Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

4. szám - Refuznyiki - Ismétlődik a történelem? - Nemere Péter és Lorberer Árpád vitája - Gátak az algáknak? - Tudományos IPI-APACS

254 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1990. 70. ÉVF., 5. SZÁM zők. miként azt a Massachusetts-i Egyetem szakértői véleménye is rögzítette, elsősorban éppen a Duna-kanyarban. Minden esetre nincs olyan ökológus-biológus szakértő a nemzetközi tudományos életben, aki ezzel a hajánál fogva előrángatott új fogalommal bármit is tudna kezdeni. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy a CSSZSZK kormányával vagy tudományos szakértőivel folytatott tárgyalások során a legkisebb megértéssel sem találkoztunk. S különösen érvényes ez azért, mivel a Magyar és a Szlovák; Tudományos Akadémiák 1982-ben együttműködési szerződés keretében közös kutatási programot fogadtak el a BNV-vel kapcsolatban. Azóta a magyar kutatás és, tudomány még egyetlen, a BNV-t megkérdőjelező kutatási eredményt sem tett le a magyar—csehszlovák közös asztalra. A kérdéshez az is kapcsolódik, hogy a Magyar Tudományos Akadémia az OMFB-vel közös előterjesztésben foglalt állást a Duna komplex hasznosítása kérdésében. Na meg az is, hogy a nyolcvanas években a magyar gazdasági helyzetre való tekintettel a kormány ismételten felkérte az Akadémiát, hogy tudományos érvekkel támassza alá a BNV felfüggesztésének, elhalasztásának indokait. Több ad hoc bizottság adta egymásnak a stafétabotot, de érdemleges, nemzetközi tárgyalásokhoz vitathatatlan tudományos okokat évek alatt sem sikerült a kormány kezébe adni. Ezek a kísérletek az MTA Elnökség és a kormány illetékes miniszterelnök-helyettese közötti levelezésben tényszerűen nyomon követhetők. Ahogy ezt a „Magyar Vasárnap" még júliusban közölte „Hogy is volt ez, professzor úr?" címmel. Talán ennyi is elég az ökológiai szükséghelyzet kérdéséről. Minden esetre sok szakember van. aki örömmel venné a szakszerű és érthető kifejtést erről az új fogalomról. A „független szakértői bizottság" jelentésében leszögezte : — „az ivóvíznyerés, illetve -ellátás feltételeinek vitathatatlan romlása;" — „a bizonyítottan fokozódó eutrofizáció következtében a víz minőségének és a folyó öntisztuló képességének romlása" különösen nagy horderejű kérdések. Nem kívánok részletkérdésekbe bonyolódni, hiszen a „Biotechnológia és Környezetvédelem ma és holnap" című lap augusztusi számában mindenki számára hozzáférhetően, adatokkal, grafikonokkal és táblázatokkal alátámasztva mutatja be Császár József a Duna vízminőségének alakulását. Az 50-es évek óta végzett, s napjainkban kereken 4,5 millió vízminőség-vizsgálati adatokra támaszkodva. Alig hiszem, hogy a KVM Vízminőségi Felügyeleténél bárki is több és hitelesebb adattal rendelkezne az országban vagy külföldön. S ezek az adatok mindenki által bármikor ellenőrizhetők. A területileg illetékes Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságok mint elsőfokú vízügyi hatóságok a BNV előkészítésétől és tervezésétől, illetve a VITUKI-ban folyó tudományos kutatásoktól függetlenül végzik ellenőrző tevékenységüket. Mindegyik önálló vízminőségi-hidrobiológiai laboratóriumokkal rendelkezik. Kötetszám sorolhatnám vizsgálati eredményeiket, hatósági ellenőrzési jelentéseiket. Amennyiben bárki ezeket elfelejti saját értékítéletéhez feldolgozni, vagy az adatok helyességét kétségbe vonja, — arra a következtetésre kell jussak, hogy itt valami politikai prekoncepcióról van szó vagy még egyszerűbben, aki a vízügyi szolgálatban dolgozik, eleve adathamisító? A hivatkozott folyóiratban egyébként még további 5 szakcikk foglalkozik az érintett Duna-szakasz vízminőség-védelmével. Ebből 4-et nem vizesek, hanem különböző ipari üzemek szakemberei írtak. A független szakértői bizottság időnként jelentésében önmagával is ellentétbe kerül. Hol a szennyvíztisztítás megoldását követeli, hol meg a Duna természetes öntisztító képességének kihasználásával évtizedekre elhaszthatónak tartja a szennyvíztisztító-művek folyamatban lévő építését. Persze csak, ha a BNV, vagy legalábbis a nagymarosi vízlépcső nem épül meg. Janus arcú környezetpolitika ez! A földrengés-veszélyeztetettség kérdésében sem bonyolódnék bele szakmai bizonyításokba. Az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézetének igazgatója Németh Miklós miniszterelnökhöz írott levelében (1989. június 9.) a következőket szögezte le: „A Bős—Nagymarosi Vízerőműhöz kapcsolódó viták során gyakran hangzanak el szakmai vélemények — és sajnos nem mindig hozzáértők részéről — a terület szeizmikus veszélyeztetettségéről. — Annak érdekében, hogy a tárgyalások során a magyar fél elkerülje a szeizmikus kockázat túlbecsülésének váciját, azt tanácsoljuk, hogy átfogó vizsgálatok hiányában ne tekintsük a terület szeizmikus veszélyeztetettségét kész ténynek." Vargha János biológus pedig 1989. szeptember 25-én a Magyar Rádióban a következő szavakat nyilatkozta: „Különböző érvek és tények között úgy súlyozzak, úgy szelektáljak, hogy ami népszerűbb, ami várhatóan nagyobb hatást gyakorol az emberekre, azt helyezem előtérbe, függetlenül attól, hogy ezek a valóságban milyen arányt képviselnek egymáshoz képest. Ilyen pl. a földrengés ügye. A földrengésnek nagyon kicsi a valószínűsége, kicsi valószínűséggel nagy kárt okozhat. De ez a vízlépcsőrendszer akkor is pusztító és akkor is nagy károkat okoz, ha úgy működik, ahogy azt megtervezték és semmiféle baj, katasztrófa nem történik. Ezt viszont sokkal nehezebb megérteni, mert ehhez bizonyos alapdolgokat el kell magyarázni, meg kell érteni.'" És végül az MNK és a CSSZSZK Tudományos Akadémiái szakértő bizottságainak 1989. július 17—19-én Budapesten tartott megbeszélésén közös állásfoglalásként rögzítették: „A tárgyalás során arra a megállapításra jutottak a résztvevők, hogy — a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően — a felsorolt vizsgálatokra mindenekelőtt a létesítmények gazdaságos méretezése szempontjából van szükség. A fentiek figyelembevétele mellett a geológiai, szeizmológiai adottságok nem jelentenek végleges akadályt a mérnöki megvalósítás útjában, figyelembevételük azonban szükséges." Vagy vegyük például a szigetközi melioráció és öntözésfejlesztés kérdését. Vajon miért kellett Hütter Csaba miniszternek 1989. május 11-én a Minisztertanács Bős—Nagymarosi Beruházást Ellenőrző Társadalmi Bizottságának írt levelében ilyeneket rögzíteni: „ ... a hivatkozott sajtóhírből állapítottuk meg, hogy az állásfoglalás téves helyzetismeretre épül. Az AGROBER és a VIZITERV 1986-ban Szigetköz térségére meliorációs-öntözésfejlesztési tanulmánytervet készített. — A tanulmányterv keretet ad a vízlépcsőrendszer szigetközi vonzáskörzetének termelésfejlesztéséhez. Kérem, hogy a Társadalmi Bizottság mindezekről a folyamatokról a tényeknek megfelelően tájékozódjon, ás állásfoglalásaikat ezeket figyelembe véve hozza meg, majd a sajtó tájékoztatására is a valóságnak megfelelően kerüljön sor." Bérezik Árpád akadémikus az MTA Ökológiai és Botanikai Kutató Intézetének igazgatója például 1984. március 15-én írt jelentést a Minisztertanácsnak a magyar—szlovák, BNV-hez kapcsoldódó kutatási program helyzetéről. Ebben olyan is szerepel pl., mint „A Duna vízminőségének és öntisztulási folyamatainak kutatása". „Növény- és állattársulások, valamint ökológiai viszonyaik kutatása" stb. A jelentést Bérezik akadémikus így zárta: „1985 végéig valamennyi feladat köréből várható jórészt közös, vagy legalábbis előzetesen a partnerek által egyeztetett tartalmú tanulmány. Ez idő szerint a mezőgazdasági művelési ágak változásainak távérzékeléssel történő nyomon követéséről továbbá a Kis-Alföld mindkét oldali dunai mellékágrendszerének oxigénháztartásáról készült el jelentősebb tanulmány".