Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

3. szám - Aujeszky Géza–Petz Rudolf–Sajgó Zsolt–Scheuer Gyula: Új partiszűrésú vízbázis a Duna bal partján Tassnál

AUJESZKY G. et. al.: Tassi vizbázis 165 amelyek meghatározták a vízföldtani viszonyokat. Ma már tulajdonképpen egy mesterséges, ember által létrehozott helyzet alakult ki. 2.1. A vízbázis vízföldtani adottságúi A Duna a vizsgált térségben mind vertikálisan, mind horizontálisan is változatos üledékösszletet halmozott fel. Az üledéksorban a kavicsos rétegek különböző fajtái: homokos kavics, kavicsos homok, durva homokból álló rétegek jelentkeznek, majd a folyóvízi szállítás energiájának csökkenésével finomhomokok ós mocsári rétegek halmozódtak fel (3. ábra). 2.1.1. A vízadó összletf eküjének Icif ejlödése Az újabb kutatás alapján —a kútsor területén — a fekü kifejlődése és mélységi helyzete sokkal változatosabb, mint ahogy az a korábbi ismeretanyag szerint várható volt. Korábban a vízadó összlet feküjének a felső-pannóniai képződményeket jelöltük meg, ill. csak helyileg jeleztünk idősebb pleisztocén képződményeket. Kifejlődés szempontjából pedig agyag, iszap, homokrétegeket rögzítettünk. A Duna mentén telepített kútsornál a várt felsőpannóniai rétegek helyett pleisztocén iszap, agyag rétegek jelentkeztek. Több fúrásban a pleisztocén összletre jellemző vörös anyag került feltárásra, így a T2 fúrásnál 16,3 — 17,3 m-ek között, a T9 fúrásnál pedig 13,5—15,5 m-ekben jelentkezett a vörös anyag (4. ábra). Értékelve a fekü ilyen jel0.7 © m^rn 0.7 © II II '•'.•'•' II- ;.;ll" II II - - - - II• - r 1 © 2.6 .•'ii; '.»'.' ;'. • li' • n. li.. «'• .'•• ii ii. H H n ii. © í.2 © 6.8 .•'ii; '.»'.' ;'. • li' • n. li.. «'• .'•• ii ii. H H n ii. © í.2 © 6.8 6,0® © 6.8 ° 0 •• °0 o 0 0 . a. © 12,1 0 o . '•:••• o ° •'••óv 0 n •Ö, ö 0° © 13.5 ° 0 •• °0 o 0 0 . a. © 12,1 0 o . '•:••• o ° •'••óv 0 n •Ö, ö 0° © 13.5 i II,I MIM, IMII I III I lllll ® 15.1 i I ill i i i,

1, i,ii I,I i íj, i i,i,i © 16.3 i II,I MIM, IMII I III I lllll ® 15.1 i I ill i i i,

1, i,ii I,I i íj, i i,i,i © 16.3 ü © 17.1 17.3® ü © 17.1 1- f-'ffl -i-7! 18.5® T

9 0.00 m . ii. . ir ..v 8 o ÓO Ó.: ' o O.o a °HXD 1.5 © © 5.6 © 10,5 13.5 © 15S_ A 4. ábra. Egyes vízműkutal: jellemző rétegsorai 1. Humusz, 2. Iszapos finomhomok, ;í. Finom és középszemcséjü homok, 4. Homokos kavics, 5. Lösz, ft. Vörösagyag, 7. Agyagos lösz, 8. Szürke mocsári agyag, 9. Fekete agyag, 10. Homokos agyag (A feltárt rétegek a negyedidőszakot képviselik). legű kifejlődését, megállapítható, hogy e rétegek a Duna jobb partján a Kulcsi-dunaújvárosi magaspartoknál jól ismertek. Az adatok alapján megállapítható, hogy a fekü helyzete igen változatos és helyenként mélyebben van, ami víznyerés szempontjából igen kedvező, mert a vízadó kavicsos réteg ilyen részeken kivastagszik (5. ábra). A fekü az üdülőterületre vezető bekötőúttól kezdve déli irányban fokozatosan mélyül és a T3 fúrásnál éri el a legmélyebb pontot, majd ismét emelkedni kezd és a T7—TlO-es kutaknál éri el a legmagasabb helyzetet, ahol 10—11 m mélység között ingadozik a mélysége. A feltárások alapján egy egykori mélyebb Duna meder képe rajzolódik ki, amely a mai folyamig követhető és a T2—T3— T4 fúrások környezetében fut ki a Dunába. A háttér területen először keleti irányba folytatódik, majd délkeletre — délre fordulva hagyja el a vizsgált területet. A kimutatott egykori folyómederben a jó vízvezető kavicsos réteg kivastagszik és ennek megfelelően a háttér talajvíz helyzetét és áramlási viszonyait jelentősen befolyásolja. 2.1.2. A vízadó összlet fedőképződményei és kifejlődésük A vízadó összletre települő, abból nagyrészben üledékképződési folytonossággal kifejlődő, különböző típusú üledékeket képviselő fedő képződményeknek vízföldtani jelentősége alapvető, mert meghatározzák a vízutánpótlódást és a vízminőség alakulását a háttér területen, így döntően kihatnak a parti szűrésű vizek vízkémiai viszonyaira. A feltárások alapján a vízadó összletet fedő üledék négy típusba sorolható, beleértve a legfelső — a mezőgazdaság által használt — talajréteget is. Közvetlenül a vízadó összlet felett kisebb-nagyobb vastagságban finomhomok települ. A kútsornál ez a finomszerű homokréteg igen változó vastagságú. Legvastagabbnak a II/l figyelő kútnál mutatkozott, ahol meghaladja a 4 m-t. A vastagsága déli irányba fokozatosan csökken és a T5—T6-os jelű kutaknál 2 m-nél vékonyabb (1,6—1,8 m). Ezt követően ismét megközelíti a felszínt és a III/l jelű figyelőkutban csak 1,3 m-es értéket ér el. A vastagsága és felszínközeli helyzete a háttérterületen is nagyon szeszélyesen alakul. Minél mélyebben van, annál kedvezőbbnek ítélhetők a vízföldtani — vízminőségi adottságok. Ahol megközelíti a felszínt, ott az esetleges vízszennyező anyagok bejutása a vízadó rétegbe közvetlenebb és gyorsabb. A háttérterületet értékelve a következők állapíthatók meg: A terület északi része a legkedvezőbb, mert a finomhomok 3,7—4,5 m közötti mélységben kezdődik (A-A szelvény) és az átlag vastagsága 3 mben adható meg. A fúrások szerint déli irányba fokozatosan emelkedik a felszín felé és a C—C szelvénynél a III/3—III/4 figyelő kutak környe-