Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

4. szám - Vita - Váradi József Gyula: Hozzászólás Pálfai Imre: „Vízelvezető rendszerek felhasználása öntözővíz-szállításra az Alföldön” című cikkéhez - Pálfai Imre: Válasz Fehér Ferenc és Váradi József hozzászólására

VITA szőri kaszálását a belvízcsatornák jelenleg elégnek látszó kétszeri kaszálásával szemben. A belvízcsatornák öntözővíz szállítására történő felhasználásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni a drénezés területi terjedésével megváltozott belvízelvezetési és üzemelési követelményeket. Védekezési tapasztalatok — a nyolc éve tartó száraz periódus ellenére — azt bizonyítják, hogy a melioráció következményeként a belvízhullámok ellapultak, a szivattyúzási időszükséglet megnövekedett, ami a rendszer átállításának gyorsítását követeli. Ez nem mindig teljesíthető. Pálfai is említi, hogy mély vonulatokban húzódó belvízfőcsatornák a környezetre leszívó hatást gyakorolnak. Ezt a leszívó hatást azonban öntözővízzel történt feltöltöttség állapotában nem tudják kifejteni. Kérdés, hogy például a mértékadó belvízszintet tartósan meghaladó öntözővízszint tartása, a csatorna közvetlen környezetében, nem okoz-e elvizesedést. Csapadékos periódusok bekövetkezése esetén a csatorna vízszintjének süllyesztésével lesz-e elég időelőnyünk a csatorna melletti talaj szelvény szükséges tárolókapacitásának az előállítására, a hatékony védekezés feltételeinek megteremtésére. Ezek a kérdések a vízelvezető rendszerek elsődleges funkciójának biztosíthatóságával függnek össze. Foglalkoznunk kell azzal a gondolattal is, hogy belvízcsatornák öntözővíz szállítására történő igénybevétele kellő biztonságot nyújt-e a felhasználónak és felelősséggel vállalható szolgáltatás-e az üzemeltetőnek. A szolgáltató, minőségben, mennyiségben és időben történő öntözővíz-biztosítási kötelezettsége — a Pálfai által leírtak következményeként is — csak jelentős kockázattal vállalható! Ugyanakkor az öntözővíz ilyen rendszerű biztosítása a felhasználó részére jelentős korlátokat jelent. Kérdéses ugyanis, hogy halastó, ipari vízellátás, esetleg intenzív öntözéses gazdálkodás — tehát lényegében időben állandó vízigényű tevékenység — alapozható-e olyan vízbázisra, aminek sem időbeli, sem minőségi állandósága nem garantálható nagy biztonsággal. A Pálfai által is jelzett és kiemelt vízminőségi problémákon túl, a vízelvezető rendszerek javasolt felhasználásánál további problémának tartom tehát: a jó minőségű öntözővízzel, mint nemzeti kinccsel történő, vitathatóan takarékos és jelenleg döntően állami költségviselésre alapozott gazdálkodást, a gravitációs öntözés lehetőségéről történő lemondást és a másodlagos energia bevitelének kikényszerítését, a belvízcsatornák elsődleges funkciójának veszélyeztetését — ami a melioráció miatt különösen kiélezett probléma — a felhasználó korlátozott fejlesztési lehetőségeit, a szolgáltató kockázatvállalásának mértékét. További kérdésként fogalmazódik meg a koncepció meghirdetésével szemben, hogy a népgazdaság vitathatatlanul nehéz közgazdasági helyzetének figyelembevételével és nyilvánvalóan a száraz évek hangulati és műszaki hatásától is befolyásoltatva, szabad-e 100—150 évre, tehát a jövő241 nek is tervezett és épített létesítmények kialakítása és kiépítése esetén rövid távú és vitatható gazdasági vagy szolgáltatási előnyöket ígérő műszaki koncepcióként meghirdetni és alkalmazását erőltetni? Szabad-e a vízügyi szolgálatnak magára vállalnia ma olyan terheket, aminek költségfedezeti oldalát a piac nem ismeri el, a rendelkezésre álló keretek pedig a már most jelentkező karbantartási és üzemelési feladatok megoldására sem elegendőek? Szabad-e a szolgálatnak magára vállania az ilyen körülmények között történő szolgáltatás minőségi garanciáit? összefoglalva: A belvízcsatornák öntözési célú felhasználásának gondolata egy műszakilag és gazdaságilag fejlett országban, épp a bevezető gondolatok miatt is, csak speciális esetekben vetődne fel. A vízháztartás szabályozásának műszaki feltételeit minden időben nagy biztonsággal biztosítani képes rendszerek megteremtésével kell hosszú távra megoldani. Természetesen Pálfai és mások által felvetett — ma, a száraz évszak időszakában különösen felerősödött — gondolatoknak bizonyos esetekben, például aszálykár-elhárítás esetén, van és kell, hogy legyen létjogosultsága. Ekkor is gondolni kell azonban arra, hogy a főművek nem vállalhatják át a mezőgazdasági tábla vízháztartás-szabályozásának feladatait. Azt mindig az üzemi művek megteremtésével, az azokon elvégzett, szükségszerű beavatkozásokkal, üzemi felelősségvállalással kell biztosítani. Ezért kifogásolható pl. a főcsatornába torkolló gravitációs drénbevezetés! A Pálfai által javasolt rendszerek kialakítását pedig csak az általa is hangsúlyozott egyedi és gondos elbírálás, költségelemzés, optimalizálás és megosztás mellett, illetve a fentiekben vázoltak figyelembevételével kell elvégezni! * * Válasz Fehér Ferenc és Váradi József hozzászólására* Pálfai Imre Alsó-Tisza Vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság 6720 Szeged, Tanácsköztársaság útja 4. „Vízelvezető rendszerek felhasználása öntözővízszállításra az Alföldön" című tanulmányomat, mely a Hidr. Közi. 1987. évi, 2—3. számában jelent meg, a szerkesztőség vitaindítónak szánta. A tanulmányhoz két hozzászólás érkezett, Fehér Ferencé és Vá* A válasz a Hidrol. Közi. 1988/4. és 1989/4. számában közölt hozzászólásokra vonatkozik.