Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)
4. szám - Vágás István: Dégen Imre (1910–1977), vízügyeink vezető mérnök
196 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1990 . 70. ÉVF. 3. SZÁM re csak sokkal később, a 70-es években kerülhetett sor, most már jugoszláv—román együttműködéssel. Mai államterületünkön Dégen Imre véleménye szerint is a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítése lett volna kívánatos, hiszen ez a vízerőhasznosítás és árvízvédelem mellett a Duna— Majna—Rajna hajóútrendszerhez való csatlakozást is jelentené. Ugyanígy, a Duna—Tisza közi hátság fejlődéséhez szükségesnek ítélte a Duna—Tisza-csatorna megépítését. E régen várt csatornalétesítés is igazolhatja, hogy a jövő vízgazdálkodási feladatai számára az addig önálló vízgazdálkodási egységet alkotó Tisza-völgy összefüggésbe kerül a Duna völgyével. Lehetnek ma közgazdászok, akik a központosított, tervutasításos gazdálkodás csődje után, a piacgazdálkodásra térés időszakában anakronisztikusnak vélhetik a vízgazdálkodás nagy térségi elgondolásait, annak összefüggésrendszerét, annak tervszerűségét, mondván, hogy a szervezett vízgazdálkodás valamiféle központosított gazdálkodásmód, valamilyen kötelező gazdaságirányítási forma utánélése, visszacsempészése volna. A konfliktus kétségtelen: vagy piacgazdálkodás, vagy kötött gazdálkodás. Csakhogy, ha valamiből a hiány tényleges, mint ahogy a vízkészletekből az, ott a hiánygazdálkodás a szükségszerű! Ha a hiány gazdaságszervezéssel szüntethető meg vagy enyhíthető, ott műszaki, piaci vagy adminisztratív intézkedések nélkül, a vízigények kielégítése lehetetlen. A Hidrológiai Közlöny 1989. évi 4.számában tanulmányt közöltünk pl. Izrael vízgazdálkodásáról (szerzője: Szalai György). Izrael területén a legtöbb gazdasági és társadalmi tevékenységben kulcsszerepe van a víznek. A jelentős vízhiány miatt az általános piacgazdálkodás ellenére, a vízzel való adminisztratív — törvényi és rendeleti, továbbá piaci — árpolitikával egybekötött, a tiszta vizeket illetően kontingentáló — gazdálkodás szabályozza, még a magángazdálkodás szféráit is. Hazánkban Izraelhez hasonló, szigorú megkötések a vízgazdálkodásban még nem szükségesek ugyan, de több, a teljes hiánygazdálkodást megelőző intézkedés már nálunk is indokolt, s főként indokoltak a vízigény-kielégítéseket biztosító, nagytérségi létesítmények. Ezeket a piacgazdálkodás sem teszi feleslegessé. Dégen Imre vízkészlet-gazdálkodási és nagy térségi vízkészlet-szabályozási elvei és elgondolásai azért időállók, mert függetlenek országunk mindenkori, éppen érvényes gazdasági rendjétől, hiszen a vízgazdálkodás a vizek járásának rendjétől vagy a műszaki beavatkozások eredményétől, nemkülönben a gazdasági élet szervezhetőségétől függ, nem pedig a hatalmat éppen gyakorlók szándékaitól. Belátható az az idő, amely után hazánk sem fogja tudni nélkülözni a nagy térségi vízgazdálkodás létesítményeit, szervezeteit, a piaci vagy adminisztratív — jogi, hatósági, államigazgatási — szabályozások rendszerét. Minél később veszi ezt észre a kormányzat, annál tovább mélyíti a mai válságot, sőt: annál jobban a jövő újabb válságait alapozza meg. 4. összegezés A vízgazdálkodás hazai szakemberei történelmi felelősségtudattal fáradoztak nemzetünk boldogulásáért, s nem rajtuk múlott, hogy nem mindig volt módjuk annak véghezvitelére, ami szükséges lett volna, s nem rajtuk múlott, hogy egyes korok nem értették meg szándékaikat. Dégen Imre idejében — nem kis mértékben az ő érdeméből — a vízügyi szolgálat lehetőségei bővülni látszottak, s csak később bontakozott ki a vízügyekkel szembeni meg nem értés újabb hulláma. Csak nehogy egy katasztrófa juttassa eszébe az ország könnyelmű felelőseinek feledékenységüket, mint ahogy az már kétszáz év alatt néhányszor megtörtént! Dégen Imre 1977. június 16-án meghalt ugyan, de a vízügyi szolgálatban ma is szívesen emlékeznek rá azok, akik még ismerhették. Ő maga is személyesen ismerte a szolgálatnak annak idején régebben működő sok mérnökét, technikusát, munkását, gát- és csatornaőrét. Születésének nyolcvanadik évfordulóján — egyúttal az 1965. évi dunai árvízvédekezés huszonötödik, az 1970. évi, Tiszavölgyi árvízvédekezés huszadik évfordulóján — emlékezzünk rá saját, a Hidrológiai Közlöny 1976. évi 4. számának 151. oldalán megjelent szavaival: „A mi munkánk: a vízgazdálkodás, a természet, a technika és az ember olyan kölcsönhatásán alapul, amit csak magasfokú társadalmi, erkölcsi és szakmai felelősségtudattal lehet folytatni. Es ez a forrása annak is, hogy korunkban a vízügyi dolgozók élete és munkája szinte egybeforr. Jogos büszkeség tölthet el minden vízügyi dolgozót, hogy ennek a munkának, ennek a közösségnek részese lehet." A kézirat véglegesítésének ideje: 1990. január 30. I 2. kép. 1970. (Fotó: Vizig, Pécs)