Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

4. szám - Refuznyiki - Ismétlődik a történelem? - Nemere Péter és Lorberer Árpád vitája - Gátak az algáknak? - Tudományos IPI-APACS

REFUZNYIKI 255 Bérezik akadémikus 1984. április 17-én tájékoztatta a magyar kormánymeghatalmazottat a BNV-hez kapcsolódó kutatások helyzetéről, feladatairól. 1989. január 14-én a KVM GNV Titkárságához írott levelében Bérezik akadémikus a magyar és szlovák tudományos akadémiák közös kutatási programjának végrehajtásáról írt tájékoztatást. Ebben rögzíti: „A partnerintézetek folyamatos, közvetlen munkakapcsolatban állnak egymással, a kutatási tevékenység folyamatos ellenőrzését, koordinálását egy közös (magyar—szlovák) szakértői tanács végzi, amely évente ülésezik. — A kutatómunkában az előrehaladás valamennyi témában, résztémában egyenletes ..." Furcsa véletlen netán, hogy egyik jelentésben sem szerepel olyan jelzés, amely a BNV káros hatásaira, a beruházás megvalósításának akadályaira hívta volna fel a döntéshozók figyelmét. Viszont ismételten megerősítést nyert, hogy teljes tudományos egyetértés van a magyar és a szlovák kutatók között. És 1989. május 13. után váratlanul kitört az egyet nem értés? Vajon mitől? Végül is mindezek alapján most csak egyetlen kérdés merül fel bennem: — Kik vezetik félre a kormányt, a sajtót és a népet, a „vizesek" vagy netán valakik mások? Guttenberg forog a sírjában? Az írott betű szentsége sajnos már gyakran megkérdőjelezhetővé vált a világtörténelem során. Pedig Guttenberg azért találta fel a nyomtatást, hogy az ismeretek, a tudás minél több emberhez eljuthasson. De így, ahogy a BNV kapcsán tapasztaljuk? Teljességre közel sem törekedve ragadok ki a Magyar Hírlapban megjelent cikksorozatból néhány megállapítást: — „A felfüggesztés hónapjai alatt végzett elemzések értékelése a kockázatok feltárásával megerősítette, hogy a döntés indokolt volt." Aki a szakértői bizottságok jelentéseit rendre elolvasta, azonnal láthatja, hogy csak abszolút hozzá nem értés vagy céltudatos politikai prekoncepció eredményezhetett ilyen értékelést, következtetést. — „összességében megállapítható, hogy a BNV egyre inkább a létesítésével előálló kockázatok elhárításának csapdájába került, ..." Csupán a jelen válaszcikkben kiragadott tények is bizonyíthatják mindazoknak, akik a szakértő bizottsági jelentéseket nem tudták elolvasni, hogy a tényadatok alapján felelősségteljes szakember ilyen következtetésre nem jutott. — a rendelkezésre álló tudományos ismeretek alapján kétségbe vonható, hogy gazdaságos üzemeltetés egyáltalán lehetséges." Persze a közölt adatok alapján az is kétségbe vonható, hogy a Nagymaros miatt kieső energia pótlása mennyire gazdaságos és főleg kinek a zsebét terheli. Az azért mégis csak furcsa, hogy a világon működő több mint 20 000 vízlépcsőből és vízerőműből (ebből kb. 1200 a BNV-vel azonos vagy nagyobb) még egyetlen politikai rendszer felelős kormánya vagy tőkés haszonélvezője sem állított le egyetlenegyet sem, sem gazdaságtalanság sem ökológiai katasztrófa miatt. — „A térség potenciális genetikai erőforrásainak felmérése érdekében eddig még semmi sem történt..." Már korábban is utaltam rá, hogy bárki által ellenőrizhető a tervtárakban, hogy 1967-től kezdődően végzik a mező- és erdőgazdasági, a botanikai és zoológiai ellenőrző szakvizsgálatokat. — „A galériaerdők pótlás nélküli eltávolítása a világszerte előtérbe került erdősítési törekvésekkel is ellentétes, amely a hazai erdőpusztulásokat figyelembe véve, különösen környezetkárosító." Még egy felső végzettség nélküli területi erdész is nevetőgörcsöt kapna ettől a megállapítástól. A Duna érintett szakaszát kísérő, helyenként csak fasoronként megjelenő, s 90%-ban füzekből álló „galériaerdők" miként játszanak szerepet a hazai tölgypusztulás ellensúlyozásában ? — „A megfigyelőrendszer 1988 októberében sem állt készen." De azért már nyomdai kiadásban korábban közzétételre kerültek az 1985. előtti észlelési adatok, s azóta megjelentek az 1986. évi észlelési adatok is. Ezek is mind légből kapottak? — „Az ivóvíz veszélyeztetettsége hazánkban már jelenleg 3 millió embert érint." Alkalmas megállapítás arra, hogy Sárospatak és Mezőberény lakosai is pánikba essenek, mi lesz az ivóvizükkel a BNV hatására. Császár József máihivatkozott cikke igen részletes vízmérleget közöl az érintett Duna-szakaszon rendelkezésre álló vízkészletről és hasznosításáról. — „Ugyancsak tisztázatlanok a víz alatti aszfaltburkolatokból kioldódó anyagok vízminőségi, egézségügyi hatásai." A BNV irányítását végző Közös Operatív Csoport 60. sz. ülésén (1988. augusztus) a csehszlovák fél hivatalosan mellékelte a jegyzőkönyvhöz az aszfaltburkolatból való kilúgozási vizsgálatok eredményeit. Legjobb tudomásom szerint azóta az Országos Közegészségügyi Intézet is végzett ellenőrző vizsgálatokat. — (A szennyvíztisztítási programmal kapcsolatosan:) ,,E járulékos beruházások tízmilliárdos nagyságrendűek." — A térségi program — 5 város szennyvíztisztítása a BNV beruházástól független megvalósításban — ellenőrizhető módon 8 milliárd Ft alatt van. Hadd ne folytassam tovább, hiszen a közölt szakértői bizottsági jelentés szinte minden bekezdésében találhatnék olyan mondatot, olyan tényközlésnek tűnő felsőbb rendű kinyilatkoztatást, amely egyszerűen szakmai képtelenség vagy — ami még rosszabb — egyszerűen nem felel meg a valóságnak. S ismét a kérdéseim: — Vajon a CSSZSZK Nagykövetségének sajtótitkára nem olvassa a magyar lapokban megjelenő cikkeket? S nem tudják saját kormányuk tájékoztatására szlovák és cseh nyelvre lefordítani? — A csehszlovák tervezők, tudósok nem tudnak könynyedén felkészülni a velünk való tárgyalásokra, ha a közösen ismert és rendelkezésre álló tényadatok helyett feltevések, aggályok, valószínűségek és kijelentések alapozzák csak meg a magyar kormány döntéseit és szándékait? — Az előbbiek alapján nem kell-e attól félnünk, hogy a magyar tudomány hitele lejáratásra kerül? — Az ilyen megalapozottságra támaszkodó magyar kormány szavahihetőségét, hosszú távú megbízhatóságát soha senki sehol nem fogja megkérdőjelezni a Nemzetközi Duna-bizottságban és még máshol is? Félek, s talán nem egészen alaptalanul? De mosom kezeimet, mint Pilátus, mert én közel vagyok a vízhez. Ja, és még valami: Biztos, hogy nem nekem, nem nekünk kell majd elénekelni bűnbánóan a közkedvelt slágert: „Mások vittek rossz utakra engem ..." Epilógus? Vagy a nyilvánosság újra nem mindenkié? Ebben a hónapban jelent meg dr. Popper Péter cikke az Élet és Tudományban „Kis-Auschwitz" címen. Bár ő az antiszemitizmusról ír, néhány analógia, néhány aktuális „politikai csúsztatás" tolakodik elő bennem. Mert mit is ír?: „Társadalmi válságok, gazdasági hanyatlások idején a tömegekben megnő az elégedetlenség indulata, ami eredetileg a vezetők ellen irányul. Ennek veszélyeit felismerve a hatalom manipulációba kezd: társadalmi méretekben "-bűnbakot keres«, akikre ráirányíthatja az emberek dühét."