Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

4. szám - Vita - Váradi József Gyula: Hozzászólás Pálfai Imre: „Vízelvezető rendszerek felhasználása öntözővíz-szállításra az Alföldön” című cikkéhez - Pálfai Imre: Válasz Fehér Ferenc és Váradi József hozzászólására

240 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY I989. 69. EVF., 4. SZAM Vita Hozzászólás Pálfai Imre: „Vízelvezető rendszerek felhasználása öntözővízszállításra az Alföldön" című cikkéhez* Váradi József Gyula Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium 1011 Budapest, Fő utca 84—50. Pálfai Imre cikkében megállapítja: „A kettős rendeltetésű rendszerek tervezésénél nagy körültekintéssel kell eljárni, s ilyen rendszereket csak ott célszerű létrehozni, ahol erre kedvező adottságok vannak." Hozzászólásomban ennek a kijelentésnek az igazságtartalmát szeretném aláhúzni és bemutatni, hogy e megállapítás igazának háttérbe szorítása — milyen, a cikkben nem érintett, további hátránynyal vagy bemutatott, de vitatható előnnyel jár. Az öntöző- és belvízcsatornák kialakításának közismert különbözőségéből következik, hogy belvízcsatornák öntözővíz-szállításra történő felhasználásával — műszaki ellehetetlenülést teremtve — lemondunk a tisztán gravitációs úton történő öntözővíz biztosításának még a lehetőségéről is. A másodlagos energia valamilyen szintű bevitelét tehát lényegében kikényszerítjük. Ez pedig döntéshozatalnál még akkor is elgondolkodtató kell legyen, ha tudjuk, hogy a magas vezetésű csatornák töltéseinek karbantartása vagy szivárgás elleni védelme esetenként külön feladatot jelent. * Megjelent a Hidr. Közi. 1987/2—3. számában, pp. 65—69. Különösen elgondolkodtató kell legyen a tisztán gravitációs öntözés lehetőségének elvetése például a rét- és legelőgazdálkodás esetében. Sajnálatos tény, hogy rét- és legelőgazdálkodásunk jórészt az öntözés szükséges volta és hiánya miatt, lényegében nem tudja azt a népgazdasági hasznot produkálni, amit pedig adottságaink miatt okkal elvárhatnánk tőle. A lépcsős árasztó öntözés nagyüzemi méretekben is alkalmazható, kidolgozott technológiája pedig ígéretes próbálkozás lehetne a gravitációs öntözés újbóli hasznosítására. Az öntözővíz biztosításának költségeit csak részben fizetik a termelők, az állam e szolgáltatás ellátásához jelentős támogatást ad, aminek egy része közvetlen, más része közvetett módon jelentkezik. A közvetlen támogatások jól ismertek. Közvetett támogatás, így kevésbé közismert, ugyanakkor a rizstelepi, a halastavi lecsapolóvizek, vagy öntözésből származó csurgalékvizek elvezetésének költsége, ha az belvízi szivattyútelepek igénybevételével és nem gravitációsan történik. Annak ellenére tehát, hogy az említett példákban a vízelvezetés a termesztéstechnológia szerves részét jelenti, annak költsége a vízdíjban nem jelentkezik. Így ez a költség is az öntözéses gazdálkodás állami szubvenciójaként fogható fel. Ezeket a vízügyi költségvetésre háruló terheket növeljük, ha a meglevő belvízcsatornák öntözővízzel történő feltöltése, esetleg évi többszöri leürítése és átöblítése a jelenlegi gazdálkodási szemlélet és költségviselési gyakorlat mellett válik üzemszerű és állandó feladatává a szolgálatnak. Ha ezeket a költségeket a felhasználókra akarjuk áthárítani és így a termék árában a piaccal elismertetni, pontosan kell tudnunk az így jelentkező költségeket, amire felkészülni nemcsak szervezés, hanem költség is. A költségek termelőre lebontott pontos kimutatásának nehézségein túl, felvetődik az a kérdés is, hogy a termelő hajlandó lesz-e azt megfizetni. Ha nem, feladataink maradéktalan ellátása mellett át tudja-e vállalni, át kell-e vállalnia azt a költségvetésnek. E gondolatkörbe tartozik a fenntartás helyzetének megítélése. A mély vezetésű csatornák — általában kedvezőtlen talajadottságú — medreinek elfajulását fokozottan idézheti elő az átöblítések, többszöri feltöltés és leürítés következtében előidézett vízszintváltoztatása. Túl azon, hogy az átöblítésre felhasznált öntözővíz nyilvánvaló veszteséget jelent és így az előnyként mondott víztakarékos megoldás legalábbis kérdéses, gondot okoz a növényevő halak alkalmazása, ha meggondoljuk, hogy egy esetleges nyári belvíz azok megtartását nagyon megnehezíti. Le kell mondanunk ugyanakkor a belvízcsatornáknál sikerrel alkalmazott vegyszeres karbantartásról, de biztosítanunk kell a vízszállítószelvény évi három-