Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
3. szám - Szabó Tamás: Szemlecikk – A nyomás és vákuum alatti szennyvízcsatornázás
143 A nyomás és vákuum alatti szennyvízcsatornázás Szabó Tamás Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola Mély- és Szerkezetépítési Tanszék 4028 Debrecen, Landler Jenő u. 2—4. Kivonat: A szennyvizeket gyűjteni, kezelni és elhelyezni kell a keletkezés helyszínén vagy településekre, településrészekre kiterjedően, központosítva. A nyomás és vákuum alatti szennyvízcsatornázás a gravitációs gyűjtés műszaki-gazdasági változatai, melyeket az 1960-as évek közepétől az USA-ban, az NSZK-ban és Svédországban fejlesztették ki, elsősorban a kis laksűrűségű és időszakosan lakott, sík, talajvizes vagy szikla altalajú települések szennyvízcsatornázására. Húsz év óta mind az öt kontinensen létesítenek a gravitációtól függetlenül működő szennyvízcsatorna-rendszereket. Hollandiában például — a csatornaépítés adottságai Magyarországra emlékeztetnek — közel kétszáz vákuum alatti szennyvízcsatorna-rendszer üzemel, és az utóbbi években nyomás alatti rendszerhez több tízezer szivattyút adtak el. Kulcsszavak: nyomás alatti szennyvízcsatornázás, vákuum alatti szennyvízcsatornázás, szennyvízgyűjtés fejlesztése, környezetvédelem 1. Bevezetés A szennyvizeket gyűjteni, kezelni és elhelyezni kell — a keletkezés helyszínén vagy településekre, településrészekre kiterjedjen, központosítva. Helyi rendszerek esetén a gyűjtés általában az épületekben é«s a telken történik, a tisztítás szükséges mértéke és módja a befogadótól függ, ami többnyire a talaj. Központosítás esetén szennyvízgyűjtő közcsatornarendszert és központi tisztítótelepet kell létesíteni, a tisztított szennyvizek koncentrált elhelyezésére alkalmas befogadó szükséges. A helyi szennyvízrendszerek létesítését minden olyan esetben elsőszámú alternatívaként kell mérlegelni, amikor az a környezet sérelme nélkül lehetséges és gazdaságos. Az adottságok azonban gyakran kizárják a helyi szennyvízrendszerek létesítését és az sem ritkán fordul elő, hogy a meglevőket kell környezetszennyezésük miatt szakszerűen átépíteni vagy központi gyűjtéssel kiváltani. Az iparosodás és városiasodás kezdetén egyesített rendszerű, gravitációs csatornák épültek. A városok fejlődésével a záporvizek a szennyvíztisztításban, a gravitációs kötöttségek a csatornarendszerek továbbfejlesztésénél okoznak nehézségeket. Egyre több a gravitációsan már nem vagy csak nagyon költségesen csatornázható városrész, egyre nyilvánvalóbb, hogy a szenny- és csapadékvizet különválasztva kell elvezetni. A kis laksűrűségű és időszakosan használt lakó- és üdülőterületek gravitációs csatornázása sok esetben, a nagy költségek miatt, gyakorlatilag megoldhatatlan. A gravitációs csatornákból exfiltráló szennyvíz szennyezi a talajt és a talajvizet, az infiltráció nehezíti a szennyvíztisztítást. A csatornákban a szennyvíz berothadhat, a lerakódások kellő és folyamatos üzemeltetői munkaráfordítás nélkül eltömődésekhez vezethetnek. A gravitációs csatornákban elszaporodnak a fertőzéseket terjesztő élőlények. Az egyesített rendszerű csatornák időnként túlömlenek. Az átemelőkkel létesített, ..fűrészfogas" gravitációs csatornarendszerek üzemének gazdaságosságát rontja, ha ugyanazt a szennyvizet többször is szivattyúzni kell. Ezek az okok, amelyek világszerte azt eredményezték, hogy a helyi rendszerek és a gravitációs központi gyűjtés megtartása mellett, keresték a szennyvízcsatornázás további lehetséges műszakigazdasági változatait is, és vezettek a nyomás alatti és vákuumcsatornázás kifejlesztéséhez. A szennyvízcsatornázást megelőzően, minden más közműfajtát gépesítettek. A nyomás alatti és vákuumcsatornázást a háttéripar fejlődése tette lehetővé, mindenekelőtt a műanyag csövek, a dugulásmentes szennyvízszivattyúk és egyéb szerelvények tömeggyártása. Hozzájárul a nem gravitációs szennyvízcsatorna-rendszerek elterjedéséhez az a körülmény is, hogy megjelenésük időszaka egybeesik a legrégebbi közcsatorna-hálózatok rekonstrukciójával. Azokat a kutatásokat, amelyek a gravitációs szennyvízcsatornázás műszaki-gazdasági változatainak a tömeges alkalmazását készítették elő az USA környezetvédelmi szervezete, az Environmental Protection Agency (EPA) a 92. Kongresszus 92—500. számú törvénye 104(q) (1) pontjában megfogalmazott utasítására, az 1960-as évek második fe'étől kezdte el. Az ezt követő létesítmények és publikációk Észak-Amerikában és Nyugat-Európában egyidejűleg, az 1970-es évek első felétől je'entek meg. Áz USA-ban — ahol az első nagy szennyvízelvezető rendszer 1857-ben, Brooklynban építették és 1970-ig a lakosság 75 n/ n-át részesítették ebben a szolgáltatásban — a kongreszszusnak azért kellett beavatkoznia mert a közcsatornával el nem látott területeken a tömegesen és gyakran nem kellően szakszerűen alkalmazott szennyvízszikkasztás, az ST—SAS. (septic tank—soil absorption system), országszerte a környezet elvise'hetetlen mértékű szennyezéséhez vezetett. Ma az USA-ban mintegy 15—20 millió ST—SAS-rendszer működik. A nyomás vagy vákuum alatti, központi szennyvízgyűjtés figyelhető meg: — a környezetszennyező helyi szennyvízrendszerek felszámolása céljából; — olyan területeken, ahol a gravitációs, az egész településre vagy részére kiterjedő, központi
