Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

6. szám - Baranyó Géza: A Körösök e századi vízviszonyai Kienitz Vilmos munkássága tükrében

BARANYO G.

: Kienitz Vilmos 367 nem beszélhetünk. Az elért eredmények azonban mégis azt tanúsítják, hogy magas szakmai felkészültséggel, kiváló szakmai gárda nevelésével és munkájával, egészséges lokálpatriotizmussal, takarékossággal, rendkívüli erőfeszítések árán siker koronázhatja, még a magas hiteligényű vízgazdálkodási tevékenységet is. Kienitz Vilmos nem mozgatott hegyeket, nem szabályozott folyókat. Munkáját ,,a víz ellen és a vízért" folytatott harc színterén, a gátakon és a területen teljesen szétszórt, belvízelöntésekkel eltakart „Istenliátaniögötti" térségekben végezte. Nem kétséges, hogy mindez tevékenységének értékét jelentősen emeli. Az életút Kienitz Vilmos uradalmi intéző gyermekeként 1889. október 14-én Alsószeliben (Pozsony megye) született. Középiskolai tanulmányait a budapesti és szegedi reálgimnáziumokban, majd a temesvári piarista gimnáziumban végzi és itt érettségizik 1907-ben. Még ugyanebben az évben a Budapesti Műegyetem gépészmérnöki „szakosztályán" folytatja tanulmányait, és 1912-ben gépészmérnöki oklevelet szerez. Első munkahelye még Pestszentlőrincen a Lipták-féle Gépgyár, ahol szerkesztőmérnök, ele csak két hónapig dolgozik itt. 1912 áprilisában már a Körös—Tisza—Marosi Ármentesitő Társulatnál napidíjas mérnök. Itt szeretheti meg egy egész életre a vízügyi szolgálatot, ám előbb még két kitérő következik. Kétévi társulati ténykedés után a Temesvári Vízműveknél napidíjas mérnök, akkor, amikor a háború közvetlenül is beleszól munkájába, életébe. 1915 februárjában katonai szolgálatra hívják be, és még ugyanez év november l-jén olasz és balkáni frontra vezénylik. Innen több mint 3 évi szenvedés után, 1918 november 20-án szabadul és kerül haza. 1919 február l-jén az Alsó-Fehér-Körösi Armentesítő Társulatnál vállal munkát Gyulán. 1932-ig szakaszmérnöki, majd 1948-ig, a társulatok megszüntetéséig igazgató-főmérnöki munkakörben dolgozik. 1950. január l-ig a Gyulai Vízgazdálkodási Körzet Ár- és Belvízvédelmi Kirendeltségének vezetője, majd újabb átszervezés után 1953. november l-ig az említett szerv kultúrmérnöki csoportjának vezetője. Ezt követően előbb igazgatói, később igazgató-helyettesi munkakört lát el a Gyulai Vízügyi Igazgatóságnál az 1955. év végéig, majd utolsó munkakörében ugyanitt műszaki szakértőként tevékenykedik tovább. 1956 októberében a VIZIG-nél a munkástanács elnökének választják meg a dolgozók tiszteletük kifejezéseként. Bár 1956 végén nyugdíjazzák, még ezután is a vízügyi szolgálat égető gondjával, a földcsatornák iszaptalanítását szolgáló Dízel-elektromos úszókotró tervezésével, gyártásával foglalatoskodik. Hasznos alkotó élete, súlyos betegség végén Gyulán fejeződik be 1959. május 19-én. Az életút jellemzői Armentesítő társulati tevékenységét Kienitz Vilmos alapképzettségétől eltérő munkaterületen kezdte el, ám szolgalmával igen rövid idő alatt elsajátította azt az ismeretanyagot, ami szükséges volt a vízépítő mérnöki munka ellátásához. De nem csupán a munkakezdés volt életében nehéz, hanem egész szakmai életútját áthatották: — az országot élt kedvezőtlen hatások, — az országon belüli szélsőséges politikai változások, — a vízgyűjtő területet ért csonkítások és —- a hegy és dombvidék vízgazdálkodásának irányításában bekövetkezett változások. Az országot ért kedvezőtlen hatások Kienitz Vilmos életében az országot olyan kataklizmák rázták meg, melyeket szemlélve csodálattal kell adózni korosztályának a rendkívüli áldozatok megtételóért, sőt az ország javainak gyarapításáért. Világégések pusztítják az ország értékeit és a lakosságot, utóhatásaik pedig majdnem koldusbotra juttatják a népet: elvonva a munkaerőt és az anyagi javakat a különösen munkaerőés hiteligényes vízgazdálkodási munkáktól. Sajnos már ebben az időben jellemző volt, hogy jóformán egyik baj be sem fejeződött, már következett is a másik. A társadalmi megrázkódtatások. — I. világháború pusztításai, ennek utóhatása, — a román megszállás („A királyi román hadsereg igen jelentős mennyiségű termelőeszközt, nyersanyagot, árucikket ós járművet szállított ki az országból" (Kende J.—

Sipos P, 1984) — az ország 2/3 részének elcsatolása, — a Magvarország által fizetett jóvátétel, — az 1921—1924-es infláció, -— az 1929—1935-ös világgazdasági válság, — a 11. világháborús ors/.ágégés (194 1 —1945), — az 1945—194t)-os infláció, — az ország által fizetendő jóvátétel, — az 1956-os események. 2. A vízgazdálkodást ért kedvezőtlen hatások Noha a trianoni szerződés (1920.) időpontjára Széchenyi 80 évvel korábban megálmodott terve: az Alföld áimentesítése csaknem befejeződött, a páratlan méretű mű ennek ellenére félben maradt, mert ez az okmány „a magyar Alföld nagy részének biztonságát a szomszédok kezére adta" {Babos—

Mayer, 1939). A mintegy 400 millió m

3 földmunkával 7238 km összhosszúságban megépített gátrendszer csupán egyik eleme volt a hivatkozott térség árvízvédelmére épült műnek, hiszen az árhullámok keletkezési helye, éppen a hegy- és dombvidék került idegen kézbe. Olyan hatalom birtokába, melynek alig állt érdekében a síkvidék biztonságának megteremtése és megtartása, de nem is volt meg a felkészültsége az együttműködés fenntartására. A területmegszállás, területelcsatolás éppen akkor következett be, amikor ellenőrizni kellett volna a folyószabályozások által teremtett új hidrológiai-hidraulikai jellemzők változását, hatását, a síkvidéki folyószakaszok életére, amikor a síkvidék védelmére még befejező munkák hiányoztak. A védőtöltéseknek a dombvidéki magaspartokba való bekötései a határon túli mellékágak mentén éppen úgy elmaradtak, mint a szükséges koronaszint-emelések. Nem épültek meg a korábban ter-