Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
1. szám - Halász Béla–Miskoczi Lajos: Felületi járulékos vízkészletek partiszűrésű rétegzett hidrogeológiai rendszerekben
44 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVF., 1,. SZA M Felületi járulékos vízkészletek partiszűrésű rétegzett hidrogeológiai rendszerekben Rétegvíz termelés esetén a következő megújuló készletekre számíthatunk: partiszűrés ós a talajvíz púrolgáscsökkenóse. Egy vízbázis esetében meghatározták az említett készletfajták arányát a vízkitermelésben. A vízbázis egy kútsor volt, amely az ország ÉK-i részén, a Tisza partja mentén húzódik. Az arányok meghatározásánál a sokszintes tárolók differenciál egyenletrendszerére támaszkodtak, amelynek megoldása exponenciális függvények összege formájában adódik. A partiszűrós aránya a kútsor folyótól való távolságának növekedésével csökken. A partiszűrés aránya a gyakorlatban gyakran elhanyagolható. többszintes tároló, partiszűrés, talajvíz párolgáscsökkenós Halász Béla és Miskolczi Lajos Felső-Tisza Vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Nyíregyháza Széchenyi u. 19. 4400 Kivonat: Kulcsszavak: 1. Bevezetés A rétegvizeket csapoló vízbázisok depressziós terének vizsgálata alapján megállapítható, hogy az évtizedele alatt kiter melt víztömegnek csak néhány százaléka származik statikus készletcsökkenésből, a többlet a féligáteresztő rétegeken keresztül a talajvízből jut a csapolt szintekbe. A talajvíz ennek a vízelvonásnak a hatására csupán csekély mértékben depresszionálódik, mivel a talajvíz tükröt érő felületi hatások, a párolgáscsökkenés és a felszíni vízfolyásokba irányuló lefolyás csökkenése, kis vízszintsüllyedés mellett stabilizálják a depressziót (Székely 1978). Ezeknek a megállapításoknak az értelmében rétegvíz termelése esetén elsősorban két járulékos készlet fajtával kell számolnunk: (i) a tala jvíz párolgáscsökkenésévéi, és a (ii) partiszűréssel. Mivel vízellátó rendszerek tervezése során a víz vezetéken történő szállításának távolsága sem beruházási, sem üzemeltetési költség tekintetében nem közömbös, jelentősebb vízfolyás pedig a fogyasztási súlypontok többségének közelében nincsen, nem érdektelen annak elemzése, hogy a két készlet-összetevő milyen arányban vesz részt a kitermelhető készletek keletkezésében (Léczfalvy, 1980). A felmerült kérdést egyik Tisza menti vízműtelep — a Jásztélepi vízbázis — példáján vizsgáljuk meg. 2. Vízföldtani viszonyok A Jásztelepi vízbázis Ibrány határában (SzabolcsSzatmár megye) a Tisza partvonalával párhuzamosan mintegy 2,5 km hosszban elhelyezett 18 db nagyátmérőjű kavicsolt kútból áll. A kutak a térségben mintegy 120 m vastagságig kivékonyodó rétegzett negyedkori alluviális összletet csapolják. A kutak fele teljesen harántolja a pleisztocén rétegsort és annak alsó felét szűrőzi, a többi 60—80 m mély és az összlet felső felének vízadó képződményeit termelteti. Az átlagosan 6 m vastag talajvíztárolót néhány kút kivételével a termelésbe nem kapcsolták be, de az egy-két talajvizet csapoló szűrőt is el akarják cementezni, mivel az itt beáramló víz agresszív, a szerelvényeket korrodálja, mennyisége pedig nem számottevő. A vízadó összletet alulról a nagy vastagságban kifejlődött felső pliocón agyagos összlet határolja, amely a pleisztocén korú összlet függőleges vezetőképességéhez viszonyítva gyakorlatilag vízzáró. A rétegsort felülről 4,0—4,5 m vastagságban nagy kapilláris szívású agyagos fedőréteg zárja. A Tisza a fedőréteget átvágva a talajvíztárolóval került hidraulikai kapcsolatba. A talajvízszint átlagos mélysége 1,3 m, a talajvíztükör a fedőrétegben van. A felszínalatti vízkészletek keletkezése szempontjából a vízbázis a Nyírségi tápterület körzetéhez tartozik. A kiemelt terepszintű Közép-Nyírség területén beszivárgó vizek jelentős hányada lefelé ós oldalra távozik, ós a Tisza menti mélyfekvésű területeken feláramlik. A tranzit vízmennyiség itt a terephez közeli talajvíztükörről elpárolog, illetve a folyóba lefolyik. A Jásztelepi vízbázis a kiürülósi terület belsejében van, ahová a keresztüláramló hozamnak csak kis része jut el. Ezért, bár a folyó felé mutató áramlási irányt illetően kétség nincs, az ezzel járó csekély vízszint esések, illetve különbségek a jelenlegi részletességű kutatás szintjón nem mutathatók ki. így vizsgálatainknál hidrosztatikus nyugalmi állapotot tételeztünk Jel. A réteghidraulikai jellemzők meghatározása céljából nyomásemelkedés méréseket végeztek a kutakban. Ennek alapján megállapították, hogy a vízadó homokok átlagos vízszintes áteresztő képessége X" a = 27,5 m/d. A rétegsor függőleges irányú ellenállását a kutatás során nem határozták meg. Ezért e vonatkozásában a VITUKT ( Liebe és Székely, 1979) módszerére hagyatkoztunk. lgif t, = 2,14 pu—3,89 (1) ahol pu a rétegsor homokhányada. Az (1) összefüggés értelmében a rétegsor függőleges áteresztő képessége: K v = 3,2 10~ 3 m/d. A partiszűrésű készlet keletkezése szempontjából nagy jelentőségű a folyóágy szivárgáshidrauli-
