Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)
3. szám - Aujeszky Géza–Petz Rudolf–Sajgó Zsolt–Scheuer Gyula: Új partiszűrésú vízbázis a Duna bal partján Tassnál
AUJESZKY G. et. al.: Tassi vizbázis 167 tehenészeti telep között húzódik egy ilyen mocsári réteg, korlátozott, kedvező irányú vízminőséget befolyásoló adottságát nem szabad figyelmen kívül hagyni. A fedőösszlet zárórétegét a talajtakaró képezi és egyben annak negyedik típusát. A vizsgálatok szerint a rosszabb vízgazdálkodású talajok sorába tartozik. A csapadékvizet kevésbé tározza. Típusa .szerint a kevésbé kötött váztalajok sorába tartozik. Helyenként kötöttebb talajok is előfordulnak. Vízföldtani szempontból értékelve a talajtakarót, megállapítható, hogy típusánál fogva a felületre hulló csapadékvíz beszivárgását a mélyebb rétegek felé jól közvetíti. ,1.1.3. A vízadó összlet ismertetése A folyó az agyagos idősebb feküképződményekre átmeneti rétegek közbeiktatódása nélkül, vízadóképesség szempontjából kedvező, durva szemcsés homokos-kavicsos rétegeket rakott le. A vizsgált területen vízadó rétegnek minősíthetők a homokoskavics és kavicsos durva homokrétegek, amelyeket a szelvényekben kiemelten ábrázoltunk. A Duna menti kútsornál a vízadó összlet felszíne 6 m átlag mélységben jelentkezett. A két szélső érték 7,5 in és 5,1 m. Lényegében e két érték között ingadozott. A vízadó összlet felszíne egyenletesnek mondható, abban lényeges eltérések nincsenek. A fekü felszíne már sokkal változatosabb, amelynek következtében a vízadó összlet vastagságában is jelentős eltérések adódnak. A kavicsos összlet a kútsor északi részén 12—13 m mélységben ér véget, kivétel a T3 kut, ahol 15,2 m-ben zárul a réteg. A T6—T7 kutak között a fekü ugrásszerű megemelkedése miatt a kavicsos réteg 10—11 m között fejeződik be. Ezeknek a településviszonyoknak megfelelően alakul a vízadó réteg vastagsága, amely a kútsor északi részén 6—7 m-t ér el. A kútsor déli részén viszont már az utolsó két kútnál (T9—TlO) már az 5 m-t sem éri el. Ennek megfelelően a víznyerésre és vízkitermelésre az északi rész sokkal kedvezőbb, egészen a T6-os kútig. Ezeket az adottságokat a üzemelés során mindenképpen figyelembe kell venni. A kapott eredmény alapján megállapítható, hogy a vizsgált területen a vízadó kavicsos réteg általános elterjedésű, vastagsága is megfelelő, mert 6 m átlag vastagságú, de kisebb helyi különbségek előfordulnak, amelyek összefüggésbe hozhatók a folyóvízi üledékösszlet bonyolult lerakodási folyamataival. A folyóvízi kavicsos összlet a Duna mederben is megtalálható, általában 2—3 m-es vastagságban. 2.2. Hidrológiai adottságok A Gudmon-foki vízbázis területén és környezetében a talajvíz terep alatti mélységét, áramlási és esésviszonyait több tényező egymásra hatása alakítja, változtatja. A mai állapot, ill. helyzet a múlt században megkezdett és azóta is esetenként végrehajtott folyószabályozási-árvízmentesítési felszíni vízelvezetési munkálatok miatt alakult ki és ezek kisebb-nagyobb mértékben mind-mind befolyásolták és módosították a természetes eredeti talajvíz helyzetet és mozgásának törvényszerűségeit. így pld. az ármentesítés előtt a Duna gyakran hatalmas területeket öntött el, ezért a rétegek a felszínig telítődtek vízzel és a holtágakban, lefűződött folyóágakban pedig hosszú ideig visszamaradt a víz, sőt kialakultak magas talajvízállásos, állandóan mocsaras területek is, amelyek ma már megszűntek. A talajvízszint a dunai üledékösszletben vízföldtanilag az ún. fedőüledékeiben helyezkedik el és még a Duna közelében kis vízálláskor sem süllyed a jó víztartó kavicsos összletbe. Mivel a Duna a terület fő erózióbázisa, a talajvíz fő mozgásiránya alapvetően erre történik. A folyó a talajvíz fő megcsapolója és a Duna vízszintváltozása, a vízadóval szoros hidrológiai kapcsolata révén, a parti sávban a talajvízszin jelentős ingadozását okozza. A Duna távolhatása 1,0—1,2 km-ig mutatható ki, természetesen a folyótól távolodva csökkenő mértékben. A legnagyobb talajvízemelő hatását akkor fejti ki, amikor olyan magas vízállás alakul ki, hogy az árvízvédelmi gátig elönti a területet. Akkor nemcsak oldalirányú vízbetáplálás és talajvíz vissza duzzasztás lép fel, hanem a fedőüledékeken át felülről is beszivárgás indul meg és tartós árhullám esetén az üledékösszlet teljesen feltöltődik vízzel. A megfigyelések szerint a vizsgált területen a talajvízszint 2—5 m közötti mélységekben alakult ki. A felszínhez legközelebbi helyzetben az 5l-es műútnál észleltük. A talajvíz, mint már említettük, kis és közepes Duna vízállásnál a folyó felé szivárog. A Sorok sári-Dunaág és a Kiskunsági Főcsatorna állandó jelleggel betáplálnak a vízadó összletbe. így olyan talajvízszint felület alakul ki, amely a Kiskunsági Főcsatornánál indul ki és azután fokozatosan legyezőszerűen szétterülve a Duna felé fordulva kapcsolódik a folyóhoz (2. ábra). A talaj vízfelszín esése a vizsgált területen nem egyenletes. A háttér területén a tehenészeti telep — Tass község vonalától délre a legkisebb, i = 0,2—0,5 °/ 0 0-es, így a talajvíz majdnem pangó állapotú. A Dunától befolyásolt sávban pedig már megnövekszik és i — 1—2 %-os értéket vesz fel. A talajvíz vízutánpótlódásában a területre hulló csapadékvíz is részt vesz, amelynek egy része a fedő üledékekbe beszivárogva táplálja a talajvizet. A hidrológiai helyzetet meghatározó felszíni vizek jellemző adatai: Duna (1586 fkm) LNV = 99,23 mB.f. LKV = 91,14 m B.f. téli KÖV (XII, I, II) = 92,58 m B.f. átlagos vízszintesés (1586—1582 fkm) = 8—10 cm/ km
