Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

1. szám - Szalai György: Szemlecikk: A domb- és hegyvidéki melioráció időszerű kérdései

SZALAI GY.: Domb- és hegyvidéki melioráció 9 -/. libra. A Temizol lemezek beépítésének sémája cióban (szivárogtató-réselt, javított sávval összekapcsolva) hasonló célokra szintén alkalmas lehet. Űj megoldás a Netlon-háló alkalmazása is. Az A—5 és az F—200 típusú geotextüiát eróziónak erősen kitett felületeken rögzítik. Ezzel az anyaggal vápákban kialakított vízlevezetők is burkolhatok. Somogy megyében sáncoknál alkalmaztak Netlon-hálót talajtakarással. Alája TEMIZOL lemezzel ellátott szivárgó készült (5. ábra) (Kovács, 1983). A lehetőségek közötti választást a helyi feltételek, és nem utolsósorban ökonómiai meggondolások dönthetik el. A termelési rendszerek a szőlő, gyümölcs termesztésére is kiterjednek. Ezek közül a mi szempontunkból a badacsonyi környezetkímélő telepítés és technológia érdemel különleges figyelmet a talaj, növény és környezet védelmének együttes technológiai rendszerbe építésével, amelynek szemlélete általánosításra érdemes (Zsoldos, 1982). A technológia legfontosabb elemei a következők: — forgatás nélküli ültetvénylótesítós, — altalaj lazítás, mólyműtrágyázás, — fedőnövónyes (fűtakarásos) sorközművelés, — talaj- és levélanalízisre épülő tápanyagvisszapótlás, — a tápanyagvisszapótlás korszerű módszereinek bevezetése (szuszpenziós műtrágyák, szerves humusztrágya — COFUNA — alkalmazása), — integrált, a károsodás előrejelzésére épülő növényvédelem, KnTÚynlpk-vagv falai

bori

tás 5. ábra. Netlon háló és Temizol lemez alkalmazása sánc védelmére — korszerű kijuttatás-technológia a légi védekezések visszaszorításával, — környezetkímélő, szelektív növényvédőszerek alkalmazása. Az ilyen jellegű „melioratív gazdálkodási rendszerbre nemcsak a Balaton vízgyűjtőterületén van szükség, értelemszerű kiterjesztése távlatilag az egész mezőgazdaság területén indokolt. Ez azonban már átvezet a talajműveléssel és a talajtakarással kapcsolatos széles körben végzett kutatásokhoz, melyek közül az előbbivel már hazai viszonylatban foglalkoztunk. Itt most csupán egyetlen forrás kapcsán a sokat vitatott művelés-csökkentés problémakörére hívjuk fel a figyelmet, amelyet az irodalom különböző elnevezésekkel emleget: minimum tillage, redukált művelés, direktvetés, no-, null-, és zero tillage. Wendt és Burwell, (1985) egy kísérleti területen 6 éven át vizsgálták a talajművelésnek a csapadékból lefolyó víz mennyiségére és hordalékhozamára gyakorolt hatását. Az éves lefolyás értéke 20 % -kai kisebb volt a csökkentett művelésű területeken a hagyományosan művelt, és a művelés nélküli területekhez képest. A terméseredményekben nem volt lényeges eltérés. E kísérlet jól rámutat a problémakör lényegére: a feltételekhez és a technológiához szabott csökkentett művelést kell megtalálni, amely helyileg a legeredményesebben, s a leggazdaságosabban alkalmazható. Világszerte nagyszámú vizsgálat folyik még ma is a talajtakarás eróziógátló szerepének, s ezzel együtt, mint az agrotechnika egyik tényezője hatásának felmérésére. A talajtakarás történhet növényi maradványokkal (mulcs), élő növényi takaróval (gyepesítés, gyepsávok), esetleg rostos növényi anyagból nyert mesterséges „talajrögöknek" a felszíni rétegbe való bekeverésével. Lindstrom (1986) olyan kísérletekről számol be, amelyeknek során a kukoricaszár egy részének visszahagyásával próbálták akadályozni a lefolyást és az eróziót. Arra az eredményre jutottak, hogyha a kukoricaszárat teljes egészében eltávolítják a táblákról, és az évi talaj veszteség csupán 11 t/ha év körüli érték, akkor a tápanyagveszteség meghaladja az átlagos évi trágyamennyiséget. Miller és Aarstad (1983) 6% esésű felületen öntözőbarázdákat takartak különböző növényi maradványokkal, és mérték a beszivárgás sebességét, a víz hordalékhozamát, valamint a vegetációs időszak talajveszteségét. A talajveszteség egyértelmű nagyságrendi csökkenését tapasztalták, és azt javasolják, hogy ilyen körülmények között csökkentett talajművelés elegendő a magágy elkészítéséhez. Saxton et al. (1981) különböző növényállományokban és talajművelés mellett növényi maradványokkal töltött szivárgó-rések szerepét vizsgálták a lefolyás és erózió szabályozásában (6. ábra). A szőlőültetvények védelme gyepesítéssel külföldön is gyakorlattá vált. Moldáviában végzett kísérletek szerint (Kuharszkij—Mihalake, 1985) 6—8 % lejtésű parcellákon, közepesen kilúgozott és kötött csernozjom talajon hagyományos mű-