Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

6. szám - Kaliczka László: Gondolatok a vízrendezés és a tájvédelem problémáiról

KALICZKA L.: Vízrendezés és tájvédelem 359 A keresztszelvény tervezésénél el kell szakadni a hagyományos kézi földmunkához kapcsolódó trapéz alakú szelvénytől. A természetes állapothoz hasonló csészeszelvényt javaslunk kialakítani. A keresztszelvény tervezése során célszerű felhasználni a mederrendezés előtti, egyensúlyban lévő keresztszelvények paramétereit. A csészeszelvény jobban kielégíti a tájvédelem igényeit is. Mederb iztosítások A mederbiztosításoknál lehetőleg a természetes anyagok felhasználására törekedjünk. Rézsűlábbiztosításokra rőzseműveket, szükség szerint kőműveket és olyan geotextíliákat javaslunk, amelyeket rövid időn belül eltakar a növényzet. A friss földmeder kisvíz feletti felületeinek füvesítése természetesnek tekintendő. A feladatott füvesítésre alkalmas időben végre kell hajtani. A kialakuló növényzet eltünteti a földmunka nyomait és jó védelmet is biztosít a földműnek. A gyepesített meder esztétikai látványa is kedvező. A keresztszelvénybe tervezett burkolatok építése a mederrendezés legköltségesebb beavatkozása. A burkolatok általában kedvezőtlen benyomást adó és ugyanakkor a legmaradandóbb művei is a mederrendezésnek. Egy-egy burkolt mederszakasz évtizedekig meghatározója a vízfolyás képének, és ezért egy rosszul megépített burkolat elrettentő példává válik. (Pl. Balatonfüreden az Arácsi Séd (Koloska-patak) Balaton és 71. sz. út közötti szakasza.) A fentiek miatt tartózkodjunk a burkolatok építésétől. Vízfolyások medrébe burkolatot csak akkor készítsünk, ha más megoldás nincs. E tevékenység lehetőleg csak belterületi mederszakaszokra korlátozódjon, kedvezőbb hidraulikai viszonyok megteremtése, vagy más belterületi igény miatt. Néhány helyen található ,,U" alakú mederszelvény. (Pl. Ajka városban a Torna patak egy szakasza). E megoldást, ha csak egy mód van rá, el kell kerülni. Az ,,U" szelvény beton felületeivel, a terepszinten található korlátjaival, kifejezetten rossz, természettől idegen létesítmény benyomását adja. Szennyvízcsatorna képzetét kelti a szemlélőben. Az ,,U" szelvényű medrekben a kisvízhozamhoz viszonyítva általában széles a mederfenék. A kisvízhozam 10—20 cm mélységgel vonul le. A mederfenék keskeny sávján, kétoldalt a hordalékok, belterületi hulladékok adnak kellemetlen látványt. Lényegesnek tartjuk, hogy burkolat kb. 50 %nál nagyobb arányban ne takarja a rézsűfelületet. A rézsű részét gyepesíteni kell. A jól gondozott, évente többször használt gyep kellemes látvány nyújt és jól védi a részíit. Gyakorlatilag igazolt, hogy különösebb károsodás nélkül viseli el a 2—2,5 m/sec. vízsebességet is. Mederfenéken, ha lehetséges, kerüljük a burkolat építését. Ha a burkolatépítés nem kerülhető el, akkor ne merev szelvény előállítására törekedjünk, hanem lágyabb vonalú csészeszelvényt építsünk. Burkolt rézsűk mellett, ha a feneket kőszórással biztosítjuk, kedvező megoldást kaphatunk. A burkolatok anyagát illetően a beton helyett a természethez közelebb álló kőburkolatokat részesítsük előnybe. A burkolat magasságában célszerű padkát kialakítani. Gyakorlati tapasztalatok szerint, a burkolt mederszakaszokon, meghatározott távolságra (50—100 m-re) lejáró lépcsőket kell építeni. Erre egyrészt a karbantartási munkák során a mederfenékre való lejutáshoz van szükség, másrészt a települések lakossága, ennek hiányában maga alakít ki olyan vizet megközelítő lejárókat, amelyek sem esztétikailag, sem vízgazdálkodási szempontból nem felelnek meg. Belterületi mederszakaszokon, ott, ahol a meglévő beépítettség ezt lehetővé teszi, parti zöld sávokat, sétányokat célszerű kialakítani. A meder rézsűélében ültethetők bokorsorok, fák. A sétányt a medertől távolabbi határán is lehetőleg fák, bokrok határolják. A sétányon gyep telepítését javasoljuk. A kitermelt föld elhelyezése Vízrendezés során a mederből kitermelt földet, ha annak minősége megfelelő, teljesen el kell teríteni. A kitermelt föld minősége nem minden esetben felel meg a jó termőtalaj kritériumainak. Ilyen esetben, különösen ha köves, kavicsos a kitermelt föld, ennek a termőterületekre történő szétteregetésével lerontható a meder melletti területek termőképessége, nehezíti a művelést, a növényzet nehezebben alakul ki. Ilyen esetekben a kitermelt földet, lapos rézsűkkel rendelkező depóniákba célszerű helyezni, biztosítva a depóniák kaszálási lehetőségét. A depóniákon a talajtulajdonságokat figyelembe vévő fásítást is végre lehet hajtani. Rendezetlen, karban nem tartható depónia ne maradjon a vízfolyás medre mellett. A mederrendezés során a mederből kitermelt fák tuskóit és egyéb anyagokat (pl. bontási törmelék), amelyek elszállítása túl költséges, a rendezendő meder mellett úgy kell elföldelni, hogy a mezőgazdasági művelést ne akadályozza. A vízfolyások kezelésénél, fenntartásánál a víz által szállított és kisesésű mederszakaszokon lerakott hordalék állandó gondot okoz. A hordalékok egy részének meghatározott helyen történő kililepítése és eltávolítása megoldható, ha a vízfolyás medrében erre alkalmas mederszakaszokon ún. iszapcsapdákat alakítunk ki (500—1000 m hosszon lemélyített és kiszélesített mederfenék). A gyakorlati példák azt igazolják, hogy ezek az egyszerű művek a kialakuló vízinövényzet segítségével a mederben mozgó iszaphordalék jelentős részét felfogják. Árhullámok idején a szűrőhatás csak részben tudja feladatát betölteni. ,ÍFák megvédése, fásítások Vízfolyásaink medrében és a meder melletti területen gyakori a természetes úton kialakult faállomány. Más medrek mellett mesterségesen telepített fasorok találhatók. Mind a természetes