Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)
4. szám - Refuznyiki - Ismétlődik a történelem? - Nemere Péter és Lorberer Árpád vitája - Gátak az algáknak? - Tudományos IPI-APACS
250 HIDROLÖGIAI KÖZLÖNY 1900. 70. FIVF., 5. SZAM A ..független szakértők" név, eredmény, adat, terv és minden nélküli kijelentéseinek hitelét meg a hazánkban kialakult politikai helyzet garantálja. Hiszen az ellenzéki pártok és egyéb szervezetek fémjelzik őket. Ha nem is a szakmai felkészültségüket, de a hangerejüket, a bátor kiállásukat az országot uraló vizes lobbyval szemben. Hát mit lehet tenni — ez ma e honi divat. A „neves külföldi szaktekintélyekről" pedig hiteles dokumentumokkal bizonyítható, hogy egyrészt kissé túlértékelték tudományos rangjaikat a magyar sajtóban; másrészt nem a tanult szakmájukban nyilatkoztak; harmadrészt helyi ismeretekkel, konkrét dunai vizsgálati eredményekkel nem rendelkeztek. De erről érdemes lenne külön cikket írni. És különben is volt hasonlóra példa másutt is. A Zwentendorfi (Ausztria) kész atomerőmű sem fog soha áramot termelni. A kész dunakiliti—bősi vízműrendszer sem fog áramot termelni. Legalábbis nekünk nem, csak Csehszlovákiának. Hát ilyen gondolatokkal és kilátásokkal fűzök néhány szakmai megjegyzést a „független szakértők" jelentéséhez. Annál is inkább, mert ez a kormány ez ideig minden esetben csak a „NÉVTELENEK" véleményére támaszkodva hozta meg döntéseit az Országgyűlés 1988. októberi határozatával is ellentétesen, soha meg nem hallgatva a terveket, költségvetéseket és valós kockázatokat ténylegesen ismerő szakembereket. Cui prodest — vagyis kinek az érdeke? A Magyar Villamos Művek Tröszt (MVMT) a bősi vízerőmű (720 MW) + nagymarosi vízerőmű (174 MW) beépített teljesítőképességéből kiindulva végzett számításokat a dunai vízlépcsőrendszer megváltoztatásának esetére. Amennyiben a nagymarosi vízlépcső építése elmarad, a 174 MW teljesítmény eleve kiesik. Ebben az esetben bősi vízerőmű csak átfolyásos, folyamatos üzemű erőműként működhet, s így az eredeti 720 MW-tal szemben csupán 342 MW teljesítménnyel vehető figyelembe. Ugyanakkor a tulajdon-, illetve részesedési viszonyok 50—50%-os megosztása is változik, a magyar félnek legjobb esetben 33 n / 0 jut, vagyis 114 MW teljesítmény a tervezett 447 MW-tal szemben (25,5%). A nagymarosi vízlépcső elmaradása a magyar villamosenergia-rendszerben 1993—1996 közötti évekre 106 MW. 1996-tól kezdve viszont 333 MW teljesítőképesség-csökkenést (hiányt) okoz az MVMT szerint. Energiatermelésben a bősi vízerőmű alapüzemi termelését 3000 GWh-val vették számításba, amiből 100 GWh jutna Magyarországnak, a tervezett 1887,5 GWh 53%-a. Sajnálatosan elterjedt a köztudatban, hogy a bősi vízerőmű a csúcsrajáratással nyerhető 2715 GWh termeléssel szemben alapüzemben 3000 GWh termelést biztosít. Miután a nagymarosi duzzasztás elmaradása miatt Szap alatt az esést biztosító mederkotrás elmarad, ez eleve képtelenség. Folyamatos alapüzemben kotrás nélkül Bős 8%-kal kevesebb energiát termel, mint az eredeti terv szerint, vagyis 3000 GWh helyett csak 2760 GWh-át. Ennek az elvileg ránk eső 33°/»-os hányada tehát nem 1000, hanem csupán 910,8 GWh. Vagyis a tényleges hiány 976,7 GWh a tervezetthez képest, s nem 887,5 GWh, miként az az MVMT anyagában szerepel. A kiéleződött viszonyt tekintve joggal felmerül a kérdés, hogy a csehszlovák fél területén lévő és általuk üzemeltetett bősi erőműből átadják-e a ránk eső energiamennyiséget. Birtokon belül vannak ugyanis, s a szerintük jogos kártérítések mértékéig egyszerűen a magyar villamosenergia-hányadot tudják be törlesztésnek. Ez annál is inkább reális veszély, mivel a CSSZSZK kormánya éppen a közelmúltban foglalt állást, hogy környezetvédelmi meggondolások alapján nem kívánnak több széntüzelésű hőerőművet létesíteni. Itt azonban még azt is meg kell jegyezni, hogy az új tulajdon- és részesedés-megosztást nemcsak a vízerőkészlet szabja meg. A tényleges területfelhasználás, az elvégzett munka, az üzembe helyezett létesítmények és berendezések értéke stb., nyilván tényező lesz az államközi szerződés módosítását célzó tárgyalásokon, vagyis a számításba vett 33%-os részesedés is egyelőre csak egy optimális feltételezés. Az MVMT a teljesítményhiány pótlására a kombinált vagy nyíltciklusú gázturbinák beállítását javasolja (az elsőt az Óbudai Erőműben 187 MW teljesítménnyel). A gázturbinák csak tőkés relációból szerezhetők be. Beruházási költségük nyíltciklusú gázturbina esetén 16 000 Ft/kW, kombinált ciklusú gázturbina esetén 25 000 Ft/kW az MVMT adatai szerint. Ezzel szemben a Világbank adataiból 60 Ft/l US$ kurzuson átszámolva kizárólag az importhányad Egyiptomban 32 700 Ft kW, Malaysiában pedig a Sanwah Erőműnél 48 000 Ft/kW, a Sabah Erőműnél pedig 31 500 Ft/kW volt, vagyis átlagosan kétszerese az MVMT által megadott értéknek. Ezért igen kétségesnek tartom, hogy a jelzett 6,3—7,2 milliárd Ft közötti gázturbina beruházási költségek a tényleges megvalósítás során tarthatók lesznek. Annál is inkább fennáll ez a kétség, mivel a megadott beruházási összegek nem tartalmazzák a környezetvédelmi követelmények teljesítését. Közismert ugyanis, hogy a gázturbinák a legnagyobb NO x kibocsátó létesítmények. Amennyiben Budapest amúgyis szennyezett levegőjét a közlekedésen túl még gázturbinák is terhelni fogják, igazán nem tudom, hol fog a lakosság lélegezni? Az NO x mentesítő katalizátorok ugyancsak kizárólag tőkés piacról szerezhetők be, s az osztrák és NSZK tapasztalatok szerint átlagosan 30%-kal növelik a beruházás költségszintjét. Esetünkben már ez is kereken +2 milliárd Ft. Problémát okozhat az is, hogy a meglévő erőműveknél van-e egyáltalán hely a beépítésre, mivel ezen környezetvédelmi berendezések területigénye a gyakorlati tapasztalatok szerint meghaladja az erőmű területfelhasználását. Arról meg ne is beszéljünk most konkrét adatok hiányában, hogy egy ilyen katalizátor üzemeltetésikarbantartási költsége mit jelent. De van! S katalizátorok nélkül a gázturbinák üzemeltetése csak növeli hazánk légszennyezettségét. S nyilván éppen a már jelenleg is túlterhelt ipari övezetekben és városokban. Hogy az erdőpusztulásban milyen szerepet játszanak, további kérdés. Az is közismert, hogy a gázturbinák kizárólag földgázzal vagy megfelelő minőségű gázolajjal üzemeltethetők. így a kőolaj világpiaci árának alakulása csak tájékoztató érték lehet, hiszen finomabb, feldolgozott termék szükséges. A jelenleg használt 18 US$/barrel ár is megtévesztő egy hosszú távú kormányzati döntés megalapozásához, hiszen a Világgazdaságban közölt Nyugat-európai prognózisok egyértelművé teszik, hogy 2000-ig folyamatos olajár-növekedéssel kell számolni, amely a 32 US? értéket is elérheti. Ezzel szemben a Dunán lefolyó és a turbinákat meghajtó víz ára nem emelkedik. Folyamatosan megújuló természeti erőforrás. Így alapvető kérdésként merül fel, hogy az MVMT által jelenérték alapján számított 11 milliárd Ft többletköltség — ami ugyancsak konvertibilis valutában fizetendő! — ténylegesen milyen összeg lesz. A tényleges teljesítmény arányokra tekintettel eleve felmerül a következtetés, hogy a nagymarosi vízlépcső elhagyása, illetve a bősi vízerőmű alapüzeme, a tulajdonviszonyok változása miatt jelentkező teljesítményhiány eleve és több szempontból is alul van értékelve. A teljes értékű és tényleges pótlásra tehát több gázturbina építése szükséges. Az NO x mentesítő katalizátorok beépítése a lakosság egészségvédelme szempontjából elemi követelmény. Nyilvánvaló, hogy a népgazdaságot konvertibilis valutában terhelő tüzelőanyag-költségek is a jelzettnél magasabbak lesznek.
