Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
5. szám - Refuznyiki - Gálos Miklós–Kertész Pál: Mérnökgeológiai értékelés a Nagymarosi Vízlépcső előkészítő munkáiról - Lorberer Árpád: Észrevételek Erdélyi Mihály HITEL-ben megjelent kijelentéséhez - Liebe Pál: Megjegyzések Erdélyi Mihály HITEL-ben közölt vitacikkéről
REFUZNYIK1 317 A térképek szerkesztőit nem nevezi meg, a kutatási jelentést csak „a VITUKI 1979. évi tanulmánya" néven említi — mintha abban az évben más tanulmány nem is készült volna intézeteinkben, vagy ennek akkora jelentősége volna, hogy minden olvasónak feltótlenül ismernie kell t A felhasznált alaptérképek pontossága igen nagy mértékben eltér egymástól. Az 1979-es állapot-térkép szerkesztése idején még nem volt tudomásunk a MÁFI (Esztergom, Török-fürdő Primáskút-forrásában) 1963 óta végzett vízszintmóréseiről, és nem voltak megbízható adataink a B—5. ós B—46. jelű langyos karsztvizet termelő kutakból sem, így a lokális karsztvízszintizohipszák is lényegesen pontatlanabbak a nagyobb adatbázisú 1986. évi állapottérkóp szintvonalainál. Az ilyen adatszolgáltatási hiányosságok kihatottak az idézett tanulmány kiindulási munkahipotéziseire és az ezekből 1979-ben levonható következtetésekre is! Az alfejezet ábráival kapcsolatos megjegyzések: /. ábra: megnevezése megtévesztő, a vázlatos térkép nemcsak a felsorolt negységrészekre vonatkozik és nem a terület „hidrogeológiáját" jelenti, hanem csak egyes kiragadott vízföldtani jellemzőit a főkarsztra és a kavicsteraszra vonatkozóan (a fedőkarsztos, rétegvizes és a neovulkáni víztároló képződmények feltüntetése nélkül!). Jelmagyarázatának megjegyzései és táblázatos kiegészítése igen sok pontatlanságot tartalmaznak ós fólrérthetőek: (2) Több jelentős forrást és forrás-csoportot nem jelöl (Tata—Fényes, Szomód, Wirthpuszta, Ebed, Sárisáp, Zámoly) nem különíti el a ma még mindig működőket az elapadtaktól (csak a budai források működnek, azok sem az eredeti túlfolyó-szintjeiken); (4) A főkarsztvíztároló eredeti (természetes) nyomásviszonyait nem ismerjük, a térképek alapnyomatáról átvett vízszint-eloszlás a nagyhozamú bányaművelés előtti időszak rekonstruált karsztvízszintje (Szerk: dr. Lorberer Árpád—dr. Müller P. 1977) az 1950 előtt esetenként megmért fúrásadatok ós a forrás-küszöbszintek alapján, amelyet az 1978— 1987 között kiadott térképeken külön jelmagyarázattal közöltünk. A hegyvidéki körzetek extrapolált vízszintjei, valamint az adatok időbeli szóródása miatt ezt a tájékoztató jellegű szinteloszlást 1988 óta már nem tüntetjük fel a térképeinken, elavultnek tekinthető! (6) A jelölt pontozott határvonal többszörös félreértés következtében került kijelölésre a Varsa E.—Böcker T. (1979) -féle tanulmány térkép-mellékletén. Függetlenül ettől, a jelmagyarázat azért is megtévesztő, mert az eredeti tanulmány szövegéből világosan kitűnik, hogy nem 1979-re, hanem 1967-re vonatkozóan tételezték feli Ugyanez a hiba a szöveg 29. oldalának első bekezdésében is jelentkezik — viszont a szerzőnek az 1984. évi vitacikkében még nem fordult elő! (7) A térképen valójában egyetlen felhagyott vagy tervezett szénbányászati vízkivétel sem szerepel, sőt a működő vízkivételek is össze lettek vonva (pl. Tatabányán a XV/C. és a XlX/a). A félreértés a szerző hiányos helyismeretével magyarázható. Az 1979. évi ós az 1986. évi állapot-térképeken ugyanis az Oroszlányi Szénbányák Pusztavámi bányájának jelét nem pontosan ugyanoda nyomtatták (B ós C jelek!) így a szerző azt hihette, hogy két külön üzemet jelentenek és a táblázatban is külön oszlopban szerepelteti az évi átlagos vízhozamukat! Egyébként ez a bánya csak az eocén-oligocén fedőrétegeket vízteleníti, és így hozamai nem adhatók hozzá a többi bánya főkarsztvíz-emeléséhez, tehát a vízemelés-növekedés %-os értéke a közöltnél valamivel nagyobb! (9) A pilisszentiváni helyi depresszió az egyes állapottérképeken attól függően észlelhető, hogy az egykori István aknára és a mellé fúrt B—1. sz. ún. „Ipari kútra" települt helyi vízkivételek év végén üzemeltek-e, vagy sem. A jelmagyarázatban közölt 1988-as évszám hibás (szedési hiba következtében) — 1986. elején viszont valóban volt az István akna környékén 100 mBf-nél alacsonyabb nyomású lokális depresszió. A 27. oldali szövegrész is erre utal. Az 1. ábra kiegészítéseként a 26-ik oldal 1—2. hasábjainak alján közölt bányavízemelósi táblázatnak az évszámai is hibásak. Az 1979.1.1-jei és az 1986.1. 1-jei állapotokat rögzítő karsztvízszint-térképeink ugyanis a megelőző, 1978. és 1985. évi átlagos bányavíz-hozamokat tüntetik fel, nem pedig a követő tárgyévekét, hiszen a tárgyévi hozamok a térképek szerkesztésének időpontjában még nem ismertek. A térképek jelmagyarázata ebben a vonatkozásban is egyértelmű, tehát a hiba csak szerzői tévedés lehet. A hiba az „eocén-program" 1979-re ós 1986-ra összegzett hozamainál is megismétlődik a táblázat alatt és a 27. oldal első hasábjának utolsó előtti bekezdésében. A vízemelési hozamokat a szerző ezer m 3/nap dimenzióban adja meg a karszthidrológiában szokásos m 3/perc dimenziók helyett. Az összehasonlításul közölt egykori forráshozam- és vízmű-termelési adatok hibásak. — A karsztforrások sokévi átlagos vízhozamaként megadott 412 000 m 3/nap érték elvileg helyes is lehetne, ha tudnánk, hogy a Dunántúli-középhegység mekkora területrészére vonatkozik. A 27. oldal első hasábjának utolsó előtti bekezdésében közölt 420 000 m 3/nap-os vízhozamérték teszi egyértelművé, hogy a szerző a vizsgált ÉK -i tárolórész karsztforrásaira és dinamikus készletére gondol, és így nagyot téved: pontosan +100 m 3/perc-et! Ha az általa közölt adat pontos volna, a bányavízemelések környezeti hatásai a jelenleginek a felét sem érhették volna el! A terület összes langyos-meleg karsztforrásának együttes hozama ugyanis sokévi átlagban (a századforduló körül) 191,5 m 3/perc, azaz 275 760 m 3/nap lehetett. A szerző valószínűleg kiírta valamelyik kutatási jelentésünkből a pontos adatot (kézírással), majd az átszámításkor ezt véletlenül 291,5 m 3/perc-nek nézte és a téves hozamot számította át. Egyébként a cikken belül észlelhető 8000 m 3/napos eltérést még ez sem magyarázza meg (lehet gépelési hiba is). itt jegyzem meg, hogy az eredeti forráshozamok összege elvileg sem lehet azonos a tárolórész helyi dinamikus-utánpótlódó karsztvízkészletével, mert a források vízgyűjtő területe a feltüntetett hegységrészeken kívül kiterjedt az ÉK-i Bakony jelentős területeire (Fenyőfő, Gyulafirátót—Bodajk vonaláig), valamint a Vác környéki, Duna-balparti hegységrögökre is! — A Fővárosi Vízművek napi víztermelése a közölt érték több, mint ezerszerese: 1,2—1,3 millió m 3/nap! (Ez is gépelési vagy szedési hiba lehet). 2. ábra: A címben „rekonstruált eredeti karsztvízszint" kifejezés használata lett volna indokolt. Az ábra legnagyobb hibája, hogy jóllehet az 1. ábrán világosan be van jelölve a nyomvonala, az ENy-i végpontnál nem Esztergom—Kertváros, hanem Nagymaros megnevezés szerepel! Ekkora baklövés (vagy inkább rosszindulatú hamisítás'.) egyszerűen elképzelhetetlen dr. Erdélyi Mihálytól. Arra kell gondolnunk, hogy szelvényébe utólagosan „belejavítottak", kihangsúlyozva, hogy itt végső soron Nagymarostól van szó, ugyebár! Elvileg nem zárható ki a rajzolói elírás sem: a felirattól induló kis nyíl sem a szelvény kezdőpontjára, hanem a „léptéklétrára" mutat! A szerző hibája viszont a bejelölt ,,részben dunai eredetű szennyezett talajvíz" érintkezési határának és mozgási irányának elvi és gyakorlati szempontból egyaránt hibás feltételezése, amelyet tényként állit be (3—4—5. jelmagyarázati pontok). Ha ugyanis a piezometrikus vízszintszelvények alatt a tényleges szerkezeti-földtani