fegyverével fognak támadni, talán még a gyanúsítástól sem leszek megkímélve!! ... Mondta és ez a föltevés sajnos nem alaptalan. Tisza Lajos ismerte a kort, amelyben élt, a társadalom és politika mozgató tényezőit, azért mondja ezt, s jelenti ki, hogy feladatának árnyoldalaival is már előre számolt. Férfias és energikus beszéde a helyzet komolyságának megfelelő volt — természetes tehát, hogy nem tévesztette el hatását. Megérkezése után rögtön fogadta a tisztelgő küldöttséget és a törvényhatóság üdvözletére adott válaszát e szavakkal végezte: „Önöké vagyok és maradok testben-lélekben, míg kezet fogva nagy munkánkat be fogjuk fejezni. Előre tehát! Az Isten, a király, a nemzet nevében kezd'jük meg a nagy munkát." 2. A BIZTOSI TANÁCS A királyi biztos mellett 12 tagú biztosi tanács állott, akik közül kilencet a miniszterelnök nevezett ki, hármat pedig Szeged város közgyűlése választott. Tisza Lajos a minisztériumokból magával hozta Kelemen Móric igazságügyminiszteri osztálytanácsost, Lechner Lajos közmunka és közlekedési minisztériumi osztálytanácsost, Szteszer József belügyminiszteri titkárt, Kállay Albert fogalmazót. Tisza Lajosnak éppen kivételes, jóformán korlátlan felhatalmazása címén szüksége volt személye körül egy bizalmi emberre, aki egyéniségénél, képességeinél, jelleménél fogva ennek a diszikrét természetű, nagyfontosságú tisztségnek mindenben megfelel. A következmények megmutatták, hogy Tisza Lajos szerencsés kézzél választotta ki e tisztségre Kállay Albertet. Tisza Lajos inkább csak a nagy kereteket szabta meg, s mikor elment, itt hagyta maga után neveltjét: Kállayt — aki 4 év alatt fogalmazóból főispán lett, hogy folytassa elképzeléseit és töltse meg tartalommal azt a nagy ikeretet. Mikszáth Kálmán írja Kállayról: „ — municípiuim és a királyi biztosság közötti érintkezés az ő tisztje volt; neki kellett mint karmesternek megütni az akkordokat minden kérdésben." A fiatal tisztviselő csakhamar a köztisztelet és közszeretet tárgya lett Szegeden, részint egyéni tulajdonságainál fogva, részint pedig azon tapintata miatt, amellyel a királyi biztos akaratát mindig úgy tudta keresztülvinni, hogy a városiak azt hitték, mintha a saját akaratuk lenne. A királyi biztosság úgy a közönséggel, mint a város hatóságával szemben rideg, exkluzív álláspontot tartott fenn. Társadalmilag minél kevésbé, hivatalos ügyekben pedig csak hivatalos útcm, vagy a királyi biztosnál, az annak meghívására tartott konferenciák, vagy rendeletek útján érintkeztek és intézkedtek. A királyi biztos szigorúan fenntartotta az uralkodó képviselőjét — környezete pedig a felsőbb hatóságot megillető tekintélyt. Ezért, az egyrészt a szegedli polgárság által mindjárt gúnyosan „Tisza Lajos udvarának" elnevezett királyi biztosság, másrészt a város hatósága és lakossága közötti viszony elég hideg volt, s az is maradt mindaddig, míg a királyi biztos és hivatalnokai által kifejtett óriási munka, s e munkáA IFA Z A F1 A k IV - « • V ; . • ~ ... YHSx fct-f ntói.S.? .!>• GROF TISZA LAJOS, . - * — SttJtfift. - . . 1. kép. A Szegedet újjáépítő királyi |biztos. (VGI FOTÓ) nak minden mozzanatán áttetsző jóakarat, a királyi biztos és „udvara" iránt érzett aversio, -a feltétlen tisztelet, megbecsülés és később a csodálat érzésének helyet nem adott — ami a rekonstrukció második évében már bekövetkezett. A biztosi tanácsról és a királyi biztos alá rendelt főhivatalnokokról szól Komjáthy Béla verses szatírája. aki a királyi biztosság legnépszerűbb embere volt. 3. AZ ÚJJÁÉPÍTÉS ÉVEI 1879. Szomorú kép fogadta a Szegedre érkező Tisza Lajost, de pesszimizmusát csakhamar a vasakarattal szolárdult cselekvési tűz váltotta fel. Miután a királyi biztosnak nemcsak az volt a feladata, hogy a város felépítésének terveit elkészítse, hanem az is, -hogy a segélyezés ügyében intézkedjék, legelőször is azt kellett megállapítani, hogy Szeged város egyes polgárainak mennyi kárt okozott az árvíz. Kárbecslő bizottság alakult, de a víz sok helyen megakasztotta a munkát. A kárt hozzávetőlegesen 15 millió forintra becsülték, de ezt a becslést a „Szegedi Napló" igen rossznak tartotta, mert szerinte nem 15, hanem 50 millió a kár — ami túlzás. Nemcsak az elemekkel kellett megbirkóznia Tisza Lajosnak, hanem a nép lelkével is. Az első keserű hangok akkor merültek fel, mikor Tisza Lajos kitartott a mellett, hogy a romok között nem «