Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

5. szám - Refuznyiki - Fóris Lajos: Helyreigazítás. Álláspont-rögzítés - Reményi Péter: A hír szerint – a vélemény „szabad”? – avagy ne vigyük zsákutcába a döntéshozókat! - Kató Pál: Elmélkedés a vízlépcsőről - Kandai érdeklődés és a Nagymarosi Vízlépcső építésének leállítása

REFUZNYIKI 315 itefuznyiki OOUBLE BLUES PRODUCTIONS PRESENTS AN EVENING WITH Blues Brothers SHOW STARTS AT 7PM IT'S TIME TO CALL FOR THE BLUES! Az 1990. évi 3. szám 186. oldalán közöltük Fóris Lajos „Vízlépcső ügy" c. írását, ennek kiegészítéseként — bizonyos félreértések tisztázása érdekében — kérte az alábbi levelének közlését, melynek ezennel eleget teszünk (Főszerkesztő). Dr. Vágás István főszerkesztő részére. Főszerkesztő Ür, Kedves Barátom! Tárgy: Helyreigazítás. Álláspontrögzítés Tegnap, június 6-án, együk vidéki tervezőirodában hívták feli figyelmemet, hogy a „Vízlépcső ügy" c. írásom a Hidrológiai Közlöny 1990. 70. évf. 3. számában megjelent. Meglepetésként ért — inkább kellemes meglepetésként — mégis arra kell kérjelek, hogy jelen levelem közzétételével járulj hozzá néhány félreértés tisztázásához. Ügy látszik, ez rossz csillag alatt született ügy, vonzza a hibákat. Bemutatkozásul: magamat 10—15 éve egyre inkább elkötelezett környezetvédőnek tartom, egy-két előadás, szakmai anyagokba beépített ilyen jellegű gondolatok, s főleg 1983-ban írt, és az akkori felfogáshoz képest túl radikális nézeteim miatt nem közölt kisebb tanulmányom alapján. Ez utóbbi az akkoriban szokásos módon, számos másolatban közkézen forgott, s azt hiszem, lényegesen hozzájárult hazai környezetszemléletünk kialakulásához. Ebben érintettem a mi vízlépcsőnknél is előforduló gondokat, de csaik elvi síkon; kiíejezetten csak egy újabb közlési kísérletnél tett beszúrás utal Nagymarosra, az is negatív jelleggel: leszögezem, hogy a BNVvel kapcsolatban kibontakozó vitában való konkrét állásfoglaláshoz a tervek alapos, másfél-két hónapos tanulmányozására volna szükségem, amihez sem időm, sem határozottabb indíttatásom nincs. Most hozzátehetem, hogy a témával hivatalos kapcsolatom soha nem volt, bár érdekelt, s már az 1950-es években találkoztam vele: egy szomszédos tanszék tanársegédjeként kikapcsolódásul nézegettem a Víz tanszék Nagymaros-modelljén folyó kísérleteket. 1988—1989-ben a napi sajtót is elérő, s egyre szubjektívebbé váló vita, majd a munkák 1989 májusában bekövetkezett néhány hetesnek mondott, de utóbb — számomra érthetetlenül — meghosszabbított felfüggesztése, és most már aluljárószinten is folyó kampány, azt az érzést keltette bennem, hogy beláthatatlan következmények felé rohanunk, s lépéseink súlyát és kockázatát nem mérjük fel. Ezt a benyomást egyértelművé tette a felfüggesztés tartama alatt készített és a Magyar Hírlapban 1989. október elején közölt, a kormány által életre hívott ad hoc bizottság munkájáról készült „összefoglaló", annak elfogultsága és színvonala. Milyen lehet az az ügy, amit ilyen szinten reklámoznak? Ekkor határoztam el, hogy megírom kritikámat. Ügy éreztem, túl nagy dologról van itt szó ahhoz, hogy hallgathatnék, ha fontos mondanivalóm van. Mikolics Sándorral adatok beszerzése hozott össze, konzultációink során nézeteink azonosságát, legalábbis hasonlóságát állapítottuk meg. Számomra egyre nyomasztóbb volt a kialakult helyzet, az adott készültségi fokon lévő munkák leállítása, a következmények reális felmérése nélkül. Az anyagi konzekvenciákat rendkívül alábecsülték vagy elhallgatták, a nemzetközi vonatkozásokat rózsaszín szemüvegen át nézték, az ellenvéleményeket elhallgatták, sőt elhallgattatták, a sztálinizmus maradványának ítélték, miközben éppen az ellenzők harcmodorában lehetett gyakran sztálinista módszereket felismerni. Ekkor sietve írtam meg a „Vízlépcső ügy"-et, így is elkésve az Országgyűlés 1989. októberi üléséhez képest. Miikor megtudtam az Országgyűlés szerintem elhamarkodott, szerencsétlen határozatát, szóban felhatalmaztam Miiikolics Sándort, hogy az ügy érdekében az Országgyűlés feloszlatása előtt még várható tavaszi ülésszakára való tekintettel, használja írásomat belátása szerint más szakemberek tájékoztatására. Publikálásra nem gondoltam, hogy mennyire nem, közvetve bizonyítja, hogy rövidesen hozzákezdtem a „Vízlépcső ügy" bevezetőjében említett „esetleges újra elővételéhez", most már a hazai, vagy az ugyancsak érdekelt Ausztriában való közlésre gondolva. Ez az anyag is elkészült, s megint rohammunkában fejeztetett be. ezúttal az Antall-kormány bemutatkozását szerettem volna megelőzni a megkülönböztetésül „Duna vízlépcső"-nek nevezett kézirattal. Sajnos, ez még hosszabb lett, mint a „Vízlépcső ügy" voUt, ami közlési nehézségként fog jelentkezni. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy a témát szélesebb horizontba helyezzem, egyebek mellett a sztálinizmussal s az „ellenzékiséggel" való kapcsolatát is megkíséreljem tisztázni. Hogy ki tudom-e adatni, kérdés, egyelőre erre kísérletet sem tettem, hogy ne nehezítsem a közeljövőben elkerülhetetlen nemzetközi tárgyalásokon a magyar delegáció tárgyalási pozícióját. —Pillanatnyilag itt tartunk. Tisztáznom kell azonban az MDF-fel kapcsolatos viszonyomnak a H. Közlönyben tévesen szereplő leírását. Ebben az ügyben nem az MDF szakértőjeként tevékenykedtem, kizárólag saját szakmai és emberi lelkiismeretem szerint cselekedtem. Annak idején az MDF-be való felvételi kérésemben jeleztem, hogy az adott témakörben különvéleményem van, az esetleg megkövetelt pártfegyelmet vállalni nem tudom. Tény, hogy nem mondtam le arról, hogy MDF-et eddigi, a leállítással rokonszenvező álláspontjának felülvizsgálatára késztessem, ezért ilyen jellegű tevékenységemről az Elnökséget különböző írásbeli anyagaim egyoldalú, kéretlen megküldésével tájékoztattam. Le kell szögeznem, eddig nem kaptam olyan választ, ami arra utalna, hogy az MDF nézeteimet magáévá tette volna. (A téma ismeretében nehezen tudom elképzelni, hogy erre előbb-utóbb ne kerülne sor, nemcsak az MDF, hanem az Országgyűlés több pártja részéről is.) Minthogy a közlésről tudomásom nem volt, nem volt alkalmam a kefelenyomat javítására sem. A 187. oldal 3/4 részén — mindkét oszlopban — kis „s" helyett „a" van, kissé zavaró módon. Fontosabb, hogy a gazdasági vázlatban kétféle x szerepel, egy „kicsi" és egy „nagy": x, % beruházás készültségi foka, X. az ehhez tartozó beruházási költség. Sajnálatos, hogy Hozzátok a kézirat egy nemikorrigáit példánya került, egy sor kimaradt, így az Y sincs definiálva. Ez természetesen a befejezéshez szükséges, y = 100—x%-nak megfelelő beruházási költség.