Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
5. szám - Varsányi Zoltánné: Felszín alatti vízmozgás követése vízkémiával a déla rétegvizekben
258 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. É VFOLYAM . 3. SZÄM JELMAGYARÁZA T: az Alföld északi 11) és nyugati (2) határa, 13) homok % 1. ábra. Az édesvíztartó rétegek homokossági százaléka az Alföldön (Erdélyi, 1979) Ez az egyenlet általánosan érvényes minden ioncsererendszerre (Chapelle és Knobel, 1983). Felszín alatti vízmozgás esetén, amennyiben az utánpótlódó víz minősége — legalábbis az ioncserében részt vevő komponensek szempontjából — állandónak tekinthető, a vízmozgás irányában kiválasztott két vizsgálati pont között végbemenő változás megfelel egy az időben végbemenő ioncsere-folyamat két különböző időpontja közötti változásnak. Azaz a felszín alatti vízmozgás utánpótlódási területe megfelel egy ioncsererendszer í = 0 időpontjának, a rendszer vége pedig az ioncsere rendszer egyensúlyi állapotának. Ennek alapján két tetszőleges időbeli, illetve térbeli pont között érvényes a következő összefüggés: - 2([AÜ] 2~[A'Ü\) = ] 2- ] x, (2) ahol [A 2 at\, [#£], a vízben oldott két és egy vegyértékű kation koncentrációja mol l _ 1-ben kifejezve a második vizsgálati pontban; és [Aat\, [Baq\ a vízben oldott két és egy vegyértékű kation koncentrációja mol l _ 1-ben kifejezve az első vizsgálati ponton. Két tetszőleges pont között a vízben oldott két és egy vegyértékű kationok moláris koncentráció változása tehát: = (3) (A negatív előjel az ellentétes változást mutatja.) Az üledékben levő agyagásványok mennyiségének és minőségének változása a vízfolyás mentén a (3) egyenlet érvényességére nincs hatással, csupán azt az úthosszát befolyásolja, amelyen az ioncsere végbemegy. Kevés agyagtartalom, vagy kis ioncsere-kapacitás esetén hosszabb, több agyagtartalom vagy nagyobb ioncsere-kapacitás esetén rövidebb útszakaszon azonos mértékű az ioncsere. Amennyiben a dél-alföldi vízre vonatkozó mérési eredmények összhangban vannak a fent vázolt megfontolásokkal, bizonyítottnak tekinthető az ioncsere és annak alapján nyomon követhető a vízmozgás pontos iránya. 4. A vízminták csoportosítása A vizsgált terület vízmintáinak Ca 2 + és Na + koncentrációja közötti összefüggés a 2. ábrán látható. A diagramon a pontok két azonos, —2 meredekségű, de különböző tengelymetszetű egyenes mentén helyezkednek el. néhány vízminta
