Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
6. szám - Refuznyik: - Veszélyezteti-e a vízlépcsőrendszer az ivóvizünket - A Magyar Hidrológiai Társaság megújulására - Dunai hajózási illetékek egykor és most - FelBősültem
380 HIDROL OGIAI KÖZLÖNY 198!). 69. ÉVF., 6. SZAM Nézzük ezekután a vízlépcsőrendszer által előidézett veszélyeket! A vízellátásnál mennyiségi, minősági és biztonsági problémák lehetnek. Mennyiségi szempontból a vízlépcsőrendszer tervezett létesítményei semmiféle veszélyt nem jelentenek, hiszen: — a Dunakiliti tározótérből a szigetközi kavicsteknő az eddigieknél 4—5-ször nagyobb, az ivóvízellátás távlati terveiben szereplő 360 ezer m :l ;nap igény 8-szorosát kitevő folyamatos vízutánpótlást kap; — a Nagymarosi tározótér mentén, ahol eddig — á 1vízi időszakok kivételével — a Duna a part felöl érkező vizek befogadója volt, a duzzasztás folyamatosan táplálja a partiszűrésű vízkészletet öszszességében a távlati tervekben szereplő 240 ezer m : l/'nap-os igény 6-szorosával. — az Esztergom-táti szigeteknél, ahol eddig a rendszeres árvízi elöntések miatt nem lehetett kutaka' telepíteni, a tározótöltés megépítése után 6 km-es partszakaszon lehet majd kiépíteni kb. 40 ezer rrr'/nap teljesítményű új vízbázist; — a Nagymaros alatti szakaszon tervezett mederrendezés célja a várható alvízi medersűllyedés megakadályozása, a jelenlegi vízszintek fenntartása, ezáltal a vízmű-kutak változatlan mennyiségi feltételek melletti üzemelésének biztosítása. (Ezzel kapcsolatban gyakran elhangzik az a vád. hogy már eddig is a Nagymarosi vízlépcső tervei szerint történt mederkotrás a váci és szentendrei Dunaágban. minek következtében a Fővárosi Vízművek kút.jainál jelentős kapacitáscsökkenés állt elő. Az I960—80 közötti időszakban a Vízművek régi kútjainál valóban kimutatható néhány tízezer m 3/napos — 3—5 n',i-os — kapacitáscsökkencs. n- ezt előidéző kotrás terveit azonban nem a víziéncső tervezői készszítették, a kitermelt kb. 20 millió m : l kavicsot pedig a budapesti lakásépítés házgyári programjához használták fel.) Minőségi szempontból az elméleti aggodalom kettős: egyrészt a Duna vízminőségének a duzzasztás miatt várható romlásától tartanak — ez a teljes m-igyar Duna-szakasz felszíni vízműveit érinti — másrészt a tározótérben leülepedő iszapnak a parti vízkészletet szennyező hatásától félnek — ez a N.agymacs fölötti szakasz partiszűrésű kútjainak vizét veszélyezteti.. Mielőtt tovább mennénk számítsuk ki, hoay a bevezetőben közölt adatok alapján mindez hány embert is érinthet. Ténylegesen 0.5+3,5 0,06+1.1 -0,14=0,86 millió főt potenciálisan ennek akár a többszázszorosát. Ami a duzzasztásnak a vízfolyás minőségére gyagorolt hatását illeti, erre vonatkozóan valóban vannak kedvezőtlen tapasztalatok is. A külfödi és hazai mérések eredményének összegyűjtése és szintetizálása alapján a szakemberek a következőket állapították meg: ..Duzzasztás következtében vízminőségi gondok azokon a vízfolyásokon. Illetve vízfolyás-szikaszokcm merültek fel. amelyek — erősen szennyezettek (III—IV. vízminőségi osztálvúak). — erősen rétegzettek (tartózkodási idő 1 hónapnál több), — sebességviszonyai nagyságrendben változnak." Ezek a feltételek többnyire kis hegyi patakokra telepített völgyzárógátas tározók esetében teljesülnek, de előfordulnak néhány hatalmas — több tízmilliárd m : ! térfogatú — folyami duzzasztásnál is (pl. Szovjetunióban). A Duna eddig elkészült 31 vízlépcsőjénél és a tervezett rendszerben a fenti feltételek egyike sem teljesül. A Bős—Nagymarosi vízlépcsőrendszer esetében: — a Duna I—II. vízminőségi osztályú, — a tározóterekben a tartózkodási idő 1—3 nap, — a víz középsebessége Dunakilitinél 1/3-ára, Nagymarosnál 1 2-ére csökken. A tapasztalatok értékelése arra is rámutatott, hogy a kis tartózkodási idejű. ún. ..átfolyó rendszerű" folyami. tározók rendszerint kedvező vízminőség-változást eredményeztek. Hasonló következtetésre jutott az az MTA Munkabizottság is, melyet 1981-ben Borbándi János miniszterelnök-helyettes felkérésére Szentágothai János hozott létre: „A külföldi, a GNV-hez teljesen hasonló jellegű vízlépcsők üzemének tanulmányozásából egyértelműen azt tapasztalta a Munkabizottság, hogy a folyócsatornázással egyidejűleg általában ked. vezőbb lesz a folyók vízminősége." De mi a helyzet az ivóvízellátás szempontjából rendkívül fontos partiszűrésű vizek minőségével? A vízművek szakemberei jól ismerik azt a vízminőségi problémát, mely a Duna alacsony vízállása esetén rendszeresen jelentkezik: a partiszűrésű kutakban csökken a folyóból és nő a háttér felöl érkező szivárgás részaránya, aminek eredményeként romlik a kitermelt víz minősége, elsősorban a nitrátlartalom emelkedése miatt Az sem ritka, hogy emiatt egyes kutakat ki kell iktatni, hogy elkerüljék a csecsemőket veszélyzetető ún. kékvérűséget. Ha tehát a Duna vízszintje a duzzasztás következtében tartósan megemelkedik, a kutakban nő a dunai eredetű vízhozam aránya, csökken a nitráttartalom és az említett esetek minden bizonnyal megszűnnek. Igaz, nemcsak a nitrát okoz gondot, a partiszűrésű vízbázisokon. Az is gyakori tapasztalat, hogy egy feliszapolódó partszakasz mentén települt kút vizében nő a vas- és mangántartalom, esetleg az üledékhez kötődő más szennyezés is. Fontos azonban tudni, hogy elkészültek azok a vizsgálatok, melyek tájékoztatást adnak a tározóterekben várható iszaplerakódás mértékére és helyére. Ennek eredményei alapján megtervezhető a vízbázisok környezetének biztonságos kialakítása, vagy előírható a kutak környékén a 8—10 évenként szükséges fenntartási kotrás. Nem elhanyagolható szempont az sem. hogy a nitráttal ellentétben sem a vas, sem a mangán nem veszélyzeteti az egészséget, és szükség esetén — ugyancsak a nitráttal ellentétben — egyszerű vízkezelési technológiával határértéken belül tartható. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban említést érdemel az a tény. hogy a vízművek üzemviteli biztonsága a tározóterek mentén egyértelműen javul. Vonatkozik ez a felszíni és partiszűrésű vízkivételekre. a mennyiségi és minőségi kérdésekre egyaránt. Alapja az a nyilvánvaló tény, hogy a közel állandó szintű duzzasztás következtében megszűnik a Duna vízszintjének a vízhozamtól függő változása, és ez érvényes a vízerőművek mind alapüzemű, mind csúcsüzemű hasznosítása esetére. tgy néz hát ki a Bős—Nagymarosi vízlépcsőrendszer „legnagyobb kockázata!" 1989. augusztus 8-án -,Egy pohár víz" címmel Vajda Péter tollából jelent meg cikk a Népszabadságban Nagymaros, az ad hoc Bizottság és a tudomány kapcsán. Hogy reflexióként-e Papp Ferenc fenti, egyébkén a Népszabadságban nem publikált gondolataira, nos azt nem lehet tudni. Mindenesetre Vajda Péter ezt írja: „Nem törtét bűn — de hiba történt. Talleyrand szavaival olyan hiba. amely több mint bűn." Végkövetkeztetése: „Ma és holnap csak a döntéshoztalba bevont és egyenjogú partnernek tekintett tudomány révén lehet valóban felelősségteljes a kormányzás." így legyen! (Főszerk.) Magyar Nemzet Szerkesztősége SOLTÉSZ ISTVÁN főszerkesztő Kedves Főszerkesztő Űr! Őszinte csodálattal figyeljük Sárvári Márta munkatársuk küzdelmét egy saját maga által elképzelt és egyre nagyobbra Dunaszaurusz, vagy ahogy legutóbb nevezte: ,.a vizes Moloch" ellen.
