Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
5. szám - Hírek - A Bős–Nagymarosi Vízerőműrendszer ökológiai kérdései – munkaszeminárium Pozsonyban - „A Kiskörei Vízlépcső ökológiai tapasztalatai” – az ankét ajánlásai - az 1989. évi „Vitális Sándor Szakirodalmi Nívódíj” Bíráló Bizottságának jelentése
310 HIDROL OGIAI KÖZLÖNY 198!). 69. ÉVF., 6. SZAM tételezhető, hogy az osztrák vízlépcsők megépítése, valamint a kotrások követkéztében a görgetett hordalék hozama évi 400—600 ezer m 3-re csökkent. Mivel a szlovák építőiparnak jelentős mennyiségű kavicsra van szüksége, az érkező görgetett hordalék az elkövetkező években számottevő mederfeltöltődést valószínűleg nem fog okozni. Feltehetőleg csak a következő évszázad elején lesz időszerű a görgetett hordalók kérdésével foglalkozni. A felszín alatti vizek hasznosítását illetően figyelembe kell venni, hogy ezeknek a vizeknek a dinamikus készleteit hasznosítjuk. Ha arról beszélünk, hogy a Csallóközben igen nagy felszín alatti vízkészletek vannak, tudnunk kell azt, hogy ezek a készletek korlátozottak ós belőlük az optimális mennyiség csupán a használatnak bizonyos módja esetén termelhető ki. A vízkivételi művek megfelelő elhelyezésével, ha a vízlépcső megépítése következtében javulnak a hidrológiai viszonyok, elérhető, hogy a Csallóköz vízkészletéből a vízgazdálkodási keretterv által előirányozott mennyiséget vegyék ki. Fontos kérdés az elhagyott meder ós a hozzá csatlakozó mellókágrendszerek sorsa. Az elhagyott medernek a körtvélyesi tározó alatti belépési szelvényébe a tervek szerint 60 m 3/s nagyságú vízhozamot vezetnek. Ez a környező csallóközi ós szigetközi területek talajvizéből való beszivárgás következtében Bősig várhatóan mintegy 120 m 3/s-ra növekedik. Ha a régi mederbe vezetett vízhozamot valamilyen okból növelni kellene, az megvalósítható, mivel a dunakiliti duzzasztó szegmensgátjai azt lehetővé teszik. A régi medren átfolyó, viszonylag kicsiny vízhozam következtében a mederbeli vízszínek alacsonyabbak lesznek, mint a szomszédos területeken jelenleg átlagosan érvényesülő talajvízszínek, vagyis várható a régi meder bizonyos leszívó hatása. A régi medret úgy fogják szabályozni, hogy az képes legyen a nagyvizek levezetésére. A meder új vízjárása szükségessé teszi az ágrendszerekkel és a hullámtérrel kapcsolatos ökológiai kérdések tisztázását. A tervek szerint az Agrendszereknek háromféle üzemük lesz: Az alapüzemben a rendszerekbe 30 m 3/s nagyságú vízhozamot vezetnek ós vizüket gátak rendszere duzzasztja. A második változat esetében a mellókágrendszereket és a hullámteret időnként, főképpen a tenyészidőben elárasztják, utánozva ezzel az erőműrendszer megépítése előtti időben bekövetkezett nagyvízi elárasztásokat. A harmadik változat, amely ugyancsak magas vízállások idején kerülhet szóba, a mellékágak átöblítése. A munkaszeminárium harmadik előadását K. Kosorin tartotta. Ismertette a csallóközi belvízcsatornák ós belvízi szivattyútelepek építésének történetét, megemlítve, hogy a kiépítési teljesítőképesség a hetvenes évek végén 2 m 3/s volt, jelenleg pedig 10 m 3/s. Felhívta a figyelmet a belvízcsatornák karbantartásának szükségességére, a tisztított ós az elhanyagolt medrü csatornák vízvezető képességének jellemzésére órdességitényező értéket közölt. Szükségesnek tartotta a belvizek minőségének figyelemmel kísérését. A belvízcsatornák vizének és a felszín alatti vizeknek a kapcsolatát jellemző matematik ai modellt ismertetett. Papp Ferenc, a VIZITERV vezérigazgató-helyettese ismertette a bősi—nagymarosi vízlépcsőrendszer tervezésének főbb szempontjait és a környezetvédelem magyarországi helyzetét, és felvetette az ökológiai optimum fogalmát, amelyet a gyakorlatban alkalmazni kellene, de a meghatározása vagy értelmezése hiányzik. Ismertette a talajvízszinek szigetközi szabályozására kidolgozott újabb terveket ós felhívta a figyelmet arra, hogy a tervezés és az építés munkáiban részt vevők, valamint a kívül állók egymástól eltérően gondolkodnak, de közös a szándékuk: a jobb környezeti viszonyok létrehozása. Ezért az ellentétes nézeteket összeegyeztetni szükséges, szélsőségekben nem lehet gondolkodni. J. Binder, a pozsonyi Hydroconsult munkatársa a környezetvédelmi szempontoknak a vízlépcsőrendszer tervezésekor való figyelembevételével kapcsolatos kérdéseket ismertette. Jellemezte az 1965. évi árvíz álta! csehszlovák területen okozott pusztításokat és felhívta a figyelmet arra, hogy a létesítményeket a 10 000 évenként egyszer előforduló nagyvizekre ós a hetes Mercalli erősségű földrengésre méretezték. Az erőművek működése közben szennyező anyagok nem keletkeznek, a Duna vizének minősége elsősorban az osztrák szennyvíztisztító telepek építésének következtében javul. A talajvízszín alakulásának vizsgálatakor az összes tényezőt átfogóan kell figyelembe venni. A csehszlovák oldali öntözőtelepeket jelentős mértékben fejleszteni szándékoznak ós a belvízrendszerek fejlesztésére is szükség van. A bős—nagymarosi vízerőműrendszer jó létesítmény. Tudomásul kell venni meglétét és meg kell keresni a vele való együttélés lehetőségeit. A hozzászólók szükségesnek tartották — a régi mederbe 600 m 3/s nagyságú vízhozam vezetését, — a csúcsüzem hatásainak, következményeinek tisztázását (az ötmóteres vízszíningadozás esetleges káros hatásainak megvizsgálását), — Csehszlovákia vízgazdálkodásának felülvizsgálatát és az erőműrendszer figyelembevétele alapján való esetleges módosítását, — a még tisztázatlan feladatok megoldására munkacsoportok létrehozását, amelybe nem csupán az ökológusokat kellene — és azokat is az utolsó pillanatban, amint az történt — meghívni, hanem a legmagasabb szervek bevonásával kellene a móg rendezetlen feladatokat megoldani, — az ágrendszerek szabályozásával kapcsolatos vízjogi engedélyezési eljárás mielőbbi lefolytatását, —- megfelelő mennyiségű erdészeti szaporítóanyag és az új erdők telepítéséhez szükséges gépek, szállítóeszközök előkészítését, — annak felülvizsgálatát, hogy a tervezett biológiai központok olyan helyeken lesznek-e, ahol fennállanak megmaradásuk reális feltótelei, — a termőtalajok hasznosításának újraértékelését (mérlegelni, hogy melyek alkalmasak szántóföldi ós melyek erdészeti művelésre), — a Vág mentén viszonylag nagy területeken előforduló szikes talajok hasznosítási lehetőségeinek megvizsgálását, — ha a dunai vízerőhasznosítással kapcsolatosan jelentős kérdések vetődnek fel, a vizsgálatra független nemzetközi bizottság felkérését, — a Duna vízminőségének vizsgálatakor figyelembe venni azt a körülményt, hogy a körtvélyesi tározó viszonylag sekély lesz ós ezért várható, hogy benne a víz önmagától is számottevő mértékben tisztulni fog, — az erdőkkel kapcsolatos bonyolult feladatoknak a vízerőműrendszerrel együtt való megoldását, — annak figyelembevételét, hogy a vízerőműrendszer annyi hasznot jelent, mint 300 ezer ha erdő, az egész erőműrendszer által érintett erdőterület pedig mintegy 2700 ha, — a gazdasági fejlesztési tervek kidolgozásakor figyelembe venni, hogy az egy lakosra vonatkoztatott villamos energiafogyasztásnak csehszlovákiai értéke a negyede az Egyesült Államok energiafogyasztási mértékének, — annak mérlegelését, hogy a körtvélyesi tározóban levő víz oxigéntartalma a nagy vízfelület ós a kis mélység következtében ugyan növekedni fog, az évenként átlagosan érkező, mintegy 2,6 millió m 3-nyi lebegtetett hordalóknak a 10—12%-a azonban szerves anyag és ennek jelentős része a tározókban rakódik le és a bomlása oxigént fogyaszt, — figyelembe venni, hogy bár csökken a mennyisége a Duna vizében levő szennyező anyagoknak, a mikrobiológiai szennyezettség mértéke még magas és várhatóan a talajvizek minősége az erőműrendszer üzembe helyezését követő időszakban romlani fog,
