Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

5. szám - Köszöntjük a 80 éves dr. Mosonyi Emilt

257 Köszöntjük a 80 éves dr. Mosonyi Emilt 1990. november 10-én ünnepelhetjük Mosonyi Emil professzor, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja, 1950 és 58 között elnöke, a Hidrológiai Közlönynek 1948-ban társszerkesztője, a karlsruhei műegyetem ny. vízépítéstan tanára, a budapesti műegyetem 1947—52 közt előadója, 1952—57 közt tanára, a Magyar Tudományos Akadémia megválasztott tagja, számos nemzetközi szakmai társulás tudósa, a vízerőhasznosítás és hidraulika világhírű szakértője nyolcvanadik születésnapját. Lapunk szerkesztősége és olvasói részéről is csatlakozunk a nem kis számú hazai és külföldi ünneplők jókívánságaihoz, s különös örömünkre szolgál, hogy ebből az alkalomból jó egészségében, fiatalos tettrekészségében idehaza üdvözölhetjük az ünnepeltet. A Magyar Hidrológiai Társaság régóta kiérdemelt tiszteleti tagságát 1990. évi közgyűlésén nyilváníthatta ki. Nemrégiben vált köztudottá annak ténye is, hogy az Angliában működő Nemzetközi Életrajzi Központ a műszaki tudományok és a technika területén kifejtett tevékenységéért Nemzetközi Érdemrenddel tüntette ki, mely érdemrendet egyidejűleg a világban csak ötszázan viselhetnek. Mosonyi Emil 1964 óta külföldön tartózkodott, 1966-tól kezdve akkori kormányzatunkkal megszakítva kapcsolatait. Mivel 1957-től kezdve már nem taníthatott a Budapesti Műszaki Egyetemen, csak a ma 55—65 éves hazai mérnökök között lehetnek, akikkel egyetemi tanárként kerülhetett érintkezésbe. Cikkei, könyvei is csak a 60-as évek közepéig voltak magyar nyelven hozzáférhetők. A Hidrológiai Közlöny következő évfolyamától kezdve igyekszik majd pótolni ezt a hiányt — Mosonyi professzor szívességéből néhány külföldön publikált cikkét magyar nyelven is közreadhatjuk. A külföld szakirodalmában tájékozott magyar vízimérnök azonban sohasem vesztette el kapcsolatát a „külföldre szakadt" tudós professzorral: munkái — mihelyt az idegen nyelvű szakfolyóiratok hazánkba érkeztek, eredetiben, másolatokban, fordításokban a magyar szakemberek közikincsévé is válhattak. Utóbb már az Akadémiai Kiadó is megjelentette ,,Vízerőhasznosítás" c. könyvének második angol nyelvű kiadását. Mosonyi Emil a 60-as évek közepétől ugyan az egész világ számára alkotott, és hazája számára: sohasem rejtegetett magyarsága révén szerzett megbecsülést, de ne felejtsük el azt sem, hogy az itthon legnehezebb időszakban, az ötvenes évek első felében, az ő személye és működése sokat jelentett mind a teljes vízügyi szolgálat sikeres túlélésében, mind pedig egyesek személyes helyzetében. Az általa képviselt szakmai ágazat, a vízerőhasznosítás volt az, amelynek egyrészt a második világháború utáni években világviszonylatban is jelentősen növekedett a jelentősége, másrészt ez az ágazat véletlenül akkor nálunk politikai indíttatásból kifolyóan is támogatott helyzetbe került. Ez viszont alkalmas lehetett arra is, hogy „vivőágazattá" váljon a vízügyeken belül, mindaddig, amíg a viszonyok másként nem alakultak. Amikor ez is bekövetkezett, sikerült viszont a „komplex vízgazdálkodási szemlélet" érvényre juttatásával újabb „vivőágazatot" teremteni a vízügyek számára, nem kis mértékben azáltal, hogy Mosonyi Emil, úgy is, mint a Hidrológiai Társaság elnöke, de úgy is, mint a Vízügyi Tervező Vállalat igazgatója „Keretterv"-eA, dolgozott ki, és dolgoztatott ki munkatársaival arról, milyen vízügyi feladatok vannak az országban, mik azok a létesítmények, amelyeknek megtervezésére, megépítésére szükség van, vagy később szükség lehet. A Keretterv nemcsak a szakmának adott iránymutatást és tartást, hanem az akkori kormányzat, sőt, a társadalom figyelmét is felhívta a vízügyi feladatokra és az azokat végrehajtó vízügyi szakemberekre. Az első Keretterv volt az — az elnevezést nyilván Sajó Elemér 30-as évek elején megjelent „Emlékirat"-a inspirálta —, amelyre azután már rá lehetett építeni a 60-as évek sokkal részletesebben kidolgozott országos, illetve területi részletességű vízgazdálkodási keretterveit. Rövid köszöntőnk nem terjedhet ki bővebb részletekre. Kívánjuk Mosonyi Emil professzor úrnak, hogy még sokáig jó erőben, egészségben, szellemi frissességben folytathassa munkálkodását, s kívánjuk azt is, hogy lapunk hasábjain minél többször találkozhassunk nevével, cikkeivel. Dr. Vágás István