Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

5. szám - Refuznyiki - Fóris Lajos: Helyreigazítás. Álláspont-rögzítés - Reményi Péter: A hír szerint – a vélemény „szabad”? – avagy ne vigyük zsákutcába a döntéshozókat! - Kató Pál: Elmélkedés a vízlépcsőről - Kandai érdeklődés és a Nagymarosi Vízlépcső építésének leállítása

316 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1990. 70. ÉVF., 5. SZÁM A 190. oldal első oszlop utolsó bekezdés első mondata: Minősíthetjük-e másnak... stb. ...megoldható; a következő három mondat után, az oszlop végére kerül. Igy: ...sor a jövőben? — Minősíthetjük-e másnak stb.... Levelem gépíróra várt, miközben végignézhettem a tv június 9-i Napzárta műsorát, amit a vízlépcsőnek szentelt. Nem lehetett meg nem állapítanom, hogy milyen jó erők és érvek akadnak a „másik" oldalon is. különösen az idős csallóközi magyarral, s az ő érdekükben fellépő Durayval nehéz lett volna nem együttérezni és egyetérteni. Kár, s jellemző a helyre és a •korra, hogy a mindenkori jobb helyzetben lévő fél által erőltetett „fait accomplik" által determinálva, kényszerpályán találkozunk. Hogy a további félreértéseket elkerüljük, rögzíteni kívánom a befejezésben leírt álláspontom milyen fefltételezéseken alapszik, illetve milyen feltételekkel érvényes: 1.A vízlépcsőrendszer bősíi részét a felvízcsatornával és tározóval üzembe helyezik. Ezt már az őszintén tisztelt új államelnök, Hável sem tudja megakadályozni. Éz tartalmazza a vízlépcsőrendszer regionális hátrányainak túlnyomó részét, különösen a három csallóközi község megnehezített helyzetét (amine'k enyhítésére kísérletet kellene tenni). Tartalmazza továbbá az érintett növényzet irtásának túlnyomó részét, aminek enyhítése új telepítéssel megkezdődött és határozottan folytatandó. 2. Bős nélkülünk való üzembe helyezése, 50° o-os részesedésünk feladása megszünteti lehetőségünket, hogy az eredeti rendszer legproblematikusabb részének üzemi és biztonsági kérdéseiben érdekeinket érvényesítsük. 3. Az adott állapotban, miután (a létesítéssel kapcsolatos beavatkozás az eredeti állapotba megtörtént, az ezzel kapcsolatos környezeti kár jó része- befejezett tény, amit taár csak enyhíteni lehet (és kell is tájrendezéssel, növényzettelepítéssel stb.). Ezután azonban a tiszta vízenergia termelése akár a foszszilis tüzelővel működő hő-, akár az atomerőművekkel szemben már ökológiailag is sokkal elő' nyösebb. 4. Kilépésünk jogi alapot teremt csehszlovák részről lényeges kártérítési igények támasztására. Ennek jelentős részének kivédésére jogi alapunk — új fejlemények híján, s a csak általunk egyoldalúan deklarált „ökológiai szükséghelyzet" hangoztatása alapján — nincs. Igy részben hatalmas összegek kifizetését, az el nem ismert igények miatt pedig a csehszlovák—magyar kapcsolatok súlyos megterhelését nem kerülhetjük el. 5. Osztrák partnereink felé az ő jogrendszerük alapján kötött szerződések nem hagynak számottevő esélyt arra, hogy az illetékes zürichi bíróság igényeik túlnyomó részét ne ítélje meg. 0. A szovjet és arab szénhidrogén-szállítások drágasága és biztonsági foka megkívánja, hogy minden hazai alapon megoldható energianyerési lehetőséget megragadjunk. 7. A hajózással kapcsolatos érdekek nyomósabbak az eddig feltételezettnél. Az egymás alatti gázlók kölcsönhatása olyan, hogy egyedi és olcsó megoldásuk nem kínálkozik. A duzzasztás ebből a szempontból is aligha lesz elkerülhető. A Duna nemzetközi vízi út. karbantartása kötelező. 8. Ezt nem feltételezésként, hanem szakmai véleményemként rögzítem: a tervek a földrengési szempontokat figyelembe veszik, s a szokásosnál nagyobb biztonsággal készültek. 9. Ugyancsak szakmai véleményem, hogy a tározás és energiatermelés a szennyvizek szempontjából nem képvisel meghatárgjg tényezőt, bár bizonyos előnyöket és hátránydkat ' felvet, illetve átcsoportosít. A végső megoldás — 'tarozással vagy anélkül — a szennyvizek tisztítása lesz a befogadóba való beeresztés előtt. Addig az üzem közbeni 'mérésekkel kell ellenőrizni, s szükséghez képest tett intézkedésekkel kezelni az esetleges problémákat. 10. Szükségesnek látom annak rögzítését, hogy a „felhagyás" költségkihatását rendkívül súlyosnak ítélem. Ugyanakkor határozott benyomásom, hög.y ezeket nemcsak a közvélemény, de hivatalos személyiségek is alábecsülik. Az építés végleges felhagyásának költségkihatása négy fő csoportban keletkezik: Osztrák igények (elvégzett munka, készenlét, okozott károk, ezek kamatai, esetleg elmaradt haszon). Csehszlovák igények Magyar oldalon a fizikai helyreállítás, a „gödör" rendezése, a hajózás biztosítása a helyreállítás alatt és a végleges állapotban is. Az osztrákoknak szerződésileg járó, eredetileg a vízlépcső energiatermeléséből lassan kiegyenlítődőnék előirányzott igény, most külön erőművi kapacitás létesítésével, vagy közvetlenül devizában történő rendezése. A két elsőre — s valószínűleg legnagyobbakra — rövidesen hivatalos számok állnak majd rendelkezésre. A másik kettő közül az egyikre közelítő számítást végeztem. Eredményét csak érzékeltetni kívánom: ez kb. 300-szor annyiba kerül, mint amenynyi többletet a magyar Állami .Operaház lemondott igazgatója a következő idény zavartalan lebonyolításához — tudomásom szerint — egyelőre hiába kért. Ugyanígy ki lehetne mutatni az öszszeg jelentőségét szociális viszonylatban, vagyakár környezetkímélő beruházásokban is ... 11. Nem vagyok híve annak, hogy lépten-nyomon népszavazást tartsunk, ennek költségei, a közigazgatást igénybe vevő jellege miatt, de azért sem, mert a közhangulatot lassan közömbössé teszi. Ha mégis elkerülhetetlen, akikor úgy kell feltenni a kérdést, hogy annak lényege világos legyen. Mit akarunk? X összegért egy, a villamos rendszerünkbe beilleszkedő, egyelőre szerény hozamú, idővel teljesen „ránk szálló", tiszta üzemű, megújuló forrást hasznosító vízi erőművet, megoldott hajózóutat és árvízrendezést, közúti összeköttetést a két part között, vagy Y összegért visszaállítani az eredeti helyzetet, kifizetni az el nem kerülhető kifizetni valókat, környezetszennyező hő-, vagy atomerőmű-kapacitással, s vállalni az esetleges hangulati, politikai következményeket? 12. Minthogy megítélésem szerint a már üzemelő vízerőmű ökológiailag is jobb a hő- és atomerőműveknél, s Y közelítő számításaim szerint lényegesen nagyobb X-nél, félre kell dobni ellenszenvünket a fait accomplikkal, általában ennek az ügynek a kezelésénél tapasztalt, nem egyszer kifogásolható módszerek iránt, s kényszerhelyzetünkben legkevésbé rosszként a rendszer lényegében eredeti koncepció szerinti befejezését kell választanunk. Ez nem zárja ki kisebb módosítások elfogadását, ha ilyenek szüksége fölmerül hazai vonalon, vagy külföldi partnereinknél. Nem zárja ki azt sem, hogy közös ügyünkben, pl. szennyvízvonalon, ne kérhetnénk szlovák partnereinktől további erőfeszítéseket. S — végezetül — nem zárja ki annak lehetőségét sem, hogy valaki fölvesse a felelősség kérdését is, bár az a véleményem, hogy ezt a múltra nézve ne feszegessük, mert túl sok erőt vonna el a tornyosuló problémáktól. Budapest, 1990. június 11-én Fór is Lajos Lapunk olvasói nevében köszönjük Fóris \Lajos iíevelét, és elnézését kérjük lazokért a >tényleg lényegtelen ^közlési hibákért, \amelyeket az 1990. évi 3. számunkban ,a szöveg értelmének (zavarása nélkül ielkövettünk. (A főszerkesztő.)