Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
6. szám - Kaliczka László: Gondolatok a vízrendezés és a tájvédelem problémáiról
354 HIDROL OGIAI KÖZLÖNY 198!). 69. ÉVF., 6. SZAM végiggondolva, felmerül a kérdés: Hogyan tovább? Milyen módon kíséreljük meg kielégíteni a vízrendezéssel szemben támasztott új igényeket, követel ni én veket ? A kérdésre általános, egyértelmű, határozott receptszerű útmutatást adni nem lehet. A természetbe beavatkozni úgy, hogy a természetes állapotot ne változtassuk meg, nem lehet. Arra kell törekedni, hogy a beavatkozással a lehető legkisebb kárt okozzuk. Ezért minden vízfolyást a korábbi gyakorlaton túllépve, sokkal szélesebb körben szükséges vizsgálni, értékelni. A mederrendezést csak e vizsgálati eredmények alapján szabad megtervezni és végrehajtani. Nem lehet és nem szabad típusmegoldásokban gondolkodni. Elődeink évtizedeken át, de még 30—40 évvel ezelőtt is, figyelembe vették a rendezésre tervezett vízfolyás kataszteri térképen szabatosan kijelölt ártéri területét. Az ártéri térképek adatai alapján megállapították az érdekelt tulajdonosokat, azok ártéri területének méretét, mert a vízrendezési költségekbe érdekeltségi területeik arányában bevonták a parti birtokosokat is. (Jelen sorok írója is végzett még ilyen munkálatokat.) Az ártéri terület tulajdonosa tehát egyénileg érdekelt volt abban, hogy a vízrendezést csak a legszükségesebb mértékben valósítsák meg. Nem igényeltek oly megoldásokat, amelyek aránytalan magas költségeket jelentettek volna, mert ez számukra is többletkiadás lett volna. A vízfolyások állami kezelésbe vétele után a korábbi felfogás alapvetően megváltozott, mert a vízrendezés költségeit is, mint sok minden egyebet, az állam vállalta magára. Ez a tény feleslegessé tette az ártéri területek kijelölését, vizsgálatát, mert gazdasági szempontból érdektelenné vált az ártér ismerete, figyelembevétele. A parti birtokosok részéről ezért megjelentek a mederrendezés iránti „parttalan" igények. Tehették és tehetik ma is, hiszen a parti birtokos már a mederrendezés költségeinek minimalizálásában érdektelen, kívülálló személy, vagy jogi szervezet, aki vagy amely a vízrendezés iránt „maximális' igényt támaszthat, sőt az ő érdekében végzett vízrendezési munka következményeként létrejött területigénybevétel miatt kisajátítási költségeket és zöldkárral összefüggő költségeket is követelhet. Ezek mellett a költségek mellett még művelésből való kivonási költségek is terhelik, terhelhetik a vízrendezőt. (Ezt a költséget tulajdonképpen az állam veti ki saját magára, mert az állam saját feladatának tekinti a jelentősen közcélú vízfolyásokrendezését.) Elveszett tehát a parti birtokosok érdekeltsége a mederrendezésben, de ezek miatt elveszett a vízrendezésben nagyon fontos ártér vizsgálata is amely nem elhanyagolható a természetvédelem szemszögéből sem. Az ártéri rét-, legelőterületek feltörése, szántóművelésbe fogása „eredményeként" eltűntek a természetes táj gyepes, bokros területei, csökkenTermészetes vízfolyás erdei szakasza A vízlefolyást gátló akadályok eltávolítandók a mederből tek a mezei állatok, madarak életlehetőségei. A növényvilág természetes életfeltételeinek változása számos növény eltűnéséhez vezet. Területünkön (Veszprém megyében) található például a különlegességnek számító lisztes kankalin szigorúan védett növény, 5 000,—Ft/tő az eszmei értéke. Két helyen fordult elő, a Tapolcától nyugatra fekvő hajdani karszforrások vízétől bőven áztatott, tőzeges területen és a Káli-medencében. Jelenleg már csak a Káli-medencében található. A Tapolca melletti növényállomány a karsztvízszint-csökkenés ill. tőzegtűz miatt valószínűleg teljesen elpusztult. A Káli-medencében ma még megtalálható de a termőhelyet keresztező, időközben kialakított vízelvezető árok a környező terület tőzegének kiszáradását, ennek eredményeként a növény pusztulását okozhatja. A tőzeges területek meliorációjának hatásáról, következményeiről külön is érdemes lenne foglalkozni. A természetvédelmi szempontokat figyelembe véve került elutasításra több területen a meliorációs munkák során előirányzott drainezés. (Kálimedence, Kígyós-patak völgye.) A vízfolyás melletti gyepes területek feltörésével megszüntetjük a természet által adott gyepes szűrőt, amely a patak medrébe jutó vizekből részben visszatartotta a szántóterületekről lefolyó hordalékot, műtrágyákat, növény védő szereket. Az ártéri gyepes sávok
