Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

5. szám - Zsuffa István: A fölszíni vízkészlet föltárása a hidrológiai folyamat??? (I. rész)

258 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1990. 70. ÉVF., 5. SZÁM A fölszíni vízkészlet föltárása a hidrológiai folyamatok elemzésével (I. rész) Zsuffa István PMMF Vízgazdálkodási Főiskola 6500 Baja, Bajcsy-Zsilinszky út 14. Kivonat: A vízkészletföltárás a vízfajták hidrológiai elemzésével azonos föladat. Az 1954. évi föltárás óta az adatbázis megháromszorozódott, a matematikai statisztikai eszköztárt a sztochasztikus folyamatok elméletével tették teljessé, a számítógép pedig minden numerikus korlátot áttört. Ezen új lehetőségek fölhasználásával, az eredeti alapelvekkel készült az új vízkészletföltárás. A stochasztikus folyamatok „metszék" (crossing) módszere mind a passzív, mind az aktív, mind a tározós vízgazdálkodás szempontjából közvetlen műszaki hidrológiai jellemzést biztosít, a metszési szintekhez kötött föltételes eloszlásfüggvény-nyalábok sorozatával. A mérceszelvényekre vonatkozó jellemzés a vízfolyásra a hidrológiai hossz-szelvényekkel terjeszthető ki. A szomszédos egységek sok esetben élesen eltérő mozaikkockáiból összeállított térképek az ország vízkészletmutatóiról adnak vázlatos képet. Ez az ábra- és térképsorozat 12 kötetben kerül kiadásra. Az adatföldolgozás 1980-nal zárult. A számítógépes vízrajzi információs rendszer folyamatosan föltöltött adattára és a csatolt műszaki hidrológiai programrendszer ma a fölsorolt segédleteket naprakészen bármikor, bármely kérdésre és szelvényre, vízfolyásra, vagy tájegységre szolgáltatja. Az adattár folyamatos föltöltése mellett a mindenkori legkorszerűbb számítási eljárások folyamatos fölújítása a jövő föladata. Kulcsszavak: Vízkészletek, műszaki hidrológia, hidrológiai folyamatok, sztochasztikus hidrológia, hidrológiai hossz-szelvények. Lászlóffy Woldemár emlékének 1. BEVEZETÉS Az ország vízkészlete, az ásvány-, szén-, szénhidrogénvagyonnal ellentétben: megújuló vízkészlet, a napenergia-készlettel ellentétben pedig a vízgazdálkodás eszközeivel, részben tartósan, évszázadokra is ható módon, részben folyamatosan módosítható. Ennek megfelelően, egyetlen számmal, fizikai mennyiséggel, tonnával vagy köbméterrel, közgazdasági mutatóval, forinttal vagy valamilyen értékű „kiváltó" tényezővel nem jellemezhető, illetve helyettesíthető. A vízkészletek jellemzésének egyetlen követhető útja azoknak a műszaki lehetőségeknek a számszerű föltárása, amelyeket a vizsgált hidrológiai egység, vízfolyás vagy vízadó réteg hidrológiai adottságai biztosítanak. Ennek megfelelően, a vízkészletföltárás a kérdéses terület, régió vizeinek a vízgazdálkodási ágazatok szerinti műszaki hidrológiai elemzése. A műszaki hidrológiai elemzés tehát, minden vízügyi tervezéshez hasonlóan, a „kerettervezés"nek is az első fázisa. Itt emlékeztetnünk kell arra, hogy bármilyen vízügyi építmény, földmunka vagy műtárgy „vízműtani" tervezése során a más területeken dolgozó mérnökkel ellentétben, a tervezés alapadatait nem szabványokból, hanem a föladat megoldása során érintett hidrológiai részrendszer elemzésével kell rögzíteni. Tehát a vízépítő mérnök minden munkája során a kérdéses részrendszer vízkészletét számítja. Magyarország vízkészletét átfogó igénnyel először az 1950-es évek derekán tárták föl Lászlóffy Woldemár közvetlen irányításával (Lászlóffy 1952; Lászlóffy et al. 1953). Minden bizonnyal ez a munka világszerte is az első ilyen jellegű föltárás volt, amelynek módszertana sokfelé kisugárzott. E munka végeredménye, három témakörének megfelelően, három kötetben jelent meg (Magyarország hasznosítható vízkészlete, I., II., III., 1954—58) és alapul szolgált az 1963-ban elkészült II. vízgazdálkodási keretterv kidolgozásához. A vízgazdálkodási keretterv időszerűvé vált korszerűsítésekor a vízkészletek föltárását is meg kellett újítanunk: megnőtt a hidrológiai számítások alapadatbázisa, kiteljesedtek a műszaki hidrológia elméleti alapjai, a számítástechnikai lehetőségek pedig meghatványozódtak. A vízgazdálkodási keretterv korszerűsítésénél a tervezési munka alapelvei döntően megváltoztak. A megújított keretterv konkrét tervutasítások helyett összetett mérlegmódszerekkel hívja föl a felelős tervezők figyelmét a vizeinkben megjelenő természeti erőforrásokra és veszélyekre, az adott fölhasználási vagy védelmi kapacitásokra, technológiai lehetőségekre, és a gazdaság népesedési statisztikai mutatókkal alátámasztott igényekre. Az átdolgozott keretterv tehát nem döntések sorozata, hanem döntéselőkészítő anyagok összessége (Őrlőéi, 1979). A keretterv megújítása tehát alapjaiban megváltozott elvek szerint történt, a hidrológiai adottságok föltárása azonban most is az eredeti, Lászlóffy-féle alapelvekre épült.