Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

5. szám - Vita - Zsuffa István: Kisebbségben

VITA 3,11 T=750

! 10

e 562 000 2 -5 -200 2000 -10" nap = 282 10

,

! nap A Nílus medrében a leülepedett agyag megakadályozza, hogy az átszivárgó vizet a folyó lecsapolja. Eredeti állapotban tehát a „pszeudo-Niliusban" víz, talajvíz nem volt. A duzzasztás megindulásakor kezdődött meg tehát az a folyamat, amely „bő évtized múltán" elérte Kairót és ott „tömegszerencsétlenségeket" okozott. Nézzük meg, hogy mit „láthattak ebből előre" a tervezők. A pszeudo-Nílust nyilván sivatagi homok tölti ki. Homokban a víz szivárgását egyértelműen az igen egyszerű Darcy törvény írja le, amely szerint a szivárgási sebesség v = hl ahol k a homok szemnagyságától függő szivárgási állandó, I a hidraulikus esés, azaz a vízoszlopmagasság és a szivárgási úthossz hányadosa. Vizsgáljuk meg ezt az értéket az üzembe helyezés után, abban a t időpontban, amikor az átszivárgó víz a gáttól már x(í) távolságra jutott. Ebben a t időpontban a sebesség H v(t)=k—— x(t) A fizikából közismert, hogy a sebesség a megtett út ós az idő hányadosa. Végtelen kicsiny dt idő alatt tehát a megtett dx távolság dx=v(t)dt Ide behelyettesítve v(t) értékét H dx — k dt x(t) Ezeket a mennyiségeket kell összegezni, végtelen kicsiny mennyiségekről lévén szó, integrálni Asszuántól Kairóig, illetve a gát megépültének, üzembe helyezésének 0 időpontjától a Kairóig való megérkezés keresett T időpontjáig. Az egyenletet rendezve, határozott integrálját fölírva L i J

XdX=

= f a o kH dt egyszerűen megoldható numerikus föladatot kapunk: rl Az alsó és a fölső határok behelyettesítése után -kH T Amiből a megérkezési idő T-L* 2kH A sivatagi homoknál jóval nagyobb szemnagyságú, tehát gyorsabb szivárgást biztosító durva homok esetén a szivárgási tényező k = 5 m/d A duzzasztási magasság H =200 m A L távolság 750 km = 760 • 10

3 m. Az értékeket behelyettesítve: azaz majdnem 1 millió év. A mérnöki számításokat hibák terhelhetik. Az 50 százalékos hiba már sok, nagyságrendeket nem szoktunk tévedni. A közel 1 millió év azonban a „bő évtizednél" közel 100 000-szer több. Ennyit a fizika nem téved, de az ilyen nagyságrendű blöffök a „vitában" általánosak! Meg kell még jegyeznem, hogy e vizsgálatoknál a tervező mérnök az átszivárgó víz párolgását is számításba veszi: a hazai mórt párolsági értékek ismeretében fölírható, a föntinél valamivel bonyolultabb differenciálegyenlettel kiszámítható az a távolság, amelyre a víz egyáltalán eljuthat (ez hazai homoktalajainknál néhány 100 méter). A Szaharában minden bi'.onnyal magasabb a párolgás, tehát az esetleg átszivárgó víz még 1 km-re sem nagyon juthat el! Akkor milyen eredetű az a talajvíz, amely a kairói házakat rongálja? A válasz roppant egyszerű: ugyanúgy, miként nálunk, a vezetékes vízellátás Kairóban is általános, és ott sem csatornáznak. A talajba szikkasztott szennyvíz emelte meg a talajvizet! Az Asszuáni gáttal kapcsolatos, elsősorban Nasszer szovjetbarát politikáját támadó „környezetvédők" 1979 óta egyébként hallgatnak: a Szaliel-öv czetet sújtó évtizedes aszály idején a tárolt víz biztosította Egyiptom kenyerét! Gondolkodó ember számára persze minden differenciálszámítás nélkül is nyilvánvaló e vád meseszerű jellege. A kérdés annál élesebben merül föl: mivel szolgáltunk rá, hogy, mint idegen testet, kiközösítsenek, hogy minden témában, ami ebben az országban előkerül, mi legyünk a vádlottak, vagy legalább is: elrettentő példák? Ehhez pedig minden primitív ürügy, érv, akár milyen valószerűtlen abszurditás megfelelő, hiszen a vizimérnököt közös erővel tönkretették, semmiféle érvelésre nincs szükség, vagy ami ugyanaz, bármi leírható. A pszeudo-Nílus 1000 km-es föld alatti folyója nem sci-fiben, hanem legrangosabb irodalmi folyóiratunk karácsonyi száma főprogramjának keretében hökkenti meg a gyanútlan olvasót, akinek nyilván nem is kell ezen az abszurditáson elgondolkoznia, hiszen ebben a kérdésben mindent, ezt is, le szabad írni. A vizimérnök bármilyen vonatkozásban, minden különösebb nehézség nélkül, mint a középkorban Belzebub, idézhető: May Károly tájékozódott az indiánok életmódjáról; Thomas Mann valószerűtlen mélységig megtanulta a hidraulikát, mivel Hana Castorp eredeti foglalkozása hajómérnök volt; Németh László csak olyan alakokra építette föl regényeit, akiknek foglalkozását részletesen megismerte. Most pedig a nemzetgyilkosság vádja úgy hangzik el, hogy a Szerző a mérnöki munka mindenütt érvényes, ós közismert jellegét is figyelmen kívül hagyja. Nem hinném, hogy az írónak ne lenne ismeretségi körében mérnök, építész, vagy építtető, vagy ne tudná eleve, hogy a művet nem a mérnök építi meg, hanem a beruházó. Az Országházat nem Steindl Imre építette, hanem a ferencjózsefi Magyarország, a budapesti METRO-t nem Széchy Károly, hanem a Rákosi kabinetje álmodta meg, és indította el a megépítését. De mind Steindl Imre, mind Széchy Károly vállalta az épülő művekért minden felelősséget, az esztétikait, az építés után pedig a gazdaságit is. ,,Ha törik, ha szakad, megalkották volna az erőművüket. Soha mérnök nem hagyobbfélbe tervet." Szervezetként eddig csak az SS-t ítélték el testületileg. Most mi kapjuk meg, mérnökök az általános elítélést, a hirosimai tömeggyilkosság vádját. A költői hasonlatnak még a kiindulópontja is hamis. Egy mérnök soha nem erőlteti az építkezések megindulását, mert meg sem kérdezik, mint amiként bennünket sem kérdeztek meg a vízlépcső építkezések megindításánál. A Duna Tisza csatornára az elmúlt 200 év alatt több mint húsz terv készült, egyik megvalósulásának érde-