Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

4. szám - Refuznyiki - Ismétlődik a történelem? - Nemere Péter és Lorberer Árpád vitája - Gátak az algáknak? - Tudományos IPI-APACS

256 HIDROILOGIAI KÖZLÖNY 1990. 70. ÉVF., S. SZAM Majd így folytatja: „Az áldozatul kiszemelt csoportnak kisebbségben kell lennie, mert ők kockázatmentesen támadhatók (a vizes lobby) .. . valamiben különböznie kell a többségtől (fegyelmezett, egy szakmába tömörült, határozott és céltudatos irányítással rendelkező paramilitáris szervezet...) Minél irracionálisabbak a vádak, annál jubb, mert azáltal ellenőrizhetetlenek (ökológiai szükséghelyzet, 3 millió ember ivóvizének megmérgezése, járványszerű rák okozása stb., stb., stb.)" Miután napjaink nemzetközi helyzetében. Európa közhangulatában az antiszemitizmus, az irredentizmus, a határokra vonatkozó revizionizmus, a szovjetellenesség és még több más kézenfekvő figyelemelterelő lehetőség egyáltalán nem időszerű és szimpatikus, — nagyon is jól jött az BNV és a VIZES LOBBY politikai bűnbakként. Alternatívaknak, ellenzékeieknek és a taktikázó kormánynak egyaránt. Ügy tűnik, hogy jelenlegi politikai életünk és a nagy nyilvánosság (=tájékoztatás) még mindig a sztálinista görcsöktől görnyed. Csak most éppen a ló másik oldalán rángat a görcs. Hisztérikus szenzációhajhászás, pánikkeltés, botránykőkeresés vezetne a sajóban és a hírközlésben a demokráciához? Amelynek hangzavarában a felelősségteljes szakmai felkészültség és hozzáértés nem juthat szóhoz? Felmerül az emberben a gyanú, hogy valamilyen politikai prekoncepció irányítja a háttérből azt a gátat, amely a józan érveket, a valós tényeket a BNV ügyében nem engedi nyilvánosság elé kerülni. Politikai gát a „vízi gát" ügyében? A gusztustalan csupán az, hogy ez a hecckampány bérből-fizetésből élő, állami megrendelésre dolgozó szakembereket diszkreditál a társadalom előtt szakmailag és emberileg egyaránt. Így kialakított közhangulatban elszomorító perspektíva előtt állnak a végzős mérnökök, különösen ha még netán a vizes szakmát választják. A történelem számtalanszor bizonyította, hogy a struccpolitika csődbe juttat. Miniszterelnökünk ismételten hangsúlyozta, hogy „független szakértői" kormányt akar. Akkor miért nem hallgatta meg eddig egyszer sem a BNV kérdésében a valós ismeretekkel rendelkező szakértőket is? Miért baj az, hogy a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium feladatának és a miniszterelnöki elvárásnak megfelelően kitart felelős szakértői állásfoglalásánál? A nemzetközi tárgyalások során miért csak a másik fél szakértői vannak jelen, de a magyarok soha, vagy eleve hallgatásra kaptak utasítást? Mi ez, ha nem öngyilkos struccpolitika? Egyelőre még nem kell stílszerűen „kék csillagot" viselnünk ugyan, de a talán mégis csak kibontakozó magyar demokrácia nyilvánossága reményt keltő jegyének fogom tekinteni, ha írásom megjelentetésére egy újság vállalkozik. Budapest, 1989. október 17. Reményi Péter egy, több párton kívüli, aki csak a VIZES LOBBY-nak a tagja