Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

4. szám - Refuznyiki - Ismétlődik a történelem? - Nemere Péter és Lorberer Árpád vitája - Gátak az algáknak? - Tudományos IPI-APACS

REFUZNYIKI 249 MAGYAR HlRLAP BUDAPEST Tisztelt Szerkesztőség! 1988 nyara óta több ízben is megkíséreltem, hogy demokratikus államporgári jogom és a sajtószabadság alapján a lap útján nyilvánosságra kerüljön véleményem, szakmai meggyőződésem. Miután ez a Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megvalósítását támogatja, a jelenlegi politikai divatnak megfelelően a szerkesztőségi cenzúra eleve szemétkosárra ítélte írásaimat, bár udvarias halogató válaszokat kaptam. Ezért jelen írásomat is azzal küldöm meg, hogy a legkisebb reményem sincs a leközlésre. Ha valóban beválik feltételezésem, csak abban erősít meg, hogy a mai magyar sajtó pontosaan ugyanazt a korábban bevált gyakorlatot folytatja, hogy hatalmi pozíciójából adódóan a valóban széles körű véleménynyilvánítást drasztikusan elhallgatja, s semmivel sem különb, mint a „sztálinista pártirányítás" idején volt. Budapest, 1989. október 4. Üdvözlettel: Reményi Péter 1051 Budapest, Október 6. u. 5. MAGYAR HÍRLAP Sierkesztöscfe IJ9J Bl.DAPEST VII.. LENIN KORI 1 1-11 PF.:.WI5 T«I.:4I4-.U(I. 22:-J0O.4Z'>- lMl Reményi Péter Budapest Tisztelt Reményi Ür! Levelét ön október 4-én, szerdán adta postára, tehát akkor, amikor a szakértőbizottság anyagának első részét közöltük. így a teljes anyagot még nem ismerhette. Csak ennek tulajdoníthatom, hogy FelBÖSültem című írásából hiányoznak a konkrétumok. Az ön cikkéből nem derül ki, mely állításokat tart elfogadhatatlannak, s milyen konkrét megnyilvánulásokból gondol szakmai kuruzslásra és anarchiára. Ez az oka — és semmi más —, hogy írását nem közöljük. Cikkéből nem hiányoznak a vádak, de hiányoznak az indoklások. Amennyiben hasonló teljedelemben konkrétumokat közöl szerkesztőségünkkel, nincs akadálya a közlésnek. Az ön feltételezésével ellentétben ugyanis semmiféle — új módon értelmezendő — „sztálinista pártirányítás" nem akadályoz bennünket. Ha Ön figyelemmel kísérte a Magyar Hírlap Nagymaros—Bős ügyben követett gyakorlatát, akkor feltételezését nem tekintheti megalapozottnak. Budapest, 1989. október 6-án Üdvözlettel: Pintér Dezső belpolitikai rovatvezető Pintér Dezső úrnak, belpolitikai rovatvezető MAGYAR HlRLAP Budapest Tisztelt Pintér Úr! Megkaptam október 6-i levelét, s azzal teljes mértékben egyetértek, kivéve egyet. Hardi Péter leközölt háromrészes cikkére tulajdonképpen szakmailag még annál is terjedelmesebb elemzéssel lehetne és kellene válaszolni. Ne feledje ugyanis, hogy az újságolvasó átlagember még annyira sem ismeri a részletkérdéseket, mint a cikk írója, tehát több magyarázatra lenne szüksége a tisztánlátáshoz. Fentieknek megfelelően a „hasonló terjedelemben" megjegyzését természetesen Hardi Péter cikkéhez viszonyítottam, nem pedig első mérgemben írt saját irományomhoz. Amennyiben valóban igaz, és komolyan gondolja, hogy az Ön lapját már semmilyen politikai prekoncepció nem korlátozza, akkor úgy gondolom, hogy a vízügyi szolgálat is megérdemli a lehetőséget, hogy álláspontját a nyilvánosság megismerje. Jómagam a Magyar Hírlap előfizetője voltam évekig (a lap áremeléséig), munkahelyemen pedig mindennap elolvasom, átnézem. Az igazat megvallva a BNV ügyében ebben az évben a megvalósítás melletti érveknek nemigen láttam nyomát. S nem hiszem, hogy ez csak a vízügyi szolgálatban dolgozók bűne lenne, amiért ők nem írtak semmit. Az újságíróktól egy közel 80 000 fős szakma elvárhatná, hogy őket is megkérdezzék, megkeressék. Mindent összevetve az ön levele alapján még reménykedem abban, hogy végül is mégis leközlik írásomat. amely most már — bár teljességre közel sem törekedett! — több adatot tartalmaz, mind Hardi Péter írása. Budapest, 1989. október 19. Üdvözlettel: Reményi Péter 1051 Budapest, Október 6. u. 5. TIINOMANYÓS IPI-APACS FelBÖSültem egy szakma védelmében Ki nem játszott gyermekkorában ipi-apacsot? Leginkább tudományos, de néha kormányzati szinten is az utóbbi időben újra divatba jött. Leginkább a dunakiliti tározó és a nagymarosi munkagödör között játsszák, a számháborúhoz hasonlóan csapatokba tömörülve. Az egyik csapat a ..VIZES LOBBY". Ebben minden közreműködő szakember — nem csak a vízépítő mérnökök! — nyíltan a nevét is adia a játékhoz, nem csak a vizsgálati eredményeit, műszaki terveit, költségvetését. A másik csapatot nevezhetnénk a ..NÉVTELENEK" nek. Általában akadémiai ad hoc bizottságok tagjai, úgynevezett független szakértők, pár napos magyarországi látogatásra invitált külföldiek a tagjai. Törvényszerű, mivel nem adiák a nevüket, vagy a felelősségüket, nem is nagyon lehet őket leipi-apacsolni. De sajnos a tudományos kutatási jelentéseiket, mérési eredményeiket, tervváltozataikat, ú j megoldási javaslataikat sem adják, mint a ,.LOBBY"-sok. Így végképp nem lehet settenkedéseiket tetten érni és leipi-apacsolni. Most kivételes eset történt. Hardi Péter (a Külügyi Intézet igazgatója) a Magyar Hírlap hasábjain közzétette három terjedelmes cikkben a független szakértői gárda által a kormánynak szánt szakértői állásfoglalását. Ez utóbbiak természetesen nem csak a sajtóban, az eredeti dokumentumban sem adták nevüket, így látszólag egyedül Hardi Pétert lehet tetten érni. Hogyan is írta Ady Endre? ..Aki mást akar. mint ami most van, kényes bőrét gyáván nem óvja." Talán azért, nehogy kiderüljön, hogy egyiküknek sem tanult szakmája az, amiről (vagyis a Bős—Nagymarosi Vízlépcsőről) „szakmai-tudományos" véleményt mondanak, hogy egyáltalán nem is ismerik a műszaki terveket. Bár az utóbbit a kollektív névtelenségben, mint „MTA ad hoc bizottság" mindig elismerik, hogy az utóbbi 12 év alatt (1977—1989) az idő rövidsége miatt a kb. 1200 kutatási és vizsgálati jelentést, valamint a több száz tervdokumentációt átnézni nem volt idejük. De hát erre nincs is szükség, hiszen a tudomány fellegvára, az MTA adja állásfoglalásukhoz a nevét. Hitelük így eleve biztosítva van akár a kormányban, akár a közvéleményben.