Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

2. szám - Waijandt János–Bancsi István: A Tisza és mellékfolyói vizének és üledékének nehézfémtartalma

86 IiiDROLÖGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. éVF., 2. SZ

ÄM 3. ábra. A Tisza és mellékvíz folyói fenéküledékének Zn-, Cu-, Cd- és Hg-tartalma ( szelvény enkénti átlagérték 1986) dés tapasztalható, majd a Maros torkolata alatt nagymértékű növekedés jött létre (sokkal nagyobb, mint 1979-ben). 3. Következtetések A Tisza mellékfolyói közül a Szamos, a Sajó, a Zagyva és a Maros vize fémenként eltérő mértékben érzékelhetően kedvezőtlen hatással van a Tisza fémkoncentrációjára, különösen a torkolatuk alatti Tisza-szakasz üledékére. Összességében elmondható, hogy a hossz-szelvény vizsgálat idején az akkori kis vízhozam mellett a tiszavíz összes fémtartalma kedvezően alacsony volt. Az áradások kezdetekor, az üledék részbeni felkeveredése az átlagosnál nagyobb koncentrációk létrejöttét valószínűsítik a Tisza vizében, mert a fentebb felsorolt fémekkel terhelt mellékvízfolyások torkolata alatti Tisza-szakaszon az üledékben viszonylag nagy koncentrációk is előfordulnak. A Zn és a Cu esetében a Szamostól a Szeged fölötti Tisza szelvényig tendenciájában az üledék fémkoncentrációjának kismértékű csökkenése figyelhető meg. A Cd és a Hg esetében a mellékfolyók hatásaként jelentős növekedések tapasztalhatók a torkolatuk alatti Tisza-üledékben. Figyelemre méltó, hogy nem csökkent a Sajó Hg és Cd terhelése az üledékmérési eredmények alapján és észrevehetően nőtt a Maros Cu és Hg terhelése az 1979-ben mért értékek tükrében. Tekintettel a Szamos, a Sajó, a Zagyva és a Maros fémterhelésére, és Szolnok, továbbá Szeged