Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
6. szám - Kaliczka László: Gondolatok a vízrendezés és a tájvédelem problémáiról
352 HIDROL OGIAI KÖZLÖNY 198!). 69. ÉVF., 6. SZAM Gondolatok a vízrendezés és a tájvédelem problémáiról Kaliczka László Középdunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Veszprémi Szakaszmérnöksége 8201. Veszprém Kivonat: A környezet- és természetvédelem szempontjai egyértelműen mutatják, hogy a vízrendezés számára nem a nagyméretű mezőgazdasági táblák kialakítási igényei, vagy a földmunkagépek kapacitása a meghatározó. A vízrendezés az ártér természetes művelési viszonyainak fenntartását, a vízfolyás természetes egyensúlyi állapotának megőrzését igényli. A táj megőrzendő értéke a vízfolyások élővilága, növényzete, a völgy erdői, fasorai, madarai ós más élőlényei. A szerző további vitát és javaslatokat vár a vízrendezési munkák természetbarát-megoldásaihoz. Kulcsszavak: vízrendezés, tájvédelem, természetbarát-tervezés. 1. Bevezetés Korunkban, nem véletlenül, rendkívül felerősödött a környezetvédelem iránti érdeklődés, országos vita alakult,-alakul ki egy-egy tervezett műszaki létesítmény megvalósítása tárgyában. A közvélemény jelenleg, elsősorban az ország egy-egy nagyobb területét érintő létesítmény körül kialakult vitáról értesül, de számos kisebb, helyi jellegű beavatkozás is vitákat okoz. Nem vonhatók ki a kritikák alól a hegy- és dombvidéki vízfolyások rendezési munkái sem. Az elmúlt harminc év iparfejlesztései, a mezőgazdasági üzemek igényei és egyéb tényezők együttes hatása, a vízrendezéseknél uralkodóvá váló gépi technika alkalmazása jelentősen megváltoztatta a kisvízfolyásokról kialakult képet. A kotrógépek munkája nyomán, számos vízfolyásunk vált csatorna jellegű vízvezető mederré. A kisvízfolyások csökkenő kis vízhozama és romló minősége is hozzájárult a kedvezőtlen vélemények kialakulásához. A tájban azonban nemcsak a vízfolyásaink, de a mezőgazdasági művelés alatt álló területek művelési viszonyai, a termelés módjai is megváltoztak. Eltűntek, legalábbis nagyon sok helyen megszűntek a vízfolyásokat kísérő rétek, melyeket szántó művelésű területekké alakítottak át. A szántó művelésű táblák kialakításánál meghatározóvá vált a gép, a traktor, amely a 100 ha-t meghaladó nagyságú táblák kialakítását igényelte. A talajművelő gép kedvező művelési feltételeinek megteremtése a vízrendezőt is arra kényszerítette, hogy lehetőleg egyenes vonalú medreket építsen. Az igényeket a rendelkezésre álló, nagytömegű földmunkák végzésére alkalmas gépekkel ki is lehetett elégíteni. Az uralkodó gazdálkodási szemlélet is e gépi berendezések hatékony kihasználását követelte a mérnöktől. A tervező akkor készített jó tervet, ha minél nagyobb tömegű földmunka végrehajtását, a földmunkagépek optimális foglalkoztatását is figyelembe véve, irányozta elő. Nagyon sok vitát kavart, ha az alkalmazott, rendelkezésre álló földmunkagépeknék „csak" 1—2 m 3/fm földet kellett a mederszelvényből kiemelniök. Mindezek a tényezők, és még sok egyéb helyi jellegű igény alapján alakult ki vízrendezéseinknél a jelenleg ismert állapot. A környezetet teljesen megváltoztató meliorációs tevékenység (táblásítás, patakszabályozás, stb.) következménye az olyan műterepek kialakulása, mint amelyet a Marcal vízgyűjtőjébe tartozó Mezőlaki—Séd vagy a Bitva patak vízgyűjtőjén találhatunk. A példákban említett területeken nagy részben megszűntek a korábbi viszonyokra jellemző rét- és legelőterületek. Űj táblahatárok kialakításával eltűntek az utakat, régi vízelvezetőket szegélyező fasorok, erdőfoltok. Természeten vízfolyás felső szakasza Rendezést nem igényel
