Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

1. szám - Szalai György: Szemlecikk: A domb- és hegyvidéki melioráció időszerű kérdései

8 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM. 3. SZ

ÄM A kérdéscsoporttal nálunk Salamin (1982) foglalkozott először összefoglaló módon, s az elsők között környezetvédelmi szemlélettel. 1985-ben Csermák ismét összegyűjti az addigi ismereteket, és főként a hidrológiai vonatkozásokat tekinti át, de emellett összefoglalja az erózió mértékének meghatározására szolgáló számítási és mérési eljárásokat. A talajlehordás mértékét közvetlenül mérő kísérleti parcellák mellett áttekinti azokat a vízfolyások hordalékszállítására, a medrekben öszszegyűlt iszapra, a tározók és tavak feltöltődésére vonatkozó észleléseket is, amelyekből visszakövetkeztetéssel becsülni lehet a vízgyűjtő egészének, vagy egyes részeinek eróziós viszonyait. Görögné Mihályfalvy (1985) tanulmányában a hegy- és dombvidéki belvízképződések és elöntések dinamikájával foglalkozik. A csapadéklefolyás-elöntés összefüggések feltárásával, s a folyamatok időbeli lezajlásának vizsgálatával olyan kapcsolatokat igyekszik megfogalmazni, melyek a pontosabb tervezőmunkát segíthetik elő. Domokos (1986) tanulmánya a hazai hegy- és dombvidéki vízrendezés által igényelt legfontosabb hidrológiai jellemzők becslésére a tervezői gyakorlatban alkalmazható egyszerű módszereket tekinti át. A sokévi közepes fajlagos vízszállítás becslésére a Lászlóffy-féle izovonalas térkép új észlelési adatok felhasználásával korszerűsített változatát ajánlja, és ismerteti a folytonos mezők elvén alapuló segédleteket. A mértékadó árvízhozam becslésére a Csermák-féle képlet további használatát ajánlja az árvízi tényező Kovács Gy. (geogr.) által korszerűsített izovonalas térképének alkalmazásával, továbbá ismerteti az általánosított Csermák-képleten, valamint a nagy- és középvízhozam arányán alapuló módszert. A mederalakító kisvízhozam becslésére új tapasztalati képletet ajánl. Hasonlóképpen új módszert mutat be a kis vízfolyásokon létesíthető tározók teljesítőképességi görbéinek b*cslésszerű felvételére. Végül itt ismét hadd hívjuk fel a figyelmet Bukovszky és, Antalné Angster (1984) tanulmányára amely hidrológiai kérdésekkel is részletesen foglalkozik. Így, ismerteti a mértékadó vízhozam és lefolyás számításának hazai s külföldi eredményeit, ezenkívül kísérletet tesz a meliorációs gyakorlatban használatos módszerek összehasonlító értékelésére. 2.2.3. A lefolyást megszakító berendezések, valamint a talajtakarás, mint az erózió elleni védekezés fontos eszközei A szántóföldi területek klasszikus lefolyást megszakító berendezései a különböző sáncok voltak, amelyek alkalmazását azonban sok nézetütközés kísérte hazánkban, amit csak fokozott, hogy pl. az ötvenes, hatvanas években sok hibásan készített, s fenntartás hiányában funkcióját nem, vagy nem kielégítően teljesítő sáncolás készült. A későbbiekben pedig a mfivelés-tennesztés átalakulása lehetetlenné tette a sáncok eredeti koncepció szerint való alkalmazását. Az új igényeknek megfelelően vizsgálatok, kísérletek indultak új módszerek kialakítására, új anyagok használatára, illetve a hagyományos eljárások korszerűsítésére. Horváth (1987) több. Duzzasztoborda Beömlőnyílás 2. ábra. Tározó árok keresztszelvénye a témakörben már megelőzően is publikált tanulmánya után éppen az e témakörben folytatott vizsgálatok eredményeivel foglalkozik. A dolgozat a Somogybabodon 1982—85. évek között üzemeltetett 50 ha-os modellterületen nyert meteorológiai és hidrológiai, valamint műszaki-hidraulikai adatok alapján újszerű talajvédelmi eljárás hidrológiai és hidraulikai méretezését tárgyalja. Egyúttal bemutatja magát a talajvédelmi eljárást, amely állandó és ideiglenes (szezonális) műszaki-agrotechnikai elemeket alkalmaz. A berendezés azáltal fejt ki talajvédő és vízvisszatartó, ill. lefolyás-késleltető hatást, hogy a lejtőn keletkező felszíni lefolyást megszakítja, a vizeket összegyűjti, tározza (2. ábra) a talajba szivárogtatja (3. ábra), a felszíni lefolyást részben vagy egészben felszínalatti lefolyássá változtatja, miközben bizonyos mértékű vízminőség-javítási feladatot is betölt. Az eljárás elsősorban az iparszerű növénytermelési rendszerekben kialakult, megváltozott gazdálkodási feltételekhez alkalmazkodva az eróziót a megengedett 15 t/ha/év, vagy ennél alacsonyabb szinten tartja, a területen lefolyó vizek visszatartását és elvezetését károkozás nélkül elvégzi, a talajművelést, a növénytermesztést nem akadályozza, illetve ahhoz idomul. Hasonló lefolyást megszakító, eróziócsökkentő célzatú kutatások, vizsgálatok, próbálkozások több helyen folynak azzal a céllal, hogy megtalálják a talajvédelem-centrikus dombvidéki melioráció új, a mai termesztési és ökonómiai körülményekhez igazodó üzemi megoldásait. Ezek közül megemlítem a KATE TEMIZOL (műanyaghulladékokból előállított) lemezek alkalmazásával kialakított lefolyásmegszakító sávjait (4. ábra), valamint az ÉV'IZIG által kidolgozott szálagdrén-technológiát, (Stcfán és Szabó, 1985) amely megfelelő kombiná3. ábra. Szezonális víznyelősáv keresztszelvénye