Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
6. szám - Vörös Lajos: A pikoplankton jelentősége a Balatonban
324 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM, 6. SZAM 5. táblázat A fitoplankton méretcsoportok felület/térfogat aránya (F/V) és amaximális fotoszintetikus kapacitás értékei (P«íajr=''g C/ug a-klorofill óra) KESZTHELYIMEDENCE SIÓFOK I-MEDENCE DÁTUM 0>3nm 0<3«m DÁTUM 0>3//m 0<3.i/m F/V I\uax F/V Pmax F/V Pmax F/V Fmax máj. 28. 1.62 1.58 5.59 3.53 júl. 1. 1.43 2.55 5.87 13.96 jún. 17. 0.62 1.32 5.69 5.19 júl. 15. 1.28 4.64 4.77 17.0 júl. 9. 0.63 1.89 5.85 12.99 júl. 29. 1.44 5.75 4.41 4.17 júl. 27. 0.75 2.41 4.73 16.27 aug. 22. 1.40 5.55 3.16 4.24 aug. 15. 0.51 3.43 5.57 7.18 sze. 15. 1.39 5.94 3.12 9.89 sze. 17. 1.13 1.38 3.16 2.59 okt. 15. 1.29 2.23 5.44 1.79 okt. 21. 0.66 1.47 5.20 3.50 átlag 1.40 4.03 4.62 7.79 átlag 0.72 1.98 5.03 7.95 csoport maximális fotoszintézise azonos mélységben, 30 cm-en volt, az augusztusi biomassza csúcs kivételével, amikor azt 15 cm mélységben mértük. A Siófoki-medencében a jelentően kisebb algasűrűségnek megfelelően a produkció 575—1557 mg C/nr/nap között volt, ennek 42.6—56.0%-át adta a pikoplankton (4. táblázat). Mindkét méretcsoport maximális termelése azonos mélységben 50 vagy 100 cm-en volt. A Siófoki-medence 3 //m-nél nagyobb algái a legnagyobb testűek és ennek megfelelően a legkisebb fajlagos felületűek felület/térfogat arány (F/V=0.5—1.1) és a Pmax értékeik is a legkisebbek ('P/«ajr=1.3—3.4). A Keszthelyi-medence fonalas kékmoszatainak felület/térfogat aránya mintegy kétszerese az előzőnek (F/V= 1.3—1.6), a Pmax értékek is magasabbak (P/» 0x=1.6—5.9). A pikoplankton fajlagos felülete és aktivitása a két tóterületen nagyon hasonló volt és jelentősen meghaladta a 3 «m-nél nagyobb algákét (F/V=3.2—5.9, Pmax=1.8—17.0) (5. táblázat). 4. Megbeszélés A fitoplankton biomasszája és területegységre vonatkoztatott elsődleges termelése a Keszthelyi-medencében gyakorlatilag megegyezett a korábbi, 1979. évi mérésekkel (Vörös et al., 1983), mindemellett a fitoplankton uralkodó szervezetei is azonosak voltak a két időpontban. Az elsődleges termelés a Siófoki-medencében is megegyezett a korábbi, 1977. évi mérések adataival (Herodek el al., 1982). A pikoplankton hozzájárulása az elsődleges termeléshez mindkét tóterületen jelentősen meghaladta a biomasszájuk részarányát (1., 3. és 4. táblázat), a biomassza ezen kisméretű szervezetek jelentőségét tehát alulbecsüli. A pikoalgák össz fotoszintetizáló felületből való részesedése, az előbbivel szemben, viszont arányosnak mutatkozott a produkcióból való részesedésükkel, a két változó között szoros, szignifikáns pozitív korreláció van (2. ábra). Eredményeink megerősítik azokat a korábbi megállapításokat, miszerint a fitoplankton pillanatnyi állományainak egyik legfontosabb Pl'/.] 70 60 50 40 30 20 10 0 10 30 50 70 F l'/.l 2. ábra. A pikoalgák részesedése az össz produkcióból (P) az össz algafeliiletből (F) való részesedésük függ. vényében és legjobb jellemzője a felület (Paasche, 1960; Smayda, 1965; Taguchi, 1976). A fitoplanktonegyüttesekben egyedszámukkal való jellemzésük abszurd eredményekhez vezetne, hiszen annak alapján nagyságrendekkel túlbecsülnék jelentőségüket. A hipertróf Keszthelyi-medencében a pikoplankton mennyisége jelentősen csökkent a fonalas, heterocisztás kékmoszatok elszaporodásával és ez utóbbiak tömegprodukciója csúcsán mennyiségük és szerepük elhanyagolhatóvá vált a planktonegyüttesben. A vízvirágzás lecsengésével mennyiségük növekedni kezdett (1., 2. és 3. táblázat). A kisebb trofitású Siófoki-medencében a pikoplankton részesedése az összes felületből és fotoszintézisből meglehetősen kiegyenlített és magas volt a méréssorozat időtartama alatt (1., 2. és 4. táblázat). Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a Balatonban a pikoalgák jelentősége a trofitás növekedésével csökken. Hasonló jelenséget az óceánokban is megfigyeltek, ahol a pikoplankton jelentősége az upwellingek területén kisebb volt mint az oligotrófikus régiókban (Waterbury et al., 1982). A Balaton esetében ez a jelenség összefügghet azzal is, hogy a tömegprodukciókat nitrogénkötő kékmoszatok hozzák létre, amelyek nitrogénhiányos környezetben előnyben vannak a pikoplakton zömét alkotó, aerob körülmények között nitrogénkötésre
