Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

3. szám - Aujeszky Géza–Petz Rudolf–Sajgó Zsolt–Scheuer Gyula: Új partiszűrésú vízbázis a Duna bal partján Tassnál

168 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY IOOO. TO. ÉVF. 3. SZÁM Ráckevei Dunaág: KÖV = 96,15 m B.f. Ah —0,5 m A talajvíz a Kiskunsági főcsatornánál mért 95,0 m B.f.-i szintről a háttérterületen a Duna felé haladva 93,5 m B.f. értékre csökken. A vízmű térségének vízutánpótlása és a minimálisan kitermelhető készlet szempontjából mértékadó helyzetnek az őszi-téli időszak alacsony Duna-vízállású és alacsony háttér talajvíz helyzetű periódusa fogadható el. 3. Kútépítési munkálatok Az FTV a kijelölt víznyerő területen 10 db próbakutat épített olyan formában, hogy azok kedvező eredmények esetén a vízmű részére a későbbiekben mint termelő kutak felhasználhatók. Miután partiszűrésű vízszerzés volt a cél, a korábbi döntések alapján a kutakat olyan területen telepítették, hogy az erre vonatkozó hidrológiai feltótelek és adottságok a legjobban érvényesüljenek. Továbbá, hogy a hátoldali talajvíz-utánpótlódás a termelt vízhez minél alacsonyabb legyen. Ezért minél közelebb kívántuk telepíteni a Dunához a kutakat a helyi adottságok ós a gazdaságossági szempontok figyelembevételével. Az előzetes konzultációk és engedélyek alapján a telepített 10 kút a Dunával párhuzamosan a 1585,3 fkm-től délre a nyári gát mentett oldalán a rézsülábtól 10 rn távolságra egymástól 160 m-re nyert elhelyezést. A kutak építése 1988. II. 3-tól III. 19-ig tartott. A próbaszivattyúzás során a kutak 450—1400 l/min közötti vízmennyiséget szolgáltattak. A T2—T8 jelű kutaknál tartós 500—500 órás folyamatos próbaszivattyúzás történt, amelyet 1989 februárjában alacsony Duna-vízállásnál megismételtünk a vízhozam ós vízminőség ellenőrzése céljából (6. ábra). Vízhozam ll/min] 100 200 300 ÍC 10 5C 10 600 700 I I 1 I 1 | I _ _ S] 1 | nyvsi I .4,05 m | ?! J _ uvsz.. <5,46 m —*—^ 1 1 _L üvsz.. 7,55 m Qf j, - 180 ll/min/ir 1 I I 1 1 1 6. ábra. A kútsor T8 jelű kútjának próba szivattyúzást adatai (A szivattyúzás 1989. II. 4—27. között történt). A vízműkútak építésével párhuzamosan kiépült a vízbázis vízminőségét ellenőrző figyelő kútrendszer is, amelynek segítségével folyamatosan követhető és ellenőrizhető a háttérből a vízmű felé áramló vizek minősége. 4. Vízminőségi adottságok A víz minősége a vízbázis területén ós a tágabb környezetben a vízműkútak és a nagyszámú figyelőkutak szolgáltatta vízminőség alapján a háttérben ós közvetlenül a Duna-part térségében a szabvány előírásainak megfelelt, nitrátot nem tartalmaz. A Dunától kelet felé, illetve a Kiskunsági Főcsatornától dél felé távolodva, azaz a gazdaságilag művelt területen a települések felé közeledve a vízminőség kismértékű romlása tapasztalható, de számszerű értéke a szabvány határértékén belüli. A Duna és a Főcsatorna vízminőségében lényeges eltérés nincs. Mindkét vízfolyás közepesnél kisebb ásványisó-tartalmú, 10—12 nkf körüli keménységű felszíni víz, amelyben 0—10 mg/l közötti nitrát-ion, 0,0—1,1 mg/l ammónium-ion és 58—162 mg/l szulfát-ion koncentráció van. Szervesanyag-terhelósót2,0—9,0 mg/l közötti oxigénfogyasztás jellemzi. A partiszűrésű vízkészletet kitermelő T 1—10 jelű próbakutak vizét a közepes ásványisó-tartalom, 11—17 nkf közötti keménység jellemezte. A szerves szennyeződésekre utaló komponensek közül nitrátiont a T 4—5 jelű kutak (1,7 mg/l) kivételével nem, nitritiont egyáltalán nem lehetett kimutatni, míg az ammónium-ion koncentrációja 0,04—0,2 mg/l között volt. A klorid-iont 40 mg/l, a szulfát-iont pedig 100 mg/l érték körül határozták meg. A vas- és mangánionok együttes értéke 0,13—0,52 mg/1 között volt. A vízben növényvédő szer származókot egyáltalán nem, míg egyes nehézfémeket a kimutathatóság határán, vagy a határérték alatt lehetett meghatározni. A kitermelt víz tehát megfelelő minőségű ivóvíz. Csak tartós alacsony vízállásnál jelentkezik a vas ós a mangán a megengedettnél nagyobb értékkel. A háttér területen a vízadó összlet vizének ásványisó-tartalmát a 350—800 mg/l, összkeménységét 11—26 nkf jellemezte, a klorid-ion 20—60 mg/l, a szulfát-ion 40—170 mg/l koncentrációban fordult elő. A fedőrétegben uralkodó redukciós körülményt jelzi, hogy nitrát-iont nem lehetett kimutatni ós az ammónium-ion általában 0,1—0,2 mg/l közötti volt, míg oldott oxigént általában nem tartalmazott a talajvíz. A vasés mangán-ion együttes mennyisége pedig 0,2—0,5 mg/l között változott. A területen növényvédő szer származékot egyáltalán nem, egyes nehézfémeket pedig a kimutathatóság határán, a határérték alatt mérték. Tass település szennyező hatását ós a kissé szennyezett talajvíz áramlási irányát jelzi a II/A4, III/5 ós F 10 jelű figyelőkutak vizének átlagosnál nagyobb összsótartalma és szervetlen komponenseinek koncentrációja. A tassi Dózsa TSZ tehenészeti telepének szennyező hatása az F8 és 9 jelű kutak vízminőségi adatai szerint minimális ós csak néhány szervetlen komponensben jelentkezik. Az 1982—83. óvi vízminőségi vizsgálatokat az 1987. évi eredményekkel összehasonlítva a vízminőség változása, romlása nem á llapítható meg. 5. Kitermelhető vízkészlet, és a vízminőségvédelmi rendszer kialakítása 5.1. A kitermelhető vízkészlet számítása Az előzőekben ismertetett hidrológiai adottságok szerint a kitermelhető vízkészlet döntő hányada partiszűrésű vízkészletből származik és csak alacsony Duna-vízállás esetén van szerepe a kavicsteraszban a háttérből szivárgó készletnek. A kitermelhető minimális vízmennyiség meghatározásához mértékadó helyzetnek azt a talajvízfelszínt tekintettük, amikor a Duna vízállása tartósan megközelítette (91,7—92,0 m B.f.) a Duna 1586 fkm szelvényénél érvényes 91,14 m B.f. értéket. Első lépésben a próbakutak szivattyúzási eredményeiből meghatároztuk a vízadó réteg vízmű térségében érvényes szivárgási tényezőjét Forchheimer folvómenti kútra megadott és Dobrovolszkij