Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

6. szám - Baranyó Géza: A Körösök e századi vízviszonyai Kienitz Vilmos munkássága tükrében

368 vezett külvízosatornák, övgátak a domb- és síkvidék szegélyén, sem a síkvidék árvízi biztonsága fokozására elképzelt hegy- és dombvidéki víztározók (Korbély, 1916). Abbamaradt az őrtelepek építése, a távbeszélő hálózat, a hidrometeorológiai észlelő hálózat fejlesztése, különösképpen a felső vízgyűjtőben való észlelések. A felsorolt nehézségek a Körösök vízgyűjtőjében még nagyobbak voltak, hiszen itt, a román oldalon még a szükséges szakember-létszám is hiányzott (.

Becker Á, 1939). Az árvíz ideje alatti bizonytalan adatszolgáltatás, a fejlesztések elhagyása szükségképpen előrevetítette árnyékát a határ menti területek árvízvédelmi biztonsága mérséklődésének, annak ellenére, hogy közös műszaki bizottság próbálta az összhangot rendre megteremteni. A politikai hatások Az adott, tárgyalt kor a szélsőségéé politikai irányzatok kora volt. Kienitz Vilmos tevékenysége első felében a Horthy-rendszer uri Magyarországa uralkodott, míg később a baloldali, többé-kevésbé szektás irányzatok kormányoztak. A felszabadulás előtt a demokratikus gondolkodású Kienitz Vilmosnak a főispánok, a felszabadulás után pedig az osztályharcos „káder vezetők" voltak gáncsolói. Különösen nehéz helyzet alakult ki a Rákosi-korszakban, de az alkotó munka leértékelése, a régi mérnökök zaklatása még 1956 után is folytatódott. A mérnöki munka erkölcsi ós anyagi leértékelését szakmailag képzetlen vezetők hajtották végre, politikai feladat ként. A múltban földmunkások százait dolgoztató, az árvédekezésnél szigorú fegyelmet megkövetelő mérnökök tevékenységét teljesen félreértve őket az űj lielyi vezetők gyakran osztályellenségnek tekintették, és az ebből fakadó bizalmatlanság Kienitz HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. EVF.. 6. SZÁM Vilmos munkáját is akadályozta 1945-től haláláig. Mindezek ellenére helyén maradt, továbbra is Gyulán dolgozott fantasztikus hűséggel és odaadással munkája iránt akkor, amikor még fiatalabb „nem osztályellenség" munkatársai is a fővárosba, vagy más vidékre távoztak. A Körösvidék természeti adottságai Elöljáróban leszögezhetjük: a Körösvidók mostoha adottságú térség hazánkban. Nem véletlen, hogy ezt a vidéket valamennyi nópvándorláskori nép elkerülte, illetve szegélyeire települtek a dákok, a szarmaták, a gepidák, a hunok, az avarok és a honfoglaló magyarok. Miért kerülték el e térséget? Azért, mert ez a vizek látpok, beláthatatlan nádasok birodalma volt. Különlegesen mostoha természeti adottsággá vált a vízgyűjtő felső részének Romániához való csatolása, megosztottsága (1. ábra), valamint a hegyvidék közelsége. A hegyvidék, melynek magassága eléri az 1800 m t.sz.f.-i magasságot is, légvonalban csupán 80—100 km-re található az országhatártól. Általában ez a térség az árhullámok keletkezési helye. A hazánkhoz tartozó síkvidék, az előbbiekkel szemben mélyfekvésű, mindössze 88—100 m magasságú. De míg a hegyvidék maximális terepesóse eléri a 15—17 m/km értéket is, addig a síkvidéken a 0,1 m/km érték már megbecsülendő esés. A fentiekkel azonban nem merülnek ki a kedvezőtlen adottságok, hiszen a síkvidóket, az ártéri öblözeteket rendkívül kedvezőtlen vízgazdálkodási tulajdonságú réti anyagok alkotják. Ezeknek csekély a vízkapacitása, magas a holtvíztartalina, ós ha egyszer teleszívták magukat vízzel, igen vízzáróak, „vendégmarasztalóak", ragacsosak. Ha pedig kiszáradnak: összerepedeznek, és sziklaszilárdságúak. A síkvidók tehát árvizektől veszélyeztetett, belvízjárta és rendszeres öntözést igénylő terület: „a víz ellen és a vízért folytatott harc" klasszikus térszíne, ahol vízgazdálkodás nélkül visszatérne a vízrendezések előtt jellemző 2—3 fő/km

2 eltartóképességű ősállapot. A hidrológiai adottságok is kedvezőtlenek. Évente levonul — sok év átlagában — 2 árhullám, 10 évből cca 6 évben belvíz, és ugyancsak 6 évben aszály pusztít. Rendkívüli szárazság során (mint 1863-ban) még ivásra 1. ábra. Töltésszakadásokból származó elöntések az országhatár közelében 1919—1939 közt a Fekete- és a FehérKörös közében