Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

5. szám - Vitális György: A régi térképek vízföldtani tanulságai a XIX. sz. második felében kiadott térképek tanulmányozása alapján

300 HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 198!). 69. ÉVF., 6. SZAM 13. kép. Duna—Tisza közi térképrészlet Vályi Béla 1898-ban kiadott térképén 14. kép. A Nyírség és környéke Pokorny Tódor 1899-ben kiadott térképén térképen világoskék) színű terület a Duna völgy mentesített, ártéri üledékkel fedett árterét jelzi. A kép jobb oldali, magasabb felszínű, halványabb szürke (az eredeti térképen halványdrapp) színű kétharmada a Duna—Tisza-közi hátság területéhez tartozik. A képen látható szürke (az eredeti térképen sötétkék) színű tavak területén tőzeg, tőzegsár, kotu, továbbá iszap jelenléte valószínűsíthető. A Kolom tó, az Ágesegyháziés a Nagy-[=Orgoványi-] rét nyugati partján, a Páhi puszta, valamint a Lőállás térségében jól elkülöníthető, nagyobb buckákból álló homokterület van, míg a világos (pontozás nélküli) területek felszínét elsősorban lösz, illetve iszapos lösz, valamint helyenként futóhomok, a tavak melletti vizenyős területekét pedig agyagos lösz építheti fel (vö.: Erdélyi, 1960; Kuti et al., 1981, 1989). A talajvíz helyzetére vonatkozó adatokat a 9. kép tárgyalásakor ismertettük. Pokorny Tódor 1899-ben kiadott ,,Magyarország hegyrajzi és vízrajzi térképe" — annak ellenére, hogy csak látszólag domborművű térkép — mégis kiválóan érzékelteti a domborzati viszonyokat. A térkép alapszíne eredetiben acélszürke, míg a folyók és a feliratok kék színűek. A térképről a Nyírség és környéke területét (14. kép) szemléltetjük. A környező sík felszínből (Hortobágy, Bodrogköz, Tisza menti Alföld, Tiszahát, Szamoshát, Szatmári-síkság) világosan kirajzolódnak a Nyírség É—D-i csapásű homokvonulatai, amelyek egyúttal a Nyírségi-tábla területét is meghatározzák (vö.: Sümeghy, 1944). A Nyírségtől keletre a Tisza és a Szamos, valamint azok mellékvizei nekiütközve a magasabb fekvésű Nyírségitáblának, azt észak felől kerülik meg, miközben durva törmeléküket lerakván a felszín alatt vastag kavicsösszletet halmoznak fel. A sík vidékeket övező hegységek rajzolata kitűnően érzékelteti a kemény kőzeteket felszabdaló felső szakasz jellegű völgyeket, a sík vidékkel érintkező hegységkeret pedig az Alföld medencéjének nagy peremi töréseit. 3. A régi térképekről leolvasható vízföldtani tanulságok összefoglalása A XIX. század második felében a második, majd a harmadik katonai felmérés eredményére támaszkodó, egyre tökéletesedő ábrázolástechnikával kiadott és egyre pontosabb térképek a jellegzetes terepformák megjelenítésével mind a hegy- és vízrajzi, mind a vízföldtani viszonyokra — megfelelő értékeléssel — a ma gyakorlata számára is értékes információkat szolgáltatnak.