Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
5. szám - Hegedűs János: A Duna budapesti szakaszának toxikológiai állapota
292 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM. 3. SZ ÄM Duna, 1656 fkm Év Duna, 1631 fkm Év A kifogásolt minták aránya %-ban kifejezve A toxikusság mértéke KözepeNem Gyengén sen toxikus V kifogásolt minták aránya %-l»an kifejezve A toxikusság mértéke KözepeNem Gyengén sen toxikus 3. táblázat 4. Összefoglalás Erősen igen erősen 1979 98,4 1,6 0,0 0,0 0,0 1980 97,5 2,5 0,0 0,0 0,0 1981 96,1 3,9 0,0 0,0 0,0 1982 95,6 4,4 0,0 0,0 0,0 1983 94,9 5,1 0,0 0,0 0,0 1984 91,0 9,0 0,0 0,0 0,0 1985 97,4 2,6 0,0 0,0 0,0 1986 97,6 1,2 1,2 0,0 0,0 1987 97,9 2,1 0,0 0,0 0,0 1988 97,5 2,5 0,0 0,0 0,0 4. táblázat Erősen Igen erősen A fővároshoz érkező Duna vize toxikusanyag tartalma alapján az elmúlt 10 év alatt csak néhány esetben volt kifogásolható, mérgezőanyag tartalma kicsi. Budapest szennyvizeinek hatására a Duna-víz mérgezőképessége megnövekszik, amit jól mutatnak a folyamból a főváros alatt vett minták vizsgálati eredményei. Ez a toxikus hatás mértékéből is látható. A Budapest feletti mintavételi ponton ugyanis egy esetet kivéve csak a gyengén toxikus vízminőség, a Budapest alattin viszont a közepesen, erősen és egy esetben az igen erősen kifogásolt vízminta is előfordult. A Budapest alatti Duna-szakasz nagyobb szennyezettségét az is mutatja, hogy ott több esetben is előfordult az, hogy a vízminta mindkét teszttel pozitív volt, a Budapest feletti mintavételi ponton ugyanakkor ez a vizsgálat tíz éve alatt egyetlen esetben sem fordult elő. Eredményeink szerint a folyam toxikológiai vizsgálatokkal meghatározott vízminősége — a Duna vízjárási viszonyait mindig figyelembe véve — mind a pozitív esetek számát, mind a toxikusság mértékét tekintve, 1979—1988 között gyakorlagilag nem változott. 1979 80,6 17,6 1,8 0,0 0,0 1980 88,3 10,4 1,2 0,0 0,0 1981 89,3 8,2 1,6 0,8 0,0 1982 93,8 5,3 0,8 0,0 0,0 1983 86,9 10,7 1,6 0,0 0,8 1984 82,7 15,0 2,3 0,0 0,0 1985 84,8 14,3 0,9 0,0 0,0 1986 91,6 7,1 0,0 1,3 0,0 1987 96,7 3,3 0,0 0,0 0,0 1988 91,1 7,6 1,3 0,0 0,0 toxikus vízminőségű volt a Duna vize. A Budapest alatti mintavételi ponton (1631 fkm) ezzel szemben közepesen, erősen és egy esetben az igen erősen toxikus vízminta is előfordult. Az 1. táblázat adatainak a 3. és 4. táblázat adataival történő összevetéséből látható, hogy a főváros feletti mintavételi ponton egyetlen alkalommal sem, a főváros alatti vizsgálati ponton pedig négy évet kivéve minden évben kaptunk egy-egy esetben egy mintánál mindkét teszttel egyformán pozitív eredményt. Ezért térnek el az 1. és 4. táblázatban közölt kifogásolási százalék értékek kismértékben egymástól. Ezekben az esetekben a 4. táblázatban kisebb a kifogásolási százalék értéke, mert, ha a minta mindkét teszttel kifogásolt volt, az a mintaszám értékelése szempontjából csak egy adatnak számít. Ez gyakorlatilag azt is jelenti, hogy a Duna-víz kifogásolási százaléka a főváros feletti mintavételi pont esetében tulajdonképpen a két teszttel kapott kifogásolási százalék összege, a főváros alatti mintavételi pont esetében pedig négy évet kivéve közelítőleg azonos. Ennek alapján a főváros feletti mintavételi ponton a vízminták kifogásolási százalékának éves átlaga két évet kivéve mindig 5,0 % alatti, a főváros alatti mintavételi ponton pedig négy évtől eltekintve mindig 10,0 % feletti. Irodalom Bozzay Jné., 1975. A korszerű vízminőség-vizsgálat igényei. Hidrol. Közi., 12. 529—541. Csépai F., 1975. Daphnia felhasználása felszíni víz és klórozott ivóvíz toxicitásának megítéléséhez. Bp. Közegészségügy, 4, 112—120. Csépai F., 1976. Daphnia felhasználása felszíni víz ós klórozott ivóvíz toxicitásának megítéléséhez. Bp. Közegészségügy, 1, 15—18. Gulyás P., 1970. Biológiai tesztmódszerek a vízminőség kutatásában. 2. Daphnia teszt. Hidrol. Közi., 5, 219—224. Gulyás P., 1972. A víztoxikológia fejlődése ós jelenlegi helyzete a Szovjetunióban. Hidrol. Közi. 6, 249—255. Hegedűs, J., 1984. Prüfung der Wasserqualitat der Donau durch akute Toxikologische Teste. A beitstagung der I AD, Szentendre/Ungarn. Hegedűs J., 1986. A Duna vízminőségének vizsgálata akut ós krónikus toxikológiai teszttel. Egészségtudomány, 30, 198—203. Hegedűs J., 1987. A Dunán levonuló toxikus szennyvízhullámok kimutatása algológiai módszerrel. Hidrol. Közi., 5—6, 333—336. Némedi L., Hegedűs Jné, Pietrasko G., Csatai L., Szabó M., Baranyai Z., 1978. Higiénés víztoxikológiai vizsgálatok bevezetése ós azok tapasztalatai a Fővárosi KÖJÁL-ban. Bp. Közegészségügy, 1, 11—19. Némedi L., Hegedűs Jné, Pietrasko G., 1980. A természetes hígulás szerepe a fővárosi Dunaszakasz terhelhetősége szempontjából. Hidrol. Közi., 3, 106— 112. Ördög V., 1976. Eljárás algatörzsek közepes tűréshatárának megközelítésére toxikológiai teszttel. Hidrol, Közi., 9, 417—421. Puskás M., 1977. Kereszthálós vízminőség vizsgálatok a Duna Szob—Budapest közötti szakaszán. Hidrol. Közi., 2, 65—70. Schiefner K., 1983. Tájékoztató a KÖJÁL-ok akut víztoxikológiai munkájához. Az Országos Közegészségügyi Intézet Módszertani Levelei, 3, 1—15. Kézirat beérkezett: 1989. január 12. Átdolgozás beérkezett: 1989. április 24. Közlésre elfogadva: 1989. május 1.
