Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

5. szám - Hírek - A Bős–Nagymarosi Vízerőműrendszer ökológiai kérdései – munkaszeminárium Pozsonyban - „A Kiskörei Vízlépcső ökológiai tapasztalatai” – az ankét ajánlásai - az 1989. évi „Vitális Sándor Szakirodalmi Nívódíj” Bíráló Bizottságának jelentése

309 Hírek A Bős—Nagymaros ' vízerőműrendszer ökológiai kérdései Mankaszeminárium Pozsonyban A Szlovák Szocialista Köztársaság Erdészeti, Vízgazdálkodási és Fafeldolgozóipari Minisztériuma és a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság Vízgazdálkodási Társulatának Szlovák Bizottsága 1989. január 19-én Pozsonyban munkaszemináriumot rendezett a bősi—nagymarosi vízlépcsőrendszer ökológiai kérdéseinek tárgykörében. A szeminárium résztvevői az érintett minisztériumok, nemzeti bizottságok (tanácsok), szervezetek, vállalatok, társadalmi szervek és a tömegtájékoztatási szervezetek képviselői voltak. Többek között részt vettek a szemináriumon a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának képviselői, a Szlovák Nemzeti Bizottság alelnöke, az erdészeti, vízgazdálkodási és fafeldolgozó ipari miniszter helyettese. A szeminárium vezetője Anton Sikora, a pozsonyi Vízgazdálkodási Kutató Intézet igazgatója volt. A megnyitó előadást J. Cigánek miniszterhelyettes tartotta. Ismertette a vízerőműrendszer célját, a tervezéskor kidolgozott három változat főbb jellemzőit, kiemelve a tervezés és az építés-előkészítés gondos és szótágazó munkáját, valamint az érintett terület élővilágába való beavatkozás biológiai tervót, amelynek kidolgozását a Szlovák Tudományos Akadémia irányította. A létesítményeknek az érintett területtel való összehangolását illetően többek között a következőkre hívta fel a figyelmet: A Csallóköz területének vízkészlete igen számottevő, védelmére és utánpótlására nagy gondot fordítanak, különös tekintettel arra, hogy a területen már jelenleg is vannak vízkivételi művek, amelyek a felszín alatti vizeket juttatják a vízellátó hálózatokba. A tervek szerint a felszín alatti vizeket a Duna mellókágrendszereiből, a felvízcsatorna menti szivárgócsatornákból, a csallóközi belvízcsatornákból, főképpen pedig a körtvélyesi tározóból fogják pótolni. A tervek előirányozzák a tározóban leülepedő kavics kotrással való folyamatos eltávolítását, ennek következtében várhatóan a tározó nem fog feliszapolódni. Rovatvezető: Vágás István A Duna mellékágrendszereinek szabályozása céljából keresztgátak rendszerét tervezik megépíteni, amelyek biztosítják majd a szükséges vízszinteket és ilymódon ellensúlyozzák a Duna elhagyott medrének a Csallóköz talajvizeire kifejtendő hatását. A körtvélyesi tározóval kapcsolatosan szennyvíztisztító telepek építését tervezik ós készítik elő, hogy fokozzák a Duna vizének tisztaságát ós ezáltal az egész érintett terület talajvizeinek tisztaságát is. A vízerőműrendszer által érintett területen levő talajok rekultivációjára a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya 41 millió Kcs-t irányzott elő. Ezen felül azokon a területeken, amelyeken a talajvízszín az erőműrendszer megépítése következtében süllyedni fog, öntözéssel biztosítják majd a talajok megfelelő nedvességi állapotát. Ugyancsak a talajok szükséges ós elégséges mértékű vízellátása lesz a feladata a belvízcsatornák és a belvízi szivattyútelepek hálózatának is; ezek nem csupán a felesleges vizeket vezetik majd el, hanem öntözővizet is szállítanak aszályos időszakokban. A hullámtéri erdők fennmaradásához szükséges vizet a hullámtér időnkénti elárasztásával szándékoznak biztosítani. A hullámtéri növény- ós állatvilág megőrzése céljából a Szlovák Tudományos Akadémia biológiai központokat (védett területeket) és ezeket összekötő folyosókat jelölt ki. Várható, hogy az ágrendszerekbeli asszimiláció következtében javulni fognak a halak életkörülményei. Hasonló lesz a helyzet a körtvélyesi tározóban is, amelynek nagy vízfelülete elősegíti a víz oxigéntartalmának gyarapodását. Az érintett terület lakosságának életkörülményeit a közlekedés, az oktatás, az egészségügyi ellátás fejlesztésével javítani igyekeznek, de legalábbis arra törekednek, hogy az életviszonyok ne legyenek a mostaniaknál rosszabbak. Az erőműrendszer által érintett területet az építés folyamán is, az erőművek üzembe helyezését követően is folyamatosan figyelemmel kísérik, az esetleges kedvezőtlen, előre nem látható hatások kiküszöbölésére megfelelő intézkedéseket, beavatkozásokat valósítanak meg. A szeminárium második előadását O. Misut, a pozsonyi Vízgazdálkodási Kutató Intézet kutatója tartotta. Bevezetőül vázlatosan ismertette azokat a kutatásokat, amelyeket az Intézet 1961 óta az árvizek elleni védekezés, a hordalókmozgás, a talajvízjárás, a belvízrendezés, az ivóvízellátás tárgykörében az erőműrendszer építésének előkészítése, tervezésének elősegítése folyamán végzett. Ismertette a brünni műszaki főiskola Vízépítési ós Vízgazdálkodási Intézetében a vízerőműrendszer által érintett terület talaj vízmozgásával kapcsolatos kérdések tisztázása céljából végzett modellkísérletek módszereit ós eredményeit, majd többek között a következőkre hívta fel a figyelmet: A vízerőműrendszer által a környező területre kifejtett hatás egyértelmű értékeléséhez elengedhetetlenül szükséges a létesítmények megvalósítása előtti eredeti úgynevezett nulladik állapotnak a rögzítése. Ehhez órtékelni kell a korábbi mérések eredményeit és jelenleg, illetőleg a közeljövőben is méréseket, észleléseket kell végezni. Részletes vizsgálatokat végeztek a hordalékmozgásnak az erőműrendszer hatására várhatóan bekövetkező módosulásával kapcsolatosan. Megállapították, hogy a körtvélyesi tározóban az érkező hordaléknak mintegy 70—80%-a fog leülepedni. A tározóban a kotrásokat a csallóközi talajvízszín alakítás, illetőleg a vízkivételek (a talajvízhasznosítás) igényeinek megfelelően kell végezni. Az ötvenes években végzett mérések eredményei szerint a Duna magyar—szlovák határszakaszára évenként átlagosan 600—800 ezer m

3 görgetett hordalék érkezik. Ujabb hordalékmérési adatok hiányzanak, mert a mérések a hatvanas években megszűntek. Fel-