Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

5. szám - Hegedűs János: A Duna budapesti szakaszának toxikológiai állapota

HF.GEDÜS J.: A budapesti Duna toxikológiája 291 Az értékelési módszert saját vizsgálati eredményeink alapján tapasztalati úton alakítottuk ki. A vizsgálatokkal párhuzamosan, havi gyakorisággal elvégeztük a teszt szervezetek érzékenységi vizsgálatát is (MSZ 22902/6). Azok érzékenysége a vizsgálatok ideje alatt mindig megfelelőnek bizonyult. (7) Milyen a Duna vizének toxicitása Budapest felett? (2) A fővárosi szennyvizek mennyiben növelik ezt a hatást? (3) Évszakos periódusok megfigyelhetők-e a toxicitás mértékében? (4) Található-e összefüggés a Duna vízhozama és toxicitása között? (5) A folyam jobb-, illetve bal parti sávja szennvezettebb-e toxikológiai szempontból? (6) Milyen nagyságú a toxikus hatás az egyes tesztszervezetek esetében? (7) Az elmúlt tíz óv alatt, hogyan változott — csökkent, növekedett — a Duna vizének mérgező hatása? A mintákat a folyam mindkét partoldali vizéből. 1656 fkm-né! (Budapest felett) és 1631 fkm-nél (Budapest alatt) vettük. /. táblázat A kifogásolt minták aránya %-ban kifejezve Legnagyobb Algateszt Daphniateazt pozitív Év válasz 1656 1631 1656 1631 1656 1631 fkm fkm fkm fkm fkm fkm 1979 1,6 6,7 0,0 13,7 1,6 13,7 1980 2,5 5,0 0,0 8,3 2,5 8,3 1981 3,1 8,6 0,8 3,9 3,1 8,6 1982 4,4 7,1 0,0 0,4 4,4 7,1 1983 5,1 11,4 0,0 1,7 5,1 11,4 1984 9,0 7,2 0,0 10,1 9,0 10,1 1985 2,6 9,4 0,0 6,6 2,6 9,4 1986 1,2 4,3 1,2 4,1 1,2 4,3 1987 2,1 3,3 0,0 1,1 2,1 3,3 1988 2,5 8,9 0,0 0,0 /2,5 8,9 3. Vizsgálati eredmények Az 1. táblázatban a két mintavételi ponton a Daphnia- és algateszttel kifogásolt minták százalékos arányát tüntetjük fel. A táblázat adataiból jól látható, hogy a Budapesthez érkező Duna vize toxikológiai szempontból nem nagy kifogásolási százalékú alapszennyezettségű. Ez a toxikusanyagtartalom a főváros szennyvizeinek hatására megnő. Ennek következtében a főváros alatti mintavételi ponton a legnagyobb pozitív válasz kétháromszorosa a főváros felettinek. Ha a tesztek eredményeit külön értékeljük, akkor főleg a Daphniánál tapasztaljuk a kifogásolt minták számának nagyfokú növekedését (max. 13,7szeres), az algatesztnél ez két—háromszoros (max. 4,2-szeres) a főváros feletti mintavételi pont eredményeihez viszonyítva (Hegedűs, 1984; 1987; Némedi et al., 1980). Hasonló különbséget mutatnak toxikológiai szempontból e két vizsgálati pont vízminőségében Hegedűs (1986) krónikus toxikológiai vizsgálatainak eredményei is. Mivel a Duna esetében — főleg a Budapest feletti vizsgálati ponton nem nagy a Daphnia teszt kifogásolási százaléka, megvizsgáltuk, hogy az egyes években a kifogásolt és a nem kifogásolt esetekben is — amikor 48 óra behatási idő után 50 %-nál kisebb mértékű a pusztulás — a két mintavételi ponton éves átlagban a kontrollhoz viszonyítva milyen az elpusztult egyedek aránya. A 2. táblázatban levő eredmények pusztulási százalékban kifejezett értékei jól mutatják a két mintavételi pont vizének eltérő mérgezőképességét, Budapest szennyvizeinek vízminőségrontó hatását. 2. táblázat Az elpusztult Dapbnia egyedek aránya %-ban kifejezve Év 1656 fkm 1631 fkm 8.5 7.6 2,2 1.3 3,8 11,8 9.4 7,2 3,1 1,0 Vizsgálati adataink alapján összefüggést kerestünk az algateszt pozitív válaszainak évszakos változása és a mezőgazdaság növényvédőszerfelhasználása között. Általában március, április és május hónapban kaptunk több pozitív választ mindkét mintavételi helyen. Megállapítottuk azt is, hogy a Duna víz járási viszonyai, az áradások száma, mértéke és az apadás idejének gyois vagy elhúzódó volta befolyásolják a pozitív, illetve a negatív válaszok számát. Tartós alacsony vízálláskor több, áradásos és tartósan magas vízállás idején kevesebb a kifogásolt vízminták száma. Ez a hatás vonatkozik az egyes vizsgálati évek kifogásolási százalékainak egymással történő öszszevetésére is. Viszont nem befolyásolja a két mintavételi ponton kapott eredmények összehasonlíthatóságát, mivel a vizsgálati szakaszon belül a Duna víz járási viszonyai azonosak. Vizsgáltuk, hogy a főváros térségében a folyam jobb-, illetve bal parti sávja szennyezettebb-e toxikológiai szempontból. Az eredmények azt mutatják, hogy a Duna bal parti sávja — ezt Budapest térségében egyéb vizsgálati ponton vett minták eredményei is igazolják — a szennyezettebb. Ezek az eredmények megegyeznek Puskás (1977) korábbi megállapításaival. A 3. és 4. táblázathat az egyes években a két teszt-szervezettel mért mérgezőképesség mértékének az egymáshoz viszonyított arányát, illetve megoszlását adjuk meg. A táblázatban közölt adatokból látható, hogy a Budapest felett levő (1656 fkm) mintavételi ponton egy évet — 1986 — kivéve a kifogásolt esetekben mindig csak gyengén 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1,2 0,0 0,5 0,5 0,8 1,5 3,2 2,9 1,2 0,5