Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

6. szám - Baranyi Sándor: A Balaton vízszintszabályozásának története

344 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM, 6. SZAM the lake level by several metres, to stage „0" on the Siófok gage, i.e., one metre below the present level, in order to reclaim arable lands from the lakeside marshes. During the arid years in the second half of the 1860s the lake level dropped to

—0,33 m below the „0" stage (Fir/. 2

) Release schedules wore introduced in 1868, then in 1888, which were modified subsequently in 1940, 1960 and 1976 (Fig. 3). The first timber gates were short-lived and replaced by steel structures in 1891—93. These were destroyed during World War II, in 1945, rebuilt in 1947 and enlarged to higher capacity in 1976. The higher capacity was warranted by the wide fluctuations experienced in the natural regimo of the lake (Fig. 4). Lake level control schedules and the release capacity have undergone appreciable changes over the past 125 years (Fig. 5). The conveying capacity of the Sió Canal has always remained inferior to the discharging capacity of the outlet gates. Waterlevel control on Lake Balaton has becomo successful as of 1923 only, since prior to this date adversely high stages occurred in 1879 and 1916, with a low level in 1921. Destruction of the gates resulted in an extremely high lake level in 1947. Since 1971 the lake level is maintained in the vicinity of the highest controlled elevation, in response to the current, especially water quality requirements (Fig. 2). The present possibilities and instructions of wnlterlevel control on Lake Balaton are contsistcnt with the water management and environmental protection functions. Keywords: Lake Balaton, Sió Canal, Siófok outlet gate, Release capacity, waterlevel control' history BARANYI SÁNDOR 1927-ben s/.iiletett Makón. Érettségi vizsgát a Szentesi Mezőgazdasági Szakérettségi Tanfolyamon tett 1952-ben, majd 1958-ban Moszkvában a Vízgazdálkodási Mérnökök Egyetemén vízépítőmérnöki diplomát szerzett. 1958-tól a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben (VITUKI) dolgozik. 1968-ig vízrajzi méréseket végzett és hidrológiai vizsgálatokat folytatott folyóinkon, illetve mint osztályvezető szervezte azokat; 1968—1986. években tókutatással foglalkozott és mint osztályvezető koordinálta a hazai tókutatást. 1985—1987. években a VITUKI Hidrológiai Intézet igazgatóhelyettese volt. Mintegy ötven tanulmánya jelent meg szakmai kiadványokban és folyóiratok ban, közülük néhány nemzetközi kongresszuson, elsősorban a tavak hidrológiai, vízháztartási vizsgálata témakörben. A természetes izotópok alkalmazási módszerei a tókutatásban című dolgozatának megvédésével a Budapesti Műszaki Egyetemen 1976ban egyetemi doktori címet nyert. Módszert dolgozott ki a szabályozott tavak vízkészlete kicserélődési idejének és a tavak hasznosítható vízkészletének becsléséhez. 1975-től tagja az MTA Planetáris Geofizikai Vizsgálatok Bizottságának. 1987-ben nyugállományba vonult, azóta a VITUKI részfoglalkozású tud. tanácsadója.