Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)
3. szám - Refuznyiki - Gál Ferenc: Levél
Refuznyiki 191 vonulásunkat pozitívan ítéli meg ... (Ez a Duna-medence különös dolgokat produkál...) Nem lelkesedésből vonultunk, az biztos; állítólag kormányunk is erős nyomás alatt cselekedett. S lehet, hogy az ügyben a fentebb vázolt energiafüggés, s hasonlók is közrejátszódtak. Mindenesetre, mi soha nem próbáltuk szlovák polgárainkat megfosztani állampolgári jogaiktól, akkor sem, amikor demokratikusnak igazán nem nevezhető kormányaink alatt éltünk. Csehszlovák—magyar viszonylatban szükségesnek látjuk a vízlépcső-kérdéskör valóban baráti, tapintatos megközelítését, egymás érdekeinek tiszteletben tartását. Még, ha eredetileg vállalt szerződéses kötelezettségeinkből való visszatáncolási szándékaink mögött főbenjáró magyar, vagy akár közös érdekeink utólagos felismerése húzódik is meg, s még, ha „igazunk" vitathatatlan és minden részletre nézve kiterjedő lenne is (sajnos nincs így...), akkor is terhel minket valami: a késedelmes felismerés. Nem léphetünk fel a tanítómester biztonságával, kioktató jelleggel, adott esetben, a Dunakilitinél, zsarolásszerű magatartással, a birtokon belül lévő fél magabiztosságával. Veszélyes lenne csehszlovák partnereinket egy ellenkező irányú még nagyobb zsarolás és birtokon belüliség megvalósításába, a Duna csehszlovák területen történő elvezetésébe hajszolni! Ez beláthatatlan időkig elrontaná a máris túlterhelt jószomszédi viszonyt. Nem kérhetünk jóhiszeműséget, ahol mi magunk lépünk vissza szerződéses kötelezettségeinktől, nem őszinte indoklással stb. Az összefoglalás nem említi, de komoly formában felmerült, hogy a csehszlovák fél részéről felhozható „elmaradt hasznot", mint a szocialista gazdaságtól idegent, még tárgyalási alapként sem ismerjük el. Ez szép, de talán nem nekünk illenék a piacgazdaság fontos kategóriáját nem létezőnek tekinteni. (A tisztán jogi szempontokon kívül azért sem, mert a nemzeti emlékezet makacs tud lenni. Szlovák barátaink úgy fognak emlékezni magatartásunkra, hogy „szerződésszegésünk" gazdaságuknak hoszszú távon is kiheverhetetlen kárt okozott.) S ennek még alájátszik az Összefoglalás vigyázatlan szövege, amely pl. a Duna hajózásban Budapest és Pozsony rivalizálására céloz, külön csehszlovák és magyar érdekekről beszél, részünkről olyan érdekekről, amelyeket az előkészítő tárgyalások évtizedes huza-vonái alatt szemlátomást elfelejtettünk érvényesíteni. Ilyesmi lehet egy belső tájékoztatásra szánt bizalmas irat tárgya, de publikálni? ? ? ! Vázlatos kritikám végére érve, szeretném kifejezni őszinte óhajomat, hogy nagyon örülnék, ha a kérdéskör rendezésére, valami elfogadható megoldást tudnánk találni. Ehhez egy kis hozzájárulás lehetne, pl. az is, ha a szlovákiai magyarság véleményét is felderítenénk az őket is érintő ügy megítélésében. Fóris Lajos Csuhaj: ez a magyar vigasság... A Magyar Hírlap 1989. december 13-i száma gyászjelentést közöl. Ilyet lapjaink természetesen — nem utasítanak vissza. Bár ezt minden bizonnyal fizetett hirdetésként közölték. Ha így volt, nem lett volna-e jobb helye ennek a pénznek, mint e féktelen tobzódás? A feladó magát és valós szándékait minősítette ezzel: örülj magyar, hogy fizethetsz egy országra szóló rombolásért, amelyet fiaid majd dupla áron felépíthetnek. GYASZJELENTES 12 EVI HOSSZÚ SZENVEDÉS UTÁN ELHUNYT A VISEGRÁDI VÍZLÉPCSŐ A (be) temetéséről később gondoskodunk. Gyászolják szerető szülei OVIBERCI-töl KVM-ig. SAJÁT HALOTTJÁNAK TEKINTI A SZTÁLINIZMUS! Feladó: a Bajcsy-Zsilinszky Társasai; környezetvédő csoportja > Mi csak csendesen idézzük Petőfi Sándort: „És valóban ősszel a föld Csak elalszik, nem hal meg Szeméből is látszik, hogy csak Álmos ő, de nem beteg. Levetette szép ruháit, Csendesen levetkezett: Majd felöltözik, ha virrad Reggele, a kikelet."