Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

5. szám - Vitális György: A régi térképek vízföldtani tanulságai a XIX. sz. második felében kiadott térképek tanulmányozása alapján

VITALIS GY.: Régi térképek vizföíldtani tanulságai 297 6. kép. A Pasarét környéke Péehy Imre 1876-ben kiadott budai térképén magasabb fekvésű, finoman vonalkázott, pl. löszből felépített dombvidék, a számos folyókanyarulattal, ártéri erdőkkel és vizenyős területekkel jellemezhető, ártéri üledékekkel fedett Duna völgye, valamint az ÉNy—DK-i irányban elhelyezkedő buckák rajzolatával jelzett Duna—Tisza-köze hátság futóhomok buckákkal tarkított lösz területe. A térképről leolvasható domborzati adottságok alapján jól elkülöníthetők a felszínt borító földtani képződmények (vö.: Szabó, 1863). A Duna völgysíkján nagy kiterjedésű és nagy vastagságú folyóvízi kavics ós durva homok tárható fel, amely néhány m-rel a felszín alatt legnagyobb részében vízzel telitett (Vitális, 1963). „Budapest Főváros Budai része egész területének" Péchy Imre által szerkesztett, 1876-ban kiadott térképének egy-egy részletét a 6. és a 7. kép szemlélteti. Az 5 m-es szintvonalakat tartalmazó térkép földtani érdekessége, hogy a hegyek jól kiemelkedő sziklaalakzatait a sziklák rajzolatával külön is feltünteti. A 6. kép közepén az Apáthy-szikla, jobb felső sarkában a Guger-(=Látó) hegy nyugati szegélyén, míg a 7. kép nyugati szegélye közepén levő sziklarajz kiemelkedő kemény kőzetre, illetve terméketlen térre hívja fel a figyelmet. Az eredeti térkép különböző színárnyalatokkal a kert, szántóföld, rét-, szőlő-, legelő-, és erdő területeket is megkülönbözteti. Ezek közül a 6. képen is jól kivehető sötétfoltú (az eredeti térképen középszürke színű) erdő terület kemény kőzetre utal, míg a világosabb árnyalatú (az eredeti térképen világosdrapp színnel jelölt) szántóföld terület laza, könnyen felszántható képződményeket jelez. A hegységszerkezeti törések, illetve az eróziós tevékenység felismerése szempontjából jelentős — a 6. képen az Ördögárok, a 7. képen az Orbánhegytől délre [Orbánhegyi-árok—Pagony u.], va7. kép. Az Orbánhegy környéke Péchy Imre 1876-ban kiadott budai térképén lamint a Mártonhegytől északra [Tamási Áron u.], nyugatra [Denevér u.], délre [Tállya u.j és délkeletre [Bürök u. és Németvölgyi út] levő — ma már nagyrészt beépített nagyobb árkok, illetve az eróziónak kevésbé ellenálló területeket jelző vízmosások, fehér színük alapján jól kivehetők. A harmadik katonai felmérés (1869—1887) alapján készült 1 : 75 000 ma. térképlapokról egy Gerecse hegységi (8. kép), egy Duna—Tisza közi (9. kép) és egy Tisza-völgyi (10. kép) térképrészletet értékelünk. Az 1884. évi kiadású Gerecse hegységi térképrészlet (8. kép) a vonalkázás (csíkozás) mellett 100 m-ként szintvonalakat is tartalmaz. A sűrűbb vonalkázás, illetve csíkozás (a kép bal szélén és középvonalában) kiválóan érzékelteti a Gorba [tető]—Halyagos h. vonulatának keleti szegélyén húzódó É—D-i irányú, valamint a Gerecse—Halyagos h.—Fekete kő—Fábián kő—Peskő h. keleti szegélyén húzódó ÉÉNy-—DDK-i, illetve É—D-i irányú hegységszerkezeti törést. A törések mentén a kemény kőzetű alaphegység felszínre bukkanása valószínűsíthető, míg a hegyek közötti medencékben, melyekben a községek is települnek, lazább kőzettani kifejlődésű képződmények feltételezhetők. A térkéj) a Tardos községtől keletre levő Bánya hegyen nagyobb kiterjedésű bányaudvart tüntet fel, amely hosszabb idő óta történő kőbányászatra utal. A képen látható patakok É—D-i és ÉNy—DK-i irányú völgyekben folynak, amelyek ugyancsak a hegységszerkezeti töréseket tükrözik. Az 1885. évi kiadású Duna—Tisza közi térképrészlet (9. kép) bal oldalán nagyobb összefüggő területen homokbuckák rajzolata látható, míg a kép jobb oldalán és alsó részén lazább rajzolatú buckasorok helyezkednek el. A kép köze-