Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

2. szám - Waijandt János–Bancsi István: A Tisza és mellékfolyói vizének és üledékének nehézfémtartalma

WAIJANDT I.—BANCSI I.: A Tisza nehézfémtartalma 85 észrevehetően megnövelte a torkolatuk alatti Tisza-szakasz vizének Zn-koncentrációját. A Tisza vizének összes Cw-koncentrációja 1 jxg/I és 10 pig/1 között változott (2. ábra). A folyó átlagkoncentrációjánál (4,9 jj.g/1) nagyobb értékeket mértünk a Szamos (34 jig/1), a Zagyva és a Maros vizében. Ezek közül csak a Szamos tudta jelentős mértékben megnövelni a Tisza Cu-tartalmát. A Zn-hez hasonlóan a Cu esetében sem fedezhető fel a Tisza hossz-szelvényében — az említetten kívül — jellegzetes változás. A vizsgált fémek közül a Tisza összes CVi-koncentrációja változott a legszűkebb tartományban. A mellékvízfolyások közül a Szamos, a Sajó és a Maros víz mért Cd-koncentrációja volt számottevően nagyobb a tiszai szelvények átlagánál. Azonban a Tiszában mért koncentrációt jelentősen módosítani nem tudták. Az 1986-ban mért értékek általában kisebbek voltak, mint 1985-ben, ami valószínűleg a tartós kisvízzel és a víz kis lebegőanyag-koncentrációjával hozható összefüggésbe. A folyó vizében 1 [Ag/1 és 1,6 ii.g/1 közötti értékek fordultak elő, amely értéktartományban nem jelent veszélyt az egyes vízhasználatok szempontjából. (A kimutatási határkoncentrációt Bozsai et ál. (1986) által megadott összefüggéssel számítottuk.) 2. táblázat A Tisza vizében mért fémkoncentráció értékek és a megfelelő határérték ivóvízellátás szempontjából (mg/0 Magyar határértékek (Mill)—172/3—85) I. o. II. o. IAWR határértékek (Rheiribericht, 1978) A B Tiszában mért értékek (1986) átlag maximum Fe 0,5 2,0 1,0 5,0 0,38 0,67 Mn 0,5 1,0 — — 0,09 o;íe Zn 0,2 1,0 0,5 1,0 0,0185 0,071 Cu 0,2 1,0 0,03 0,05 0,0049 0,011 Cd 0,003 0,005 0,005 0,01 0,0008 0,0016 Az öt vizsgált fém koncentrációjának átlag- és maximális értékeit a megfelelő határértékekkel együtt a 2. táblázatban foglaltuk össze. Ennek alapján elmondható, hogy még a maximális értékek sem haladták meg a táblázatban levő legszigorúbb határértéket. Tehát a Tisza vízminősége a vizsgált f érnek tekintetében kis vízhozamú időszakban kedvezőnek mondható. Valószínűnek tűnik emiatt az, hogy a Tiszába szennyezőanyag terhelésként kerülő féinek az év döntő részében az üledékben találhatók. 2.2 Az üledékvizsgálatok eredményei Az üledékminták fémkoncentráció eredményei megadásánál Liberáthy ós László (1977b) módszerét alkalmaztuk. Itt gyakorlatilag az üledék kvarcmentes frakciójára vonatkoztatjuk (VA-viszonyítási alap) a fémtartalmat. A víz toxikus fémtartalmához hasonlóan az üledék fémkoncentrációja is a Zn, Cu, Cd, Hg sorrendben egyre kisebb volt. A Tisza mellékvízfolyásai közül a Szamos, a Sajó a Zagyva és a Maros üledékében volt nagyobb Zn-koncentráció, mint a Tisza üledékében (3. ábra). Ezek közül úgy tűnik, hogy csak a Szamos tudja észrevehető módon megnövelni a Tisza üledékének amúgy is viszonylag nagy koncentrációját. A mellékvízfolyások közül a Bodrog és a Körös üledék-koncentrációja volt a legkisebb, hasonlóan az 1979-ben végzett vizsgálatokhoz (László és Berta, 1981). 1986-ban valamivel nagyobb koncentráció volt tapasztalható a Szamos és a Sajó esetében. A legnagyobb koncentráció a Tisza üledékében 1986-ban is a Szamos torkolata alatt 3 km-rel lévő szelvényben volt. A Lónyai csatorna torkolatától a Marosig az üledékkoncentráció kismértékű csökkenése figyelhető meg. A változás mértékének valódi megítéléséhez terhelési adatok ismeretére is szükség volna. Az 1979-ben és 1986-ban mért értékek összességében jó egyezést mutattak. A mellékfolyók közül a Szamos, a Lónyai csatorna, a Hőerőmű csatorna, a Zagyva és a Maros üledékében nagyobb Cu-koncentrációk fordultak elő, mint a Tiszában mért átlag (3. ábra). A legnagyobb koncentráció 1979-hez hasonlóan a Szamos üledékében, és a torkolata alatti 1—3 km-es Tisza-szakasz üledékében volt. A Bodrog torkolatafölötti Tisza-szakaszon 1986-ban valamivel nagyobb koncentrációkat mértünk, mint 1979-ben. A Tisza hossz-szelvénye mentén a Kiskörei-tározó alatti szakaszon valamivel kisebb koncentrációkat találtunk, a Maros torkolata alatt pedig újra nagyobbá váltak. A legnagyobb érték a torkolati oldalon jött létre, akár 1979-ben. Az üledék Cd-koncentrációját tekintve a mellék vízfolyók közül a Szamos, a Sajó, a Leninvárosi Hőerőmű csatorna és a Maros üledékeiben nagyobb volt mint a tiszai átlag (3. ábra). A legkisebb a Bodrogé volt (9.5—14,5 mg/kg VA). A Zagyva és a Körös üledékének értékei hasonlóak voltak a Tiszában mértekhez. A Zagyva üledékére azonban nem jellemző a hossz-szelvény vizsgálat kapcsán mért érték, mivel a folyó jelentős Cd-terhelést kap a Jászberényi Hűtőgépgyártól (Waijandt et ál. 1983). A 3. ábrán megadtuk a Jásztelek szelvényében mért értéket. A Szamos, a Sajó és a Maros jól érzékelhetően megnövelte a torkolatuk alatti Tisza-szakasz üledékének Cd-tartalmát. A teljes Tisza-szakaszon azonban nem mutatkoztak tendenciózus változások. Ehhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy a Tisza geokémiai környezete miatt az üledék eleve nagyobb Cd-konoentrációval jellemezhető (Lászlóés Berta, 1981). A Tisza mellékvízfolvói közül a Szamos, a Sajó, a Hőerőmű csatorna és a Maros üledékének Hg-koncentrációja nagyobb volt a tiszai átlagnál (3. ábra). A legnagyobb koncentráció a Sajó (21,8—7,96 mg/kg VA) és a Maros (6,06—1,23 mg/kg VA) üledékében volt mérhető, míg a legkisebb a Tisza Szamos feletti szakaszán (0,17—0,41 mg/kg VA). A Tisza üledékének koncentrációja a Sajó torkolata alatti szakaszán nagyobb értékekkel jellemezhető a folyón érkező Hg-terhelés következtében. A Szolnok alatti szelvényben a Zagyva és Szolnok hatására rövid szakaszon szintén növeke-