Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

6. szám - Baranyó Géza: A Körösök e századi vízviszonyai Kienitz Vilmos munkássága tükrében

372 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM, 6. SZAM lása bonyolult, ahhoz egy szállító gépkocsi, egy daruskocsi és egy hernyótalpas vontató szükséges. A felvonulás, szerelés időigénye sem csekély: 0,5—1 nap! Ezzel szemben a Kienitz szivattyúk felvonulása 1—2 óra csupán! Az esésnövelés helyét a hidrológiai és üzemelési adottságok eleve korlátozzák. Azok általában a vízelöntések mentén vannak belvíz idején és igen mostoha adottságnak. Ide épültek a Kienitz-féle szivattyúállások. Valamely áteresz felső végéhez betonaknát építettek ráccsal és homlokfallal. A homlokfalba két vezetősínt helyeztek szögvasból. A szivattyú nyomócsonkjára hegesztett, szögvassal merevített zárólemezét üzemeléskor a vezetősínekbe kellett csúsztatni. A hajtást a környék gazdaságából bérelt, munkatárcsával rendelkező traktor végezte, csavart szíjjal. A szivattyúálláshoz legközelebb levő tanya fészerében tárolt szivattyút négy ember egy lovaskocsi segítségével könnyen és gyorsan kiszállította és üzembe helyezte. így kevés építéssel,, szervezéssel, igen rövid, idő alatt, olcsó üzemelési mód mellett lehetett a vízszállítást ,, Istenhátam egetti helyeken is" megoldani. A zsilipkapu-szivattyúk mellett igen sikeres volt a 430 l/s teljesítményű csavarlapátos „körteszivattyú" is, ami szintén könnyen kezelhető, szerelhető, traktormeghajtású gép volt. 6 m emelőmagasságig árvédelmi töltésen keresztül is lehetett vele vizet átemelni (Ambrus L. közlése). Kienitz érdeme, hogy a gépészeti elemeket, mélyépítési műtárgykonstrukciót egységesen az olcsó és gyors üzemelés érdekeinek alárendelte. Nem állt meg a gépszerkesztésnél, géptervezésnél sem, tudva és ismerve a gyártmányfejlesztésnél a visszajelzés fontosságát. Ezért irányította saját maga a gyártást. Ezzel, gyulai székhellyel létrehozott egy olyan kiváló gépműhelyt, mely szivattyúk, zsilipek, tiltok, gazfogórácsok stb. gyártásán túl a belvízi szivattyútelepek üzemelésében is közreműködött, öntözővíz-szolgáltatásban tevékenykedett. Az 1940—1942. évi katasztrofális belvizek során több mint 1,5 millió kh-t (870 000 ha-t) borított belvíz az országban (Lászlóffy, 1982) (1940-ben 800000, 1941-ben 500 000, 1942-ben 870 000 ha-t). Az állam Kienitz Vilmoshoz fordult segítségért. Ekkor indult meg első ízben állami megrendelésre a Kienitz-féle szivattyúk sorozatgyártása, melyek nagyon nagy szolgálatot tettek az országnak. Az 1956. és 1957. évi belvizek során kb. 60 000 ha került elöntés alá Békés megyében. A sikeres levezetés leghatásosabb eszközei a Kienitz-féle szivattyúk voltak. A gyors belvízmentesítés eredményességét a megyei vezetés több ízben elismerte, a VIZIC-et írásbeli elismerésével is kitüntette (Ambrus L. közlése). Az itt kinevelt műszaki és szakmunkásgárdára alapozódott a későbbi VÍZIG, VÍZGÉP és KÖRÖNT regionális munkája, tevékenysége. A takarékosságra törekvés áthatotta a II. rendű szivattyútelepek építési programját is. Hiszen csak ott vette tervbe pl. szivattyúház építését, ahol több évi szivattyúállás-üzemelés igazolta a várható üzemelések tartósságát, igényét. Csatornák, csatornafenntartások Tévedés lenne azt feltételezni, hogy a hivatkozott gépészeti lehetőségek birtokában az Alsó-Fehér Körösi Ármentesítő Belvízszabályozó és Vízhasznosító Társulatnál a belvízlevezetésnél a csatornák szerepét másodlagosan kezelték volna. Azt, hogy nem így volt, két példa is tanúsítja. Az egyik a csatornasűrűség növelése, a másik a kotrási munka gépesítettsége. A két világháború között, amikor a Tiszavölgyben a csatornasűrűség csupán 1,48 km/km

2, a társulat területén tízszeres: 14,4 km/km

2 (Lászlóffy, 1982). Az 1941. évi összeírás szerint az országban egyedül ennek a társulatnak volt úszókotrója, a gőzüzemű 8 m

3/óra teljesítményű „Élővíz" kotró (Lászlóffy, 1982), mely 1926-tól egészen az 1960-as évek közepéig üzemelt. Az úszókotró közismert előnyei ösztönözték Kienitz Vilmost élete utolsó 2—3 évében egy kisméretű dízel-elektromos úszókotró szerkesztésére, illetve legyártására a Balatonnagybereki ÁG megrendelése alapján. Szivattyútelep-építési prograi11 Kienitz Vilmos munkásságát széles körű szakmai ismeret jellemezte. Élete későbbi szakaszában, különösen az 1940—1950-es években, igen jelentős szivattyútelep-építési program irányítója volt a Körösök vidékén. E program során elévülhetetlen érdemeket szerzett üzemelési, mezőgazdasági, hidrológiai, hidraulikai, gépészeti, villamossági, magas- és mélyépítési ismeretei hasznosításával. Ezen ismeretek segítettek abban, hogy a síkvidéki terideteken legbonyolultabbnak tekinthető műtárgyak gazdaságosan, gyors ütemben, szakszerűen megépültek. Munkálkodása során 25 db nagyteljesítményű szivattyútelep létesült, amelyek összvízszállítása elérte a 60 in

3/s értéket. A Gyula I., Siratói, Nagyormágyi, Folyásér II., Fokköz II., Nagytóti, Hosszúfok IV., Malomfok, Békés II. stb. szivattyútelepek építése változatos nehézségek legyőzésével valósult meg. A beruházásokat még pénzügyi nehézségek is hátráltatták. 5. Öntözés — öntözésfejlesztés A társulatok öntözési tevékenységét Sajó 1-Jlemér öntözési programja motiválta. O 1930. évi Emlék iratában nyomatékosan figyelmeztet rá, hogy „valamely területnek az öntözésre való berendezése még a legcélszerűbb esetben, a rétöntözésnól is, aránylag magas költséggel jár. . . Ez magába véve, bár sok gazdát visszatart, ínég nem volna akadálya az öntözésnek. Az akadály ott van, hogy a gazdák legnagyobb részének nincsenek ismeretei, még kevésbé tapasztalatai az öntözés üzemére ós használatára vonatkozólag: nem tudják az üzemet berendezni, és még kevésbé tudnak előre kalkulálni, milyen jövedelmet várhatnak az új üzemtől. Az öntözést csakis úgy lehet hazánkban nagyobb arányban megindítani, megtanítani és megkedveltetni, ha a gazdák több, kisebb-nagyobb, mind műszakilag, mind gazdaságilag helyesen berendezett, jól jövedelmező öntözőüzemet látnak és — ami rendkívül fontos — ha már megfelelő számú, jól képzett speciális öntözőmérnököt, gazdát, öntözőmestereket és munkásokat is neveltünk" (Lászlóffy, 1982). Az öntözések elterjesztésében a Sajó-felé program alapján vették tervbe a vízmozgást, vízszállítást szol-