Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
5. szám - Hegedűs János: A Duna budapesti szakaszának toxikológiai állapota
290 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVFOLYAM. 3. SZ ÄM A Duna budapesti szakaszának toxikológiai állapota Hegedűs Jáuos Fővárosi Vízművek 1134 Budapest, Váci út 23—27. Kivonat: A szerző tanulmányában a Duna-vízből végzett akut toxikológiai vizsgálatának eredményeit ismerteti. Az akut toxikológiai teszteket két különböző ökológiai típusú ós érzékenységű tesztszervezettel — alga és Daphnia — végzi. A kapott eredményeket ötös minősítési fokozat révén — nem, gyengén, közepesen, erősen ós igen erősen toxikus — értékeli. Megállapítja, hogy a Budapesthez érkező Duna vize toxikológiai szempontból egy nem magas kifogásolási százalékú — éves átlag, 2,0—3,0% — alapszennyezettséggel rendelkezik, amely Budapest szennyvizeinek hatására két—háromszorosára emelkedik. Kulcsszavak: Duna, akut toxicitás, vízminőség, Daphnia, alga 1. Bevezetés Az emberiség életében a folyóvizeknek mindig nagy jelentőségük volt. Az utóbbi évszázadban bekövetkező nagymértékű iparosodás és urbanizáció következtében azonban egyre több szennyező anyag került és kerül a folyóvizekbe. E szennyező anyagok korlátozzák a folyóvizek felhasználási lehetőségeit. Ma már a fertőzési veszélyen kívül a folyóvizekbe bekerült toxikus anyagok jelenléte is akut problémát jelent a vízfelhasználásban. A felszíni vizekbe kerülő toxikus anyagok kimutatása, azok sokfélesége, nagymértékű keveredési, átalakulási és hígulási lehetősége miatt egyre több gondot okoz. Azonban ezen toxikus anyagok hatásának és a hatás nagyságának kimutatására igen alkalmasak a vízi szervezetek, melyek a mérgező anyagokra igen érzékenyek, de nem specifikusak, így a vizsgálatokkal csak azok jelenlétét és hatásuk nagyságát tudjuk kimutatni. A különböző szervezetek tűrési képessége egymástól eltérő, ezért a vizsgálatokat mindig többféle szervezettel kell végezni. A tesztszervezetekre gyakorolt hatás alapján a mérgezés akut (heveny) és krónikus (idült) lehet. Az akut mérgezés kimutatására rövid lejáratú' gyors módszereket használnak. Ezek a kísérletek 6—96 óra hosszat tartanak. A krónikus mérgezés kimutatására hosszúlejáratú vizsgálatok alkalmasak. Ezek a kísérletek néhány hétig, egy vagy több hónapig tartanak. A krónikus hatások vizsgálata igen fontos, mivel az egyes anyagok kis koncentrációban, pl. kumulatív hatások következtében karcinogén, teratogen és genetikai károsodásokat idézhetnek elő, és amelyek az akut teszttel nem mutathatók ki (Bozzay, 1975; Gulyás, 1972; Némedi et al., 1987; Schiefner, 1983). Ezeket azonban eddig hazánkban csak elvétve alkalmazzák (Hegedűs, 1986). A Fővárosi Vízművek felismerve a víztoxikológiai vizsgálatok jelentőségét és szükségességét, 1977-ben létrehozta a víztoxikológiai laboratóriumot. A laboratóriumban azóta napi rendszerességgel végezzük az akut toxikológiai vizsgálatokat Duna-vízből, a főváros térségében, 1656 fkm-től 1631 fkm-ig. 2. Anyag és módszer A mintákat tisztára mosott, a vizsgálandó vízzé kétszer kiöblített üvegdugós üvegedénybe színültig töltve vettük. A minta fele a vízfelszínről (felületi filmréteg) a másik fele 20 cm mélységből származott. A mintákat a mintavétel után legkésőbb kettő, kettő ós fél órán belül feldolgoztuk. Kontrolivízként forralt és szűrt, 48 órán át a laboratóriumban nyitottan, csak szűrőpapírral fedetten tárolt csapvizet használtunk. A vízmintákat minden esetben eredeti állapotukban, hígítás nélkül teszteltük. Télen, alacsony vízhőmérséklet esetén a vízmintákat temperáltuk. A vizsgálatokat kontroll és két párhuzamos beállítása mellett végeztük. A felszíni vizek akut toxikológiai vizsgálatára az MSZ 22902/6 Daphnia-, és az MSZ 22902/2 algatesztet használtuk (Csépai, 1975; Gulyás, 1970; Csépai, 1976Ördög, 1976). A Daphnia-és az algatesztek eredményeinek minősítését öt fokozatú skála alkalmazásával a következő módon végeztük. Az algatesztben a Duna-víz mérgező hatását az algák fotoszintézisének gátlásából állapítottuk meg. Az értékelés a kontrollhoz viszonyított százalékérték szerint a következő volt: 90,0—100,0 nem toxikus 89,9—60,0 gyengén toxikus 59,9—30,0 közepesen toxikus 29,9—10,0 erősen toxikus 9,9—0,0 igen erősen toxikus A Daphnia teszt esetében a minősítés az alábbiak szerint történt. Pozitívnak, azaz toxikusnak vettük azt a mintát, amelyben a kísérleti állatoknak több mint 50,0 %-a elpusztult, melyet a behatási idő függvényében az alábbiak szerint értékeltük: 1 óra behatási idő igen erősen toxikus 4 óra behatási idő erősen toxikus 24 óra behatási idő közepesen toxikus 48 óra behatási idő gyengén toxikus 48 óra behatási idő után nincs 50,0 %-os pusztulás nem toxikus
